Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 225 országban. T. ház! Én már egyszer mondtam, hogy ez nem áll, és most kénytelen vagyok arra felelni, a mit a t. vallás- és közoktatásügyi minisz­ter ur tegnapelőtt mondott, hogy azt, a mit Deák és Eötvös teremtettek, nem lehet ugy hagyni, mint most, hanem hogy a ház tetejét kell reparálni. Nagy György : Nagyon szép kép volt az ! Polit Mihály : Én kérdezem épen az igen t. vallás- és közolitatásügyi miniszter ur fogalma szerint, hogy e háznak az ura kicsoda ? Vájjon a faj magyarok, vagy mi összesen ? Hódy Gyula: A tulajdonos! Polit Mihály: Ez épen a felcserélés, hogy a magyar nemzet egyszer a faj magyart, máskor az államiságot jelenti. Ez nem járja. Ha mi is bizo­nyos komposszeszorok vagyunk e hazában, akkor legyenek kegyesek nekünk egy részt átengedni, hogy mi is e hazát egy kicsit reparáljuk, és ne azt mondani, hogy ez az én hazám, ez az én földem, én akarok itt mindent csinálni. A konzekvenczia az volna, hogy minket is meg kellene kérdezni, hogy mi is részt vegyünk a ház reparálásában. Nagy György : Maguk fel akarják gyújtani, szétrombolni; mi építeni akarunk. Polit Mihály: Feltételezem, hogy a vallás­és közoktatásügyi miniszter ur értesülve van min­den a kultúrát és a közoktatásügyet illető viszony­ról Magyarországon. De azt hiszem, nincs értesülve arról, a mi pár héttel ezelőtt történt Magyar­országon a volt Határőrvidéken és ez különösen fontos, mert az történt, a mi Poroszországban, hogy az iskolásgyermekek ott sztrájkoltak. És miért sztrájkoltak ? Mert bizonyos stréberek, bi­zonyos hazafiak (Mozgás.) anticzipálják ezt a törvényjavaslatot mint törvényt. Ott volt egy jegyző, a kinek egy protezséja volt, kit a községi jegyző alkalmaztatni akart tanítónak, pedig az a tanitó egy árva szót sem tudott szerbül. Odaállitották az első és második osztályba s nem tudott beszélni a gyerekekkel és a gyerekek nem tudtak beszélni vele. Ő azt mondta, én min­dig magyarul fogok beszélni s igy majd megtanul­ják. A gyermekek 90 százaléka szerb, megmondom, melyik község ez. Goszpogyincze, nagy szerb köz­ség, mely legközelebb fekszik a hires római sán­czokhoz. A szerb népben van bizonyos józanság. A szerb szülők megtiltották a gyermekeknek, hogy odamenjenek, miután nem értik a tanítót, s el­mentek a vármegyéhez Zomborba. Nem mondhat­ják, hogy a vármegyénél Zomborban nem volnának jó hazafiak az önök értelmében. Elmentek a főis­pánhoz, elmentek az alispánhoz és megmondták, mi történt az ő községükben. Ezek csodálkoztak, hogy olyan valami előfordulhat, vizsgálatot ren­deltek el, és akkor szépen megparancsolták ennek a strébernek, hogy takarodjék ezen osztályokból és helyreállították az előbbi állapotot. De ez csak véletlen; ha ez a törvényjavaslat törvénynyé válik, akkor a strébereknek nyitva van a kapu és ajtó és csinálhatnak a magyar hazafiság leple alatt, a mit csak akarnak. Simkó József : Ez már ráfogás ! Polit Mihály: Képzeljük el, hogy ez a tör­vényjavaslat törvénynyé válik, Nálunk minden szerb családnak van egy nagy ünnepe, ez az illető család szentjének az ünnepe. Ezen ünnep alkal­mával énekelni szoktak szerb dalokat, történelmi dalokat is, s ha egy olyan stréber jön oda, ez azt mondhatja, hogy ez államellenes, és feljelentést tesz majd a tanitó ellen. (Ellenmondás.) Vagy a tanfelügyelőnek van egy protezséja, akkor ezt heretikusnak nyilvánítják, és itt a régi középkori formula : eomburatur, der Jude wird verbrannt, és nincs kegyelem. De furcsa dolog, hogy a közoktatásügyi bizottság túlliczitálta azt a javaslatot, a melyet a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur elő­terjesztett. Ebben van az a bizonyos 20 és 50%, minek folytán, ha találnak ennyi gyermeket, a ki tudja a magyar ny T elvet, mindjárt nemcsak tan­tárgy a magyar nyelv, hanem oktatási nyelv is. (Élénk helyeslés balfelől.) Ha ez igy van, akkor lehet hallani, hogy az utczán néhány szerb gyerek tud pár szót magyarul, és mindjárt beírják, inskri­bálják, hogy hiszen ez a gyermek tud magyar nyelven, és kitalálnak 20 és 50%-ot, hogy ezen iskolában a magyar nyelv nemcsak tantárgy le­gyen, hanem oktatási nyelv is. (Zaj.) Ezen törvényjavaslatnak épen nem a fődolga a tanítók fizetésemelése, hanem az, hogy a magyar­ságnak nyelvegysége legyen. Ez volt a forduló pont 28 év előtt és most is ezen áramlatban úsz­nak. De ez nagy tévedés, óriási tévedés, és én mindennap hallom és hallottam a t. előadó úrtól is, hogy hiszen ez magyar állam és ennek a konzek­vencziája mindaz, a mi valódi homogén nemzeti államokban van. Említette Romámat. Bocsánatot kérek, kép­telenség Magvarországgal összehasonlítani Roma­mát, a hol 6 millió román van pár százezer más ajkú polgárral szemben. Es ki akarja összehasonlítani Francziaországot, Olaszországot, Németországot, sőt Oroszországot az etnikai viszonyokra nézve Magyarországgal ? Hiszen Németországban 56 mil­lió német van másfél millió lengyellel szemben, Oroszországban száz millió az orosz és csak 30 vagy 40 millió a más ajkú. A t. miniszter ur asszimiláczióról beszél. Nekem volt már alkalmam megmondani, hogy ha a magyar nemzet abszorbeálni akarta volna azon népeket, melyeket itt talált Magyarországon, ugy járt volna, mint a hunok és az avarok: vagy egészen elszlá­vosodott volna, a mint a bolgárok elszlávosodtak, ugy hogy mai napon a bolgároknak, azon fajnak, a mely meghódította Bulgáriát, a Balkán-félszi­geten nyoma sincs ; az mind szláv. De van egy neme az asszimilácziónak— ebben a tekintetben egyetértek. Ez a magasabb kul­túra. Ha a magyarság képes a többi magyar­országi népfajokat, a nemzetiségeket a magasabb kultúra által asszimilálni, semmi kifogásom, csak az államnak nem szabad kényszereszközökkel ezt az asszimilácziót keresztülvinni akarni. K<Wn. NAPLÓ. 1906 —1911 VILI. KÖIET. vy

Next

/
Thumbnails
Contents