Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-140

244 1W, országos ülés 1907 április 16-án, kedden. akkor bizonyos nagyságoknak le kellene mondani nagy jövedelemről, igazgatósági tagságokról. Ez mindenesetre fájna egyeseknek. De én azt hiszem, a mit én is tartok, hogy a haza minden előtt. És miután a hazát tartom minden előtt, azért nem fogadom el ezen törvényjavaslatot. Elnök: A zárszók során a zárszó joga megilleti Vlád Aurél képviselő urat. Vlád Aurél: T. képviselőház! (Halljuk!) A. mint a tegnapi napon Polit Mihály t. képviselőtársam kijelentette, ezelőtt 28 évvel folyt hasonló kérdésben az első ilyen szabású vita ezen képviselőházban, a midőn az 1879: XVIII. t.-cz. meghozatott. Akkor a t. képviselőházban jelen volt nemzetiségi képviselők és azoknak élén épen a szászok voltak azok, a kik nagy és magas színvonalon álló vitát rendeztek ezen törvényjavaslat ellen, épen azért, mert abban a véleményben voltak, hogy »Principiis obsta!« (Halljuk! a nemzetiségiek padján.) Midőn a jelenlegi törvényjavaslat nem — mint azt a miniszteri indokolás mondja és mint a közoktatásügyi miniszter ur a maga beszédében jelentette — annak a törvénynek intenczióit akarja végrehajtani, hanem egy lépést tesz előre sovinisztikus irányban, azt hittük, hogy minden obstrukcziós szándék nélkül becsületbeli kötelességünk, hogy mindnyájan felszólaljunk s ezen törvényjavaslat ellen állást foglaljunk. Nagyon sajnálom, hogy ezen szándékunk nem sikerült. Sajnálattal konstatáljuk azonban azt is, hogy épen a szász képviselők, a kik a múltban lezajlott vitában olyan szép szerepet vittek, megelégedtek egy egyszerű, sem hideg, sem meleg felszólalással, a melynek hatása alatt a mélyen t. kultuszminiszter ur azt mondta, hogy igazán nem érti, hogy azon beszéd után, a melyet a t. szász képviselők nevében Melzer Vilmos képviselőtársam tartott, mért nem fogadta el általánosságban a törvényjavaslatot? Nem szándékozom Melzer t. képviselőtársammal polémiába bocsátkozni, nem pedig azért, mert ő, illetve szász képviselőtársaim állásfoglalása elutasitó lévén, mégis azon állásponthoz közeledik, a melyet mi elfoglaltunk. Nekünk t. i. a törvényjavaslat alapelve ellen van kifogásunk, a mely szerint a törvényjavaslat a magyarosítást tűzte ki czéljául. T. ház! Az előadó ur a tegnapi beszédében azt mondotta, hogy a törvényjavaslat ellen felszólalt képviselők egyetlen eredeti eszmét sem hoztak felszínre, a mit talán annak tulaj donithat, hogy Mrksity Jása t. kéjjviselőtársam elesett a szólás jogától. Az előadó ur ezen kijelentésében van valami maró, valami lekicsinylő az én képviselőtársamra nézve, de azt hiszem, hogy ha az egész vitát bírálgatjuk és szemügyre veszszük, ugy a pro, mint contra elhangzott felszólalásokat, talán egyetlenegy olyan uj eszme sem hangzott el a felszólalók részéről, a melyet a tudomány egyáltalán ne ismerne, egynek kivételével, a melyet a mélyen t. előadó ur produkált és a mely abban kulminál, hogy Magyarország jogilag egynyelvű ország. Igaz ugyan, hogy az ez irányú törekvés régi, de az eszme maga ebben a formájában uj. Azt hiszem azonban, hogy ezért az eszméért Mrksity Jása t. képviselőtársam nem fogja a t. előadó ur dicsőségét irigyelni. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Ezen uj eszme mellett még egy uj, eddig ismeretlen methódust is meghonosított a t. előadó ur a maga polémiájában, a midőn a mi ellenvetéseinket azzal igyekezett lerontani, azoknak súlyát azzal igyekezett leszállítani, hogy Románia példájára hivatkozott. Azt hiszem, hogy minden politikusnak tisztában kell lenni azzal, hogy csakis hasonló helyzetekben lévő országok viszonyait lehet példaként applikálni és csak azokat lehet összehasonlítani a mi viszonyainkkal ; de olyan államok példáját, a melyeknek viszonyai teljesen elütnek a mieinktől, egyáltalán nem lehet alkalmazni, és abból a körülményből, hogy más országban, melynek viszonyai elütök a mi viszonyainktól, valamely kérdés máskéj3 van megoldva, nem lehet azt a következtetést levonni, hogy épen igy kellene azt nálunk is rendezni. Azt hiszem, hogy ezt az uj eszmét sem irigyli majd senki a t. előadó úrtól, a miben bizonynyal Mrksity t. képviselőtársam is egyet fog velem érteni. T. ház ! A vallás- és közoktatásügyi miniszter ur a sajtóban is állást foglal a javaslata mellett, így pl. a »Nationalzeitung«, a mely foglalkozik a javaslattal, ugyanazt irja, a mit a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur mondott beszédében, hogy t. i. a törvényjavaslat sem a felekezeteknek, sem a nem magyarajku állampolgároknak kulturális igényeit nem támadja meg. Hát én azt hiszem, hogy a Id alaposan ismeri a törvényjavaslatot, annak intenczióit, az, hacsak a 12. §-nak az utolsó bekezdését, vagy a 25. §-nak intézkedéseit veszi tekintetbe, kénytelen konczedálni, hogy ez a két szakasz jogot biztosit a miniszternek arra, hogy a hol akarja, állami iskola felállításával egyszerűen bezárathassa a felekezeti iskolákat. A 25. §. lehetővé teszi, hogy a miniszter a nem magyarajku iskolákban a tanító ellen forszírozott fegyelmi eljárás utján, ha konstatálja, hogy a magyar nyelv tanítása nem történt olyan mértékben, a mint azt a leendő törvény 19. §-a kontemplálja, tekintet nélkül arra, hogy az iskolafentartó vétkes-e vagy nem, azt az iskolát megszüntesse, illetve diszkréczionális jogánál fogva a tanító hibája miatt attól az iskolafentartói jogot megvonja. Azt hiszem, hogy a j avaslatnak e két kardinális szakasza támadás azok ellen a felekezetek ellen, a melyek akadályai annak, hogy a magyarosítás a maga utján előrehaladjon. T. ház ! Azt mondotta a miniszter ur, hogy ez a javaslat egyáltalában nem érinti azokat a hagyományokat, melyek egy Deáktól és Eötvöstől szár-