Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 223 nak-e nemzeti együttérzést, vagy ápolhatják-e a nemzeti együttérzést az önök tanítói, a kik mint gr. Bethlen István t. képviselőtársam mondotta, Romániában járnak, hogy ott a románok faji egységét hirdessék ? Hiszen a ki nem érez együtt a nemzettel, az nem is tanithatja a gyermekeket a nemzettel való együttérzésre ; nem csepegtetheti a gyermekbe a nemzettel való együttérzést! önök szembeszállnak az állam azon kívánságával, hogy a magyar nyelvet tanítsák és vitatkoznak, mert nemzetiségi egyediségüket, faji egyediségüket féltik ezen nyelv tanitásától. A midőn azt látjuk, hogy t. képviselőtársaim oly nagy erővel vonulnak fel a törvényjavaslat ellen, (Halljuk I) ez a tény maga is meggyőzhet bennünket arról, hogy ez a törvényjavaslat a nemzeti egység megteremtése tekintetében mégis csak egy lépéssel előbbre visz bennünket; ez a tény maga meggyőzhet bennünket arról, hogy azok az emberek azt az államjogi felfogást, azt a hazaszeretet és a hazával való azt az együttérzést, a mely a mi sziveinket áthatja, magukra nézve idegennek tartják és hogy azon t. képviselőtársaim a törvényjavaslatban azokra az intézményekre és azokra az aspirácziókra vonatkozólag látnak nagy veszélyt, a melyeket mi elitélünk, a melyeket mi a haza egységének megbontására irányzottaknak tekintünk, és ez egymagában is elégséges arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadásra ajánljam és elfogadjam. (Élénk helyeslés balfelől.) Ez egymagában elégséges arra, hogy ez a törvényjavaslat a mely tényleg erős léptekkel halad előre a nemzeti egység megteremtése felé, a magyar törvényhozás által necsak elfogadtassák, de örömmel is üdvözöltessék. Ismételten tisztelettel kérem, a törvényjavaslat elfogadását. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Elnök: Polit Mihály képviselő urat illeti a zárszó joga. Polit Mihály: T. képviselőház! (Halljuk!,, Fájdalommal és mély szomomság érzetével élek a zárszó jogával. (Derültség és jelkiáltások balfelől: Ne éljen vele I Halljuk ! a nemzetiségiek padjain.) T. ház ! F. év április 29-én lesz 28 éve annak, hogy a magyar képviselőházban a mostanihoz nemcsak hasonló, hanem ezzel, mondhatni, egészen azonos nemzeiiségi vita folyt le, a mely később 1879 : XVIII. t.-czikké vált törvényjavaslatra vonatkozott. Fordulópontot képezett az a törvényjavaslat a magyarországi kormányoknak a nemzetiségekkel! szemben a magyar nyelv egységének kérdésében követett politikájában. Azok közül, a kik azon nagyszerű vitában résztvettünk, csak ketten vagyunk itt : Madarász József és én, (Élénk felkiáltások a baloldalon : Éljen Madarász ! Éljenzés balfelől.) Kérem a t. házat, tessék csak végighallgatni szavaimat. Madarász József akkoriban egy nagyszabású és hosszú beszédet tartott, nem a nemzetiségek, hanem Mocsáry Lajos ellen, a kinek érdekes és nagyszerű beszéde daczára, Madarász Józsefnek volt bátorsága olyan férfiú ellen, a minő Mocsáry Lajos volt akkoriban, a ki a függetlenségi pártnak az elnöke volt és a legnagyobb autkoritás volt itt Magyarországon, mégis felszólalni és azon érveknek, a melyeket Mocsáry Lajos hangoztatott a nemzetiségek mellett, meggyengítésére kísérletet tenni. Szomorú, hogy most 28 év után még mindig nem tudjuk egymást megérteni. Hiszen ennek a hazának a fiai vagyunk, mindnyájunknak érdekében áll, hogy egymást megértsük, és olyan sok kulturális és politikai érdek fűz össze bennünket Magyarországon, hogy nem kellene veszekednünk, hanem mint testvéreknek egyetértésben kellene eljárnunk Magyarország érdekében. Szomorú, hogy 28 év után nemcsak, hogy nem közeledtünk egymáshoz, hanem az ellentétek mindennap még nagyobbak lesznek közöttünk. Azon híres vitában az akkori magyar kormány liberális volt. Ámbár Tisza Kálmán nagy soviniszta volt, de megengedte a nem magyar nyelvű képviselőknek, a kormánypártiaknak, hogy szabad nekik felszólalni azon törvényjavaslat ellen és tényleg a szász képviselők a nemzetiségi képviselőkkel együtt tartottak. Voltak szép, hatalmas, pompás beszédek. Mikor a vitának vége volt, ugy a magyar nyelvű, mint a nemzetiségi képviselők beszédeit és a szász képviselők beszédeit mi egy vastag kötetben kiadtuk német nyelven a művelt Európa számára. Nem volt semmi kommentár mellette, csak annyi, hogy ig\ beszéltek a magyar nyelvű képviselők, így pedig a nemzetiségiek és szászok, tessék ítélni. Ez vob a mi legelső diadalunk Európában, mert az európai közvélemény nekünk adott igazat. Megváltoztak az idők, és nagyon csodálom, hogy a kathoiikusoknak és reformátusoknak nincsen kifogásuk ezen törvényjavaslat ellen. A mikor fekzóialt igen t. képviselőtársam, Molnár János, én utána felszólaltam, de nem akartam reflektálni beszédére, mert bizonyosan rossz szolgálalot tettem volna neki. (Derültség a közép hátsó padjain.) De most mégis kényszerítve vagyok az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urnak felelni arra, a mit mondott Molnár János képviselő urnak. Azt mondta, hogy Molnár képviselő ur nem fejezi ki a katholikus egyháznak a véleményét ezen törvényjavaslattal szemben és hogy neki vannak bizonyos érintkezései a katholikus püspökökkel s hogy azoknak semmi kifogásuk nincsen a törvényjavaslat ellen, kivéve egy pár javítást. Nagy György : Jó magyar embernek nem is lehet ellene kifogása! Polit Mihály : Erre nézve, t. ház, az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur tehetne egy próbát. A bécsi nuncziatura utján intézzen a miniszter ur kérdést a római Kúriához. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások: Semmi közünk hozzá !) Nagy György: A pápai uralom kora lejárt! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek !