Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 217 intézmény kötne kartellt azoknak a szegény tanítóknak a rovására és érdekei ellen, a kikre a jövő nemzedéknek nevelését bizza, a kiknek magasztos és szép feladatát igen széjD szavakkal ecsetelte maga Molnár János t. képviselőtársam is. Egyik felől hirdetni tehát azt, hogy ennek a tanítóságnak milyen magasztos a feladata, dicsérni a tanítóságot, a melyre mint alajua van letéve az állam jövő nagyságának megalkotása, a másik oldalon pedig elvenni szájából a kenyeret, odakényszeriteni a tanítót, hogy még az állam által se segélyeztethessék oly módon, hogy intelligencziájának és feladatának megfelelő életmódot ne biztosithasson magának: ez nem lenne méltó a magyar törvényhozáshoz, ez, azt hiszem, teljesen erkölcstelen dolognak lenne bélyegezhető. Sokkal több igaza van e tekintetben Leitner Adolf kéj)viselötársamnak, a ki azt mondja, hogy egyenlősítést kellett volna bevinni olyképen, hogy kevésbbé emeljük az állami tanítók fizetését. De elfeledte azt, hogy azzal az összeggel. a mely rendelkezésre állt, még akkor sem lehetett volna az egyenlősítést teljesen behozni; ha az egész összeg a hitfelekezeti tanítóknak adatott volna át, még akkor is le kellett volna szállítani, hogy az egyenlősítés bekövetkezzék, az állami tanítóknak megállapitott és meglévő fizetését, a mi sokkal nagyobb keserűséget szült volna, sokkal nagyobb igazságtalanságot okozott volna, mint a jelen javaslat, a melyben az a nagy ür és különbség, a mely eddig létezett a hitfelekezeti és állami tanítók javadalmazása közt, legalább némi részben áthidaltatott s az egyenlősítés annyira, a mennyire mégis megtörtént. E tekintetben Molnár János t. képviselőtársam nem áll egyedül. Vele együtt vannak és gondolkodnak a nemzetiségi párthoz és klubhoz tartozó t. képviselőtársaim, a kik kijelentették, hogy épen Molnár János t. képviselőtársam álláspontjához állnak legközelebb. Ok is kifogásolják, hogy igen magasan van megállapítva a tanítók fizetése, mit bár tagadnak ebben a házban, kezemben van a Metianu János érsek metropolita, Popea Miklós és Papp János püspök urak által szerkesztett memorandum, mely pontonként foglalkozik a sérelmekkel. -Az első sérelem az, hogy 800 koronánál magasabb összegben van megállapítva a tanítók fizetése; a második sérelem, hogy a segédtanítók igen magas fizetésben részesülnek és hogy a tanítók özvegyei igen hosszas ideig nyernek ellátást. A harmadik sérelem, hogy a korpótlókok igen magas összegben vannak megállapítva. Azt mondják ugyan, képviselőtársaim ä nemzetiségi padokról, hogy ezzel ők nem értenek egyet, hogy ez nem az ő gondolatuk és hogy ez nem a hitfelekezeteknek, nem a nemzetiségeknek gondolata és kívánsága. De bocsánatot kéB#PVH. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. rek, először is, mikor hitfelekezeti érdekekről van szó, mikor hitfelekezetek autonómiáját védik, én legilletékesebb faktornak e védelemre ezen hitfelekezetek főpapi karát tekintem. Vlád Aurél: Nem áll, nekünk képviseletünk van a zsinatban. Vertán Endre előadó: Ez a görög-keletiekre és katholikusokra is áll. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Vertán Endre előadó: Midőn azt mondják, hogy ezzel nem értenek egyet, ezzel egyszerűen a tényekkel helyezkednek ellentétbe, mert bár elismerem, hogy nem nyílt őszinteséggel tárják ki azokat a kívánságokat, melyeket el akarnak érni, — minek oka, bogy a képviselőházban Janusarczczal kifelé kell, hogy forduljanak, mert nem sérthetik meg a tanítói kart, mely hűséges kortesük és nem mondhatják ki nyíltan, hogy a tanítói fizetéseket nem adják meg oly magas összegben, és nem vallhatják be, hogy ezen a tanítók anyagi jólétét biztosító intézkedések ellen foglalnak állást, — de minden cselekvésük, mint gondolatuk, minden tettük oda vergál, odairányul, hogy tényleg megakadályozzák az államot abban, hogy a tanítóknak ily magas fizetést adhasson. Hiszen vegyük csak azt a burkolt gondolatot, a melyet a balázsfalvi gyűlés fejez ki. T. képviselőtársaim is és a nemzetiségek is, a mennyiben nem hitfelekezetek, véleményüket, akaratukat a balázsfalvi gyűlés határozatában juttatták legjobban kifejezésre, a mit a többi népgyűlések is átvettek. Mondhatják erre nézve, hogy egyik-másik nem volt azon a gyűlésen, hallottam is ilyen szavakat; de bocsánatot kérek, mikor a tény az, hogy a törvényjavaslat ellen agitácziót indítanak, ez agitáczióban felkeltik a szenvedélyeket a törvényjavaslat ellen, sorakoztatják a nemzetiségeket a maguk egészében és tüzet gyújtva, a szenvedélyeknek azt a tüzét, a mely a gyűlölködésig is vezethet, ide bejönnek, hogy sápadt arczczal, meghatva kondítsák meg a vészharangot s mutassák, hogy tűz van odakünn, akkor ez által az őszinteség hiányának (Igaz! Ugy van! balfelöl.) és saját cselekedetükért való helytállás hiányának oly nagy mértékben adják jeleit, a mi minket felmenthet attól, hogy szavaikat minden tekintetben figyelemre méltassuk. (Helyeslés balfelöl.) De olvassák el annak a Balázsfalván hozott határozatnak indokolását: »Csak az egyházi szervezet szétrombokísát idézheti elő az az iskola, a mely a törvényjavaslat szerint nagyobb fizetést ad a tanítónak, mint a pajmak ós egy ily irányzat a veszekedés almáját dobja be két kulturális tényező közé.« Ha ebben nem az van, hogy a tanítónak nem szabad ilyen magas fizetést adni, akkor én nem tudok magyarul, nem értem, hogy mit mondanak. Vagy utána legyen téve az, hogy jól van, 28