Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

222 139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. templomában magyarul prédikálna a pap, hanem az mind román, Az állami iskolák szelleméről nem kell sokat beszélnem; de ismer a romániai törvényhozás saját tantervvel és állami tantervvel biró iskolákat, a melyek az állami iskolák mellett állhatnak fenn. Ezek az állami tantervvel biró iskolák olyan részvénytársaság-félék, román tanárok állit] ák fel, afféle svindli-kurzusok ; nálunk is van elég ; ezek mindenben fedik az állami iskolák szellemét. A saját tantervvel biró iskolák azok, melyek figyelmünket felhivják, a melyekre a hitfelekezetekről szóló intézkedések is érvénynyel birnak, a mennyiben kivétel nélkül hitfelekezeti alapon vannak szervezve; ezeket idegen államok polgárai a saját gyermekeik részére tartják fenn. Ezekben meg van engedve az idegen anyanyelv használata is, de ki van mondva, hogy, a menynyiben csak egyetlenegy román anyanyelvű fiút vesznek is fel, a tannyelv román. Nem román honpolgárt, hanem idegen honpolgárt, a ki azonban véletlenül román anyanyelvű ! És önök itt jajgatnak, önök felszólalnak és agitálnak az ellen, ha a magyar állam a saját törvényjavaslatában ki akarja mondani, hogy 50 és 20%-nál mennyire védi a magyar nyelvet! Ott már egyetlenegy gyermeknél védik a román nyelvet. A tankönyvek, a mennyiben nem román nyelvűek, feltétlenül a miniszteri jóváhagyást igénylik; oly tankönyvből, a mely ezt meg nem nyerte, nem szabad tanítani. A tanároktól megkövetelik a román nyelv tudását; az igazgató a tanfelügyelő előtt kell hogy vizsgát tegyen, a melyben igazolja, hogy ő románul tud. (ügy van !) Nagy György: Halljuk az előadót! Elnök : Méltóztassék csendben lenni a képviselő urnak, akkor mindjárt jobban fog hallani. Vertán Endre előadó : A román nyelv a középiskolában kötelező tantárgy, mert nagy súlyt helyeznek arra, hogy a ki Romániában akar élni, habár idegen állampolgár is, tudja és ismerje a román nyelvet; és annyira szigorúak, hogy a román anyanyelvű tanítókat ők maguk nevezik be a nem állami iskolába is ; ezek természetesen az állami érdekeknek is felügyelői azokban az iskolákban és annyira vigyáznak rá, hogy már a harmadik elemi osztályba nem mehet fel az az idegen állampolgár, a Id a román nyelvet teljesen nem érti. T. ház ! Azt hiszem, hogy ezek az intézkedések semmiesetre sem oly lojálisak, mint a mi törvényeinknek intézkedései, a melyeket önök megtámadnak. Én azt hiszem, hogy e törvények még a fegyelmi jog, a felügyeleti jog tekintetében is sokkal szigoruabbak, mert az igaz, hogy ott nem mondja ki az állam, hogy én beleszólok a tanitók kinevezésébe, nem mondja ki, hogy a felügyeleti jog- és fegyelmi jogomnál fogva büntetem és elcsapom a czéljaimnak nem szolgáló tanitókat, vagy az iskolát bezárom, hanem egyszerűen az állani engedélyezi az iskola nyitását és fentartását. Ebbe az engedélyokiratba, illetőleg már a kérvénybe be kell venni, milyen a tanterv és személy szerint kell megnevezni az alkalmazandó tanitókat is. Ezt beveszik az engedélyokiratba és ezen változtatni nem szabad. Már most, ha nem tetszik a tanitó, egyszerűen nem adnak engedélyt és igy mindjárt az iskolaféntartó jogot tagadják meg attól, a kinek tani tója vagy tanterve ellen kifogás van. Követelik továbbá, hogy román nyelven állittassanak ki azok a statisztikai kimutatások és értesítések, a melyeket mi is követelünk, és a mennyiben négyszeres felügyelet alapján arról értesülnek, hogy ezek az iskolák túllépték az engedély korlátait, vagy pedig sértik a nemzeti érdekeket, megvonják egyszerűen az iskolafentartói jogot, a miért politikai felelősséggel sem tartozik az a miniszter, mert a törvény azt mondja, hogy indokolt végzésben vonja meg az iskolafentartói jogot, azonban nem állítja fel a törvény azokat a követelményeket, a melyekre ilyen határozat hozatalánál hivatkozni kell. T. ház ! Megtámadtak nemzetiségi oldalról azért, mert azt hangoztattam, hogy a nemzetiségek elkülönző irányzatot visznek bele az iskolákba. Goldis László képviselő ur hivatkozott arra a hármas követelményre, a melyet felállítottam és a melyet az iskolákban megvalósítva akarnék látni. Ez véleményem szerint a nemzeti szellem ápolása, a nemzeti érzés megteremtése és a magyar nyelv sikeres tanitása. Ha megvádoltam a hitfelekezeteket azzal, hogy iskoláikban ezeknek a követelményeknek nem tesznek eleget, akkor, a mennyiben nem bizonyítottam volna, a t. jobboldalnak, a magyar képviselőknek részéről megtámadhattak volna, mert ezeknek vigyázniok kell arra, hogy a nemzeti érdekek megvalósulást nyerjenek az állam minden intézményében és tudniok kell, hogy állításaim igazak-e, hogy esetleg megtorlás fegyverével élhessenek. Azt azonban igazán nem vártam volna, hogy önök támadjanak meg, a kik, ha nem bizonyítottam volna is, tudják, hogy igazam van. Bizonyítottam statisztikai adatokkal, de bizonyíthatnék egyébbel is. A mikor önök iskoláikban és kézenforgó tankönyveikben mindenütt egy idegen nemzeti szellemet ápolnak, a mikor történelmi tankönyveik egy falsummal kezdődnek, a mely szerint önök azok, kik e hazában ősidők óta laknak és politikai jogokkal birnak s a magyar csak mint bitorló jött be ide, a midőn önök a magyar faj ellen való ellenséges érzelmet hintik el honfitársaik között, a mikor az önök tekintete folyton Romániában van, (Ugyvan! Zaj.) amikor önök olyan földrajzot adnak gyermekeik kezébe, a mely szerint az egész terület, a hol laknak, minden, a mi a Dunáig terjed, Romániához tartozik, a mikor ilyen eszközökkel dolgoznak, a mikor a gyermek érzelmi világába olykép oltják bele a nemzetiségéhez, fajához való ragaszkodást, hogy a zsarnok magyarság ezt az érzést elnyomja : akkor ne beszéljenek nekem arról, hogy önök a magyar nemzeti szellem ápolásában részt vesznek. (Élénk helyeslés és taps.) A nemzet együttérzését ápolják-e önök, sőt ilyen alakban ápolhat-