Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 229 Molnár Jenő: Azért nem kell olyan meszszire elkalandozni. Polit Mihály: Ezen törvényjavaslat alkalmából a magyarság közvéleménye az, hogy liiszen nem a nemzetiségek, hanem csak a nemzetiségi agitátorok ellentállásáról van szó. (FelMáltások jobbfelöl: Ugy is van !• Igaz! Ugy van! a baloldalon. Zaj.) Mi nemzetiségi képviselők már olyanforma szerepet játszunk ebben a kérdésben, mint a középkorban a boszorkányok, (Derültség balfelöl. Halljuk! a nemzetiségiek padjain.) mert hiszen kétségtelen, hogy boszorkányok nem léteztek és mégis hosszadalmas eljárásokat folytattak le ellenük, mig Kálmán király ki nem adta a rendeletét, hogy »de strigis verő, quae non sünt, nulla quaestio fiat.« (Helyeslés a nemzetiségiek pacijain.) Arra kérem a t. képviselő urakat, ne méltóztassék azt gondolni, hogy mi boszorkányok vagyunk és hogy csak az agitáczió eredménye az ezen törvényjavaslat elleni állásfoglalásunk. Nem, t. ház, ez a millió és millió főre menő nem magyarajku fajok, népünk állásfoglalásának a kifejezése. Azért mondottam, hogy régi képviselőtársamnak gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak (Élénk éljenzés.) több óvatossággal kellett volna eljárnia és nem kellett volna megkoczkáztatnia ezt a törvényjavaslatot. Vannak más fontos feladatok is, a melyek e téren megoldandók és ha ezt a törvényjavaslatot csak a tanítók fizetésének javítására korlátozta volna, semmi kifogásom sem volna ellene, csakhogy nem ez, hanem a t

nyelvegység kiterjesztése a javaslat fó'ezélja. És miben áll ez az egész törvényjavaslat ? Olyan valami ez, a melyhez fogható egyetlen egy európai államban sem fordult még elő; olyan furfangos és ravasz,hogy ez alig elképzelhető. (Ellentmondások balfelöl.) Azt mondják, hogy az államnak érdeke követeli, hogy Magyarországon államiak legyenek az iskolák és hogy a népiskolákat államosítani kell. Ez nagyon szép dolog volna, de nincs hozzá pénz s igy ezt a czélt olyan egyszerűen megvalósítani nem lehet. Olyan törvényt kellett tehát teremteni, a mely mellett ez a czél csekély áldozat árán elérhető. A felekezeti iskolák fentarthatnák magukat, ugy mint eddig, s az állam csak egy kis összeggel járulna hozzá, de ezen kis összeggel biztosithatná magának a fegyelmi hatalmat, a mi által ezen felekezeti iskolák tulaj donképen teljesen áüamiakká lennének. Ezt a czélt tehát nagyon olcsón elérhetné az áUam. (Zaj.) Még csak egyet és befejezem beszédemet. Legyenek meggyőződve, hogy én, a ki 40—50 év óta küzdök már Magyarország és Horvátország önállóságáért, ezt a hazát szeretem. Szeretem nyelvünket is és nagyon bánt, ha itt a képviselőházban engemet inzultálnak. (Ellenmondás.) Európában a faj- és az osztályuralom ideje megszűnt már. Ezt el kellene ismerni a mi testvéreinknek, a magyaroknak is — mert mi őket testvéreknek tekintjük és azoknak kell őket tekintenünk. Egy hang (a baloldalon) : Mert muszáj ! Poüt Mihály: Muszáj ? Ne méltóztassék azt gondolni. A szeretetet nem lehet erőszakolni, mert az az érzelemnek spontán megnyilatkozása. Ha pedig elismerjük, hogy a faj- és osztályuralomnak ideje lejárt, akkor a magyar fajnak és nemzetnek politikája is oda kell hogy irányuljon, hogy a nemzetiségi honpolgárokat magához simítsa, kultúrájukat és őket magukat is szeresse. Mondtam az igen t. miniszterelnök urnak, hogy Horvátországban sikerült az egyetértést megteremteni. Persze Magyarországon a nemzetiségek állása más, ott döntő a közjog. Lehet, de valamit mindenesetre kell tenni, hogy a nemzetiségek és a magyarok között a közeledés létrejöjjön. Meggyőződésem szerint, ha Magyarország fenn akar állani, mindenkor keresnie kell az egyetértést a ' _ eV nemzetiségekkel. Végeztem. Kérem, méltóztassék ezt a törvényjavaslatot mellőzni és elfogadni azt a határozati javaslatot, melyet a magam és elvtársaim nevében benyújtani bátorkodtam. (Élénk helyeslés a nemzetiségi képviselők padjain.) Elnök : Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) (Az elnöki széket Návay Lajos alelnök foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Következik a második határozati javaslat benyújtója, Goldis László képviselő ur. Goldis László : T. ház ! Midőn a zárszó jogával élek, nem szándékozom a ház türelmét hosszabban igénybe venni. (Felkiáltások balfelől: Rangosabban !) Mindenesetre azonban kötelességemnek tartom, hogy egyes észrevételekre reflektáljak, és különösen visszatérjek azokra a megjegyzésekre, a melyekkel az igen t. előadó ur, és az igen t. kultuszminiszter ur az ezen padokról történt felszólalásokat kisérte. Azt hiszem, hogy méltán adhatok kifejezést a felett való csodálkozásomnak, hogy az általános vita folyamán ily rendkívül fontos törvényjavaslat alkalmával az óriási többség részéről oly rendkívül kevesen szólaltak fel. En azt hiszem, hogy ez a körülmény nincsen összhangban a dolog fontosságával, nincsen összhangban a törvényhozási munka méltóságával. (Felkiáltások balfelől: Ohó !) Abban a meggyőződésben vagyok, hogy akkor, mikor ily rendkívül fontos törvényjavaslat fekszik a ház előtt, nemcsak az ellenzék kötelessége kifejteni aggályait, melyeket ezen törvényjavaslattal szemben táplál, nemcsak az ellenzék kötelessége rávilágítani a javaslat mindazon pontjaira, melyekről azt hiszi, hogy nem felelnek meg az ország igazi érdekeinek, hanem azt hiszem, szoros kötelessége a többségi pártoknak is az, hogy ezen kifogásokkal szemben megvilágítsák a törvényjavaslatot minden oldalról, igyekezve meggyőzni az ellenzéket felfogása helytelenségéről és