Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

220 139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. hogy akkor, a midőn a magyar állam azt az autonómiát, a mely az 1848 : XX. t.-czikkben még csak egy görög-keleti orthodox egyháznak volt megadva, két görög-keleti orthodox egyháznak biztosította, a románságot védte a szerbség ellen, mert maguk a románok panaszkodtak az 1868-iki törvényjavaslat tárgyalásánál, hogy a szerbek őket nemzetiségükből épen egyházuk által kivetkőztetik, hogy papokat nem adnak nekik, hogy a templomokba és az iskolákba a szerb nyelvet viszik be, hogy püspököket nem kaphatnak románokat, sőt a románságot még a szerzetesek közé som veszik be, mert félnek attól, hogy véletlenül a románság valaha román püspököket kaphat. Itt tehát az állam védte a románokat a szerbek ellen a nélkül, hogy saját jogaiból, szuverenitásából feladott volna valamit, vagy fel akart volna adni. De épen Vlád Aurél képviselő ur, azt hiszem, hogy görög-katholikus. Vlád Aurél: Görög-keleti! Vertán Endre előadó : Bocsánatot kérek, akkor a jogegyenlőség alapján áll-3 Vlád Aurél képviselő ur, ha görög-keleti ? Mert ha egy törvényre való hivatkozással azt vitatja, hogy a görög-keleti hitfelekezethez tartozó románok nemzetisége már a törvényben van elismerve, akkor, minthogy a görög-katholikusokra nézve ilyen törvényes rendelkezés nincs, szerinte a görög-katholikus románok nem lehetnek egyenjogú nemzetiségek ? Vagy azok nemzetiségen kivül vannak ? Azok azon nagy nemzetiségi autonómián, a melyet önök görög-keletiek kegyesen megnyertek és védenek, kivül állanak ? Hiszen hogy ha ez a törvény a nemzetiségi jogokról rendelkezik, hogy ha ez biztosította volna a nemzetiségi jogokat és egyenjogokat, akkor a görög-katholikusokról nem lehetne szó és nem lehetne szó még más vallásfelekezetekről sem ; nem lehetne szó azokról a magyar emberekről sem arról a körülbelül 200.000 görög-katholikus és arról a közel 40.000 görög-keleti magyar emberről sem, a kik szintén ezen egyházak kebelében vannak. Azokról nincs kimondva, hogy más nemzetiséghez tartoznak, és azokra önök rá is fogják, hogy a román nemzetiséghez tartoznak, ki is terjesztik rájuk gyámkodó, beolvasztó törekvéseiket; ezek tehát, ha a hitfelekezetek utján lennének odakapcsolva a nemzetiségekhez, nem lehetnének magyarok, hanem lehetnének románok. Már pedig igazán mindent feltehetnek erről a magyar államról, mindennel vádolhatják annak a törvénynek meghozóit, csak épen azzal az egygyel nem, hogy a magyar nemzetiségüeket is áldozatul akarták volna dobni az önök falánkságának, áldozatul akarták volna dobni az önök hitfelekezeti autonómiájának. Molnár Jenő: Helyes, nagyon helyes, ez az igaz. Vertán Endre előadó: Hát van még egy másik törvény, a nemzetiségek egyenj ogusitásáról szóló törvény. Hát erre is elég gyakran hivatkoztak ; Deák Ferencz szellemét idézik fel, midőn azt akarják bizonyítani, hogy igenis ők egyenj ogositott nemzetiségek. Csodálatos, — mert hiszen lehetetlen itt megint nem csodálkozni — hogy egy törvénynek hibás cziméből akarnak jogokat vindikálni. Mert ha ennek a törvénynek tartalmát is elolvasták volna, akkor meggyőződtek volna, hogy ennek a törvénynek czime a tartalmat teljesen nem fedi és hogy ezen törvény nem a nemzetiségeket egyenjogusitja, hanem a nemzetiségekhez tartozó egyes polgároknak egyenj ogusitásáról beszél. (Mozgás a nemzetiségiek padjain.) A különbség, azt hiszem, annyira lényeges, hogy szinek felett vitatkoznám vakkal, ha e felett is vitába akarnék Vlád Aurél képviselőtársammal bocsátkozni. (Igaz ! TJgy van! balfelól.) Hogy ennek a törvénynek mi volt az intencziója, hogy ennek mi a tartalma, talán világitsuk meg egy kissé a bizottsági jelentéssel (olvassa) : »A bizottságra e tekintetben is csak a közös haza érdeke lehetett iránytadó ; alkotásaiban ingadozás nélkül ment el egészen addig a határig, a hol az állam politikai egységének egyetemes érdekei és tekintetei lépnek előtérbe. Kimondja az egyénre nézve a nyelv teljes egyenjogúságát, de gondosan óvakodott minden olyan intézkedéstől, a mely veszélyeztetné vagy épen lehetetlenné tenné az állam egységes kormányzását stb.« Tehát, bocsánatot kérek, talán még két j>erczig foglalkozom ezzel a kérdéssel . . . Elnök (csenget): De kérem, a nemzetiségi törvény ma nincsen napirenden ; nagyon kérem, hogy méltóztassék közeledni a tárgyhoz, mert nem engedhetem meg, hogy az előadó a tárgytól eltérjen. Vertán Endre előadó: Hát, t. ház, Deák Ferencz ezzel a nyilt beszéddel sem elégedett meg. Az ő aggódó lelke bevétette a törvényjavaslat bevezető részébe (olvassa): »Minthogy Magyarország összes honpolgárai az alkotmány alapelvei szerint is politikai tekintetben egy nemzetet képeznek, az oszthatatlan, egységes magyar nemzetet, a melynek minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozzék, egyenjogú tagja«, tehát minden polgár egyenjogú tagja a nagy politikai magyar nemzetnek . . . Elnök (csenget) : Kérem a t. előadó urat, hogy miután ő mostan a napirenden lévő »A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairók szóló törvényjavaslat előadója és nem a nemzetiségi törvény előadója, méltóztassék arra szoritkozni, a mire az előadói székből kötelessége, t. i. a nem állami elemi iskolák jogviszonyairól szóló törvényjavaslat méltatására. Vertán Endre előadó: Meghajlok az igen t. elnök ur figyelmeztetése előtt. Elnök : A házszabályokból folyik. Vertán Endre előadó : Nem képzeltem, hogy hibát követek el azért, mert egyszerűen reflektáltam arra, ami mondatott. (Helyeslés abaloldafon.) Kötelességem. Máskülönben befejeztem beszédemnek ezt a részét. (Elnök csenget.) Bocsánatot kérek, teljesen meghajlok az elnök ur figyelmeztetése előtt.