Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 219 érdekeket védenek és nemzetiségi érdekeket kivannak védeni az általuk fentartott iskolákban ? Egy hang (a nemzetiségiek padjain) : Nem ezt kifogásoltuk! Vertán Endre előadó: Akkor tessék valamivel határozottabban beszélni^ Túlléj)ik a hitfelekezeti autonómiát, a midőn abban a autonómiában nemzetiségi jogokat kivannak védelmezni ; túlléjúk azt, a mikor az iskolafentartási jogok czimén nemzetiségi külön állásukat akarják megerősíteni és istápolni. (Igaz! TJgy van !) Az, hogy a hitfelekezeteknek adott jog nem a nemzetiségeknek is adott jog, hogy a hitfelekezetek egyenjogúsítása, autonómiájuknak védelme és biztosítása, nem a nemzetiségiek egyenjogúsítása és nem nemzetiségi külön autonómiának a szervezése, kétségtelen. Vlád Aurél: Hát az 1868 : IX. t.-czikk, a szerbekről és románokról! Vertán Endre előadó: Arra is rá fogok térni, csak legyen egy kis türelemmel a t. képviselő ur. Lehetetlen, belső képtelenség, hogy az állam a nemzetiségeknek ilyen autonóm jogokat adott volna. Hiszen ez az állam egységes, azt önök sem tagadhatják. Valamint azt sem, hogy ez a magyar állam jellegénél fogva magyar. Nem tagadhatják azt sem, hogy a magyar nép, a mely talán a viszonyok nyomása folytán űzetve vagy őseink mondái szerint, Attila örökét keresve, e hazát elfoglalta, saját jellegét nyomta reá e hazára és saját szellemi vezetése alá foglalta mindazon nemzetiségeket, a melyeket itt talált. (Igaz! TJgy van!) Azt sem kifogásolhatják és azt sem tagadhatják, hogy az állam minden intézményében, minden berendezkedésében a magyar faji sajátosság, a különleges, magyar faji jelleg jut érvényre és azt önök sem kifogásolhatják, hogy a nemzeti állam egysége csak ugy tekinthető, csak ugy magyarázható, hogy a magyar faj szellemi vezetése alatt együttmaradó népek csoportjában mindegyik a magyar nemzet sajátosságának, a magyar nemzeti szellemnek uralma ós vezetése alá kerül. A mely pillanatban elfogadnék azt, hogy a nemzetiségeknek külön egyéni sajátosságaikat, külön faji szellemét érvényre lehet juttatni, abban a perczben megtagadnók egységes jellegét az államnak. Az állam ugyanis arra van hivatva, hogy saját czéljait saját eszményének érvényre juttatása által valósítsa meg. Ez az eszmény pedig csak egységes lehet ós vagy egy nemzet által adott, vagy több nemzet eszményének összeolvadásából ered, mert ha minden egyes intézménybe külön-külön be akarnók vinni a külön nemzetiségek eszményét, ez esetben ezek az intézmények válnának annyi részre, a hány nemzetiségi eszme van ezekben az intézményekben. Az állam egysége vagy faji jellege van tehát megtámadva azokban a kifejezésekben és alapelvekben, a melyekre önök mint oly természetesekre ráhelyezkednek és a melyekből folyólag — én magam sem csodálkozom — ha elmennek addig a határig, hogy a mikor az egységes államnyelvről, az egységes állameszméről van szó, csodálkozva kérdik: hát ez mi, hiszen a franczia, az angol nyelv nem is ismeri ezeket? Természetes, hogy nem ismeri, mert sem Angolországban, sem Francziaországban nem akad állampolgár, ki meg merné tagadni, hogy ott angol vagy franczia az államnyelv és állameszme. Pedig Angolország és Prancziaország sem csak egy fajból áll. Különböző nemzetiségek vannak mindkét helyt, de minden egyes polgárban él az a tudat, hogy az a haza, a mely az ő hazája, a mely az ő jogait biztosítja, a melylyel szemben kötelességeket kell teljesíteni, az angol, illetve franczia, és ha akadna ilyen ember, ki ennek ellenkezőjét vitatja, azt bizonyosan a múzeumba küldenék, és nem az országgyűlésbe, hogy elrettentő például szolgáljon a jövő nemzedéknek, mint olyan, a ki meg merte sérteni azt a nagy egységet, a mely fentartja, védi az államot és benne mindenkit. (Taps balfelöl.) T. ház! A nemzetiségi képviselő urak arra a törvényre hivatkoznak, a melyet közbeszólás alakjában Vlád t. képviselőtársam is felemlített, és azt mondják, hogy a hitfelekezetek közül a görög-keletiek nemzeti alapon vannak szervezve, hiszen ki lett mondva, hogy »görög-keleti szerb nemzeti ós román nemzeti egyház.« Én nagyon csodálkozom, hogy t. képviselőtársaim, kik egy ilyen hatalmas nagy eszmét védenek, a mely az ő egész valójukat eltölti, megelégszenek avval, hogy egy egészen más irányú, a hitfelekezetekről és nem a nemzetiségekről szóló törvény egyetlen egy akczidentális szavából szerezzék meg bizonyítékaikat kardinális tételek igazolására. T. ház! Ez a »nemzeti« szócska nem azt akarja jelenteni, a mit önök bele akarnak magyarázni, hogy t. i. itt az egyházban a nemzetiségek egyenjogusittattak, hanem egyszerűen azt, hogy a partikuláris szervezetű görög-keleti egyház, mely, ha jól emlékszem, Athanazius metropolita előtt a gyulafehérvári metropoliában román szervezettel is birt, de később teljesen a szerb egyházba olvadt fel, ismét külön választatik, mely különválasztásnak nem lehet más alapja, mint a rítus, a mely egyik oldalon szerb, a másik oldalon a román nyelv szerint igazodott. Tehát szerb nemzetiségi nyelv és román nemzetiségi nyelv szerint oszolván meg a görög-keleti egyház, mikor két részre osztották őket, másként nem is oszthatták, mint szerb és román nemzetiségi nyelv szerint. Ha önök e tekintetben azt mondják, hogy ezzel a törvénynyel a magyar áUam elismerte volna az önök nemzetiségi autonóm jogait s önöknek védelmet adott, akkor én hivatkozhatom arra, 28"