Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

232 139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. járult, hogy mi nem azonosítjuk magunkat a görög-keleti román püspökökkel. (Zaj baljelől.) Azt is mondták, hogy én csináltam a memorandumot. Ha én csináltam volna, akkor ezt őszintén bevallanám. Sajnálom, hogy nem én csináltam, mert akkor — ezt most is mondom — jobban volna megcsinálva. (Folytonos zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Goldis László : A görög-keleti román püspökök minket nem kérdeztek meg, a mikor memorandumukat megcsinálták, tehát mi velük ebben a tekintetben semmiféle szolidaritásban nem vagyunk. Ellenkezőleg, mikor azt a memorandumot elolvastuk, mi is, az egész párt felzúdult ellene és mondottuk, hogy helytelen dolog, hogy a román görög-keleti felekezeti tanitók részére ők sokkal kevesebbet akarnak, mint a mennyit maga a miniszter is kilátásba helyez. Nem tudom, hogy miféle érdek az, hogy minket folyton azzal gyanúsítanak, hogy a görög-keleti román püspökökkel ezen a téren egy véleményen vagyunk. (Mozgás a baloldalon.) A ki ismeri a viszonyokat a görög-keleti és görög-katholikus román egyházban, az jól fogja tudni, hogy bizony a püspökök nagyon sokszor nincsenek összhangban nyájuknak nagyobb tömegeivel. (Zaj.) Polit Mihály t. barátom jól mondotta, hogy ellenzéki püspököt még nem látott életében. Én legalább görög-keleti román és görögkatholikus román püsj)ököt nem láttam, a ki ellenzéki lett volna. (Zaj.) Hogy ellenzéki román püspökök is legyenek, azt én nagyon kívánatosnak tartom, de, hogy ez a kívánság mikor fog teljesülni, azt nem tudná senki sem megmondani, adná Isten, hogy mentül hamarabb. Tehát, t. ház, ujolag is hangsúlyozzuk, hogy mi a törvényjavaslattal abban az irányban, hogy a felekezeti tanitók részére kisebb mértékben állapítják meg a segélyt, illetőleg a fizetést, mint az állami tanitók részére, nem vagyunk megelégedve és nem fogadhatjuk megnyugvással a miniszter ur abbeli fejtegetéseit, hogy azzal igyekszik meggyőzni a t. házat a törvényjavaslat ily értelemben való elfogadásának czélszerűségéről, hogy nincs pénz. Mert abban a meggyőződésben vagyok, hogy az iskola ügyére mindig kell, hogy pénz legyen. (Helyeslés a nemzetiségieknél.) Az igen t. kultuszminiszter ur egy, a mi véleményünk szerint legalább igen erős ellenvetésünket nagyon gyengén czáfolta meg. (Derültség.) Ez vélemény dolga, én tisztelem az urak véleményét, el is hiszem, hogy a legtöbben nem nekem, hanem a kultuszminiszter urnak fognak igazat adni. Egy hang (a baloldalon) : Természetes! Goldis László : De engedjék meg, hogy nekem is meglegyen a saját véleményem, (Halljick! Halljuk !) Mi azt mondottuk, hogy a tézis nincs jól felállítva, hogy t. i. ha adok a felekezeti iskoláknak segítséget, akkor azon mértékben, a milyen mértékben segélyt adok, azon mértékben megcsorbitom a felekezetek autonóm jogait. (Zaj. Mozgás és jelkiáltások : Az nem igaz !) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Goldis László : Mi kerestük, hogy vájjon mi okada tolhat ja a törvényjavaslat ezen intenczióit, és a mint már a vita folyamán kijelentettük, ezt abban találtuk, hogy magasabb állami érdekek követelik meg, hogy az iskolai autonómiát csorbítsák ; és erre azt mondottuk, hogy az állami érdek mindenekelőtt való, suprema lex salus reipublicae. Ha tehát az állam érdeke megkövetek, hogy az iskolákban, mindenféle iskolákban, az állam bizonyos mértékig befolyással legyen, akkor nem szabad kivételt tenni ; mert én nem tudom felfogni, hogy miért legyen azokban az iskolákban, a melyeknek az állam nagyobb segélyt ad, az állam befolyása nagyobb, mint azokban, a melyeknek az állam nem nyújt segélyt. Tehát azt mondottuk, hogy ezekben a nem segélyezett vagy kevésbbé segélyezett iskolákban kevésbbé van veszélyeztetve az állami érdek. És erre az igen t. miniszter ur a következőleg reflektál (olvassa) : »Ha ezeket tekintetbe veszszük, akkor igen méltányosnak, sőt szükségszerűnek fog feltűnni mindenki előtt, hogy az állami szempontok megóvása mértékének azon minimuma mellett, a melyet minden iskolától követelni kell, az állam fogalmából, az állam feladataiból, az állam fennállásának feltételeiből kifolyólag akár élvez fizetéskiegészitést, akár nem, még az állami czélok elérésére szolgáló pozitív közreműködésnek egy fokozott mértékét is kívánjuk azoktól az iskoláktól, a melyeket állami forrásokból támogatunk és segélyezünk.« Azt mondja tehát a miniszter ur, hogy azoktól az iskoláktól, a melyeket fokozottabb mértékben segitünk, meg kell követelnünk, hogy a rjozitiv működés fokozottabb mértékét fejtsék ki az állami czélokkal szemben. Hát miért csak azoktól, a melyeket segitünk ? Egy hang (a baloldalon) : Micsoda rabulisztika ! Zlinszky István: Tessék indítványozni, hogy valamennyitől! Goldis László : Én egy előterjesztett törvényjavaslatot birálok és első dolga és kötelessége a miniszter urnak, hogy törvényjavaslatokat terjeszszen elő. (Felkiáltások: Azt elfogadjuk!) Be fogom adni. . . (Zaj. Elnök csenget.) Sümegi Vilmos: Nem kell eltűrni idegenajka iskolát! Goldis László ". Egy másik kifogásunk és ellenvetésünk volt az, hogy pedagógiai szempontból ez a törvényjavaslat vét a tanterv egységének a követelménye ellen. Akkor is mondottam, hogy minden pedagógiával foglalkozó ember előtt világos, hogy a tantervnek mindenekfelett egységesnek kell lenni. Nem lesz olyan iskolához értő ember, a ki azt mondaná, hogy helyes dolog az iskolára nézve, ha megengedjük, hogy a tantervnek egyik részét csinálja meg a miniszter, a másik részét pedig az iskolafentartó maga. Már pedig ezen törvényjavaslat szerint ez lehetséges. Az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is észrevette ezt a hibát, — beszédéből legalább