Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 233 azt veszem Id — mert azt mondja, hogy nem lehet elképzelni olyan minisztert, a ki azon tantárgyakra nézve, a melyek a miniszter hatósága alá tartoznak, a tantervet az illető felekezeti hatóság megkérdezése nélkül csinálná meg. . Hát én honorálom az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak ezt a felfogását. Ez a helyes, az igazi pedagógiai felfogás. Hanem hát ezt bele kell venni a törvényj avaslatba, mert most esetleg az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak van talán annyi pedagógiai érzéke, hogy belátja, hogy ez igazán helytelen dolog ; de előtte voltak olyan miniszterek, a kik ezt nem látták be. Az 1879 : XVIII. t.-czikk szintén a magyar nyelv tanitási óraszámának meghatározását a miniszterre bizta, a tanterv megállapítását pedig a felekezeti iskolákra. A mikor az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszter megállapitotta a magyar nyelv tanitásának óraszámát, nem kérdezte meg a felekezetet. (Ellenmondások balfelől.) Ezt egészen biztosan tudom. Nem tudom hamarjában, hogy 1879-ben ki volt a vallás- és közoktatásügyi miniszter. Akkor beállhatott volna az az igazán lehetetlen állapot, hogy a miniszter azt mondja, hogy a magyar nyelv tanitására szánok 20 órát, mert a törvényben a képviselőház megadta neki a jogot arra, hogy rendeletileg szabályozza a magyar nyelv előadásának óraszámát. Törvény szerint joga lett volna azt mondani, hogy heti 20 órát szán rá, és akkor maradt volna a felekezet számára a többi tantárgyra heti öt óra. Ez tehát abszolút jog, és én ugyan nem hiszem, hogy találkozik miniszter, a ki ezen joggal igy éljen ; azonban, hogy a megengedhető határon túlmehet, ezt mindenkinek konczedálni kell, t. i. erre a tantárgyra kiszabhatja az összes heti óraszám kétharmad részét. Azt hiszem tehát, igazán méltányos és jogos, hogy a törvénybe belejöjjön az, hogy a tantervet az illető tantárgyra az illető miniszter csakis az iskolafentartókkal egyetértőleg állapítsa meg. (Ellenmondások a bal- és a szélsőbaloldalon.) Babó Mihály: Ha nincs egyetértés a miniszterrel, akkor adja be a miniszter a derekát! Goldis László : Mi elleneztük ezt a törvényjavaslatot azért is, mert megsérti a nevelési tudomány princzipiumai közül talán a legfontosabbat, t. i. azt, hogy minden gyermek a maga anyanyelvén nyerjen elemi oktatást. Ezért elleneztük a törvényjavaslatot, mert nem azon az elvi alapon áll, hogy t. i. az elemi iskolákban csakis az illető gyermek anyanyelve lehet a tanitási nyelv. Azt is mondja a törvényjavaslat, hogy a hol most magyar a tannyelv, azt ott többé nem lehet megváltoztatni. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon helyes!) Elnök: Csendet kérek! Kérem a képviselő urakat, ne zavarják a szónokot! Goldis László : T. ház! Az igen t. kultuszminiszter ur iparkodott ezen ellenvetésünket a . többi országokban létező állapotokkal megdönteni. Nagyon örvendek ezen exkurziójának, a mely KÉPVH, NAPLÓ. 1906 1911. Vili. KÖTET. nem hogy gyengitette volna, de erősitette álláspontunkat. Különös, hogy Ausztriát átugrotta, épen a legközelebb fekvő országot, a mely velünk szoros viszonyban van, és melynek népfaji viszonyai is leginkább hasonlitanak a mieinkhez. A t. miniszter ur azt mondja, hogy Belgiumban, Svédországban, Svájczban is a népiskolákban két nyelv van. Nem is ezt vontuk mi kétségbe. Mi azt mondottuk, hogy azokban az iskolákban az előadási nyelv mindig a gyermekek anyanyelve. Ezt a t. miniszter ur nem czáfolta, nem is czáfolhatta meg. Épen Belgiumban az e téren hozott legutóbbi törvény alapján a miniszter egy tantervet adott ki, a mely nem kötelező, hanem csak olyan keret, a melybe az illető község maga. illeszti be szükségleteihez képest a tantervet, a tanórák számát és az iskolához tartozó többi dolgokat. A t. miniszter ur adatai szerint a 6251 belgiumi népiskola közül az előadási nyelv franczia 3895, flamand 2783 iskolában. Mindenütt tehát, a hol flamand a község és a többség flamand gyermekekből áll, az előadási nyelv is a flamand, bár ez a nyelv nem állami nyelv Belgiumban. A franczia előadási nyelvű 3895 iskola közül — mondja a miniszter ur — 2306 iskolában még a flamand nyelvet is tanitják. Ez is csak a mi álláspontunk mellett bizonyít. Én is állitottam, hogy tanítanak egy második nyelvet, de csak ott, a hol a népesség vegyesen lakik. Ennek bizonyitéka épen ez a szám, a mely mutatja, hogy nem az összes franczia iskolákban tanitják a flamand nyelvet, hanem csakis azon iskolákban, a hol a népesség vegyes. Mondottam beszédemben, hogy ezt az álláspontot én is elfogadom, mivel szükségesnek, hasznosnak tartom, hogy a románok azokon a vidékeken, a hol a magyarsághoz közel, vagy pláne a magyarsággal együtt laknak, megtanulhassák a magyar nyelvet is ; ugy is megtanulják az utczán ; de hogy az iskola is segitségére jöjjön ennek a megtanulási proczesszusnak, kivánatos, hogy az ilyen községekben igenis, nagyobb mérvben tanítsák a magyar nyelvet. Svájczban is ugy van. Ott is, a mint Polit igen t. barátom kimutatta, a tanítónak egy második nyelvet, de csak fakultative, sehol sem kényszer alapján és mindenütt a felső, nem pedig az alsó osztályokban. A negyedik, ötödik osztályokban tanitják ezt a második nyelvet is. T. ház, mi nagyon örülnénk, ha ugyanez volna az állapot Magyarországon; (Ugy van!) mi boldogok volnánk, ha Magyarországon az elemi iskolákban mindenütt az illető gyermekek anyanyelve volna a tanitási nyelv ugy az állami iskolákban, mint a felekezeti iskolákban és ezen tanitási nyelv mellett tanítanák azután a magyar nyelvet is, még pedig olyan községben, a hol a nemzetiségek a magyarsággal együtt laknak, nagyobb mértékben, oly községben pedig, a hol magyarok nem laknak, kisebb mértékben. Ezt az elvet az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is elismerte, azt mondván, hogy mindenesetre nem képzelhető, hogy a végrehajtás-30