Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-139

139. országos ülés 1907 április 15-én, hétfőn. 215 a melyet ebből a székből a javaslat védelmére és a javaslat ajánlása czéljából tartottam ; másrészről pedig, mert az ellenvéleményt nyilvánítók részéről olyan kijelentések tétettek, a melyeket még akkor sem szabad figyelmen kivül hagyni és szó nélkül elhallgatni, ha magával a tárgygyal szorosan nem is függnének össze. Épen azért engedjék meg nekem azon t. képviselőtársaim, a kik a javaslat mellett foglaltak áUást, hogy beszédüket teljesen figyelmen kivül hagyjam. Figyelmen kivül hagyhatom annál is inkább, mert ők általánosságban elfogadván a javaslatot, ezzel kijelentették, hogy a javaslat alapozéljaival minden tekintetben egyetértenek. A mi pedig azon kívánságokat illeti, a melyeket a részletekre nézve terjesztettek elő, azoknak megvitatása s ha lehet, elismerésben való részesítése a részletes tárgyalás sorára tartandó fenn és azt hiszem, hogy akkor ezen megjegyzésekre vonatkozólag saját észrevételeimet is megtehetem. Áttérek tehát azon kifogásokra, a melyeket a javaslat ellenzői terjesztettek elő. Nevezetesen mindenekelőtt Molnár János t. képviselőtársam megtámadja a javaslatot azért, mert az állam jogi felfogása tekintetében nem áll velünk egy elvi alapon. Ö nem ismeri el azt, a mit mi vallunk ; a miből mi az állam tevékenységét, az állam hatalmát, az állam jog- és ügykörét következtetjük, hogy t. i. az áüam önczél, személyiség ; hanem ugy állítja elénk az államot, mint hogyha ez átruházott hatalomnál fogva, a szülők jogán birná azt a hatalmat, sőt ezt sem közvetlenül, hanem azon jognál fogva, a mely a szülők egyesülése folytán önként szállt át az egyházra, a mely tehát egyesíti magában azoknak a szülőknek, tehát azoknak a szervezeteknek jogait, a melyek az államot alkotják. Természetes, hogy ebből az elvi alapból nagyon könnyen levonhatta azon konzekvencziákat, a melyek szerint az államnak nincs joga meggátolni, hogy a hitfelekezetek iskolákat állítsanak fel és tartsanak fenn, sőt kötelessége lévén azt megengedni, ahhoz sincs joga, hogy a hitfelekezeteket ezen joguk gyakorlatában bármily tekintetben meggátolja ; másodszor pedig nincs joga arra, hogy a saját állami iskoláinak adott kedvezményekkel a felekezetek iskolafentartása elé nehézségeket gördítsen (Ugy van ! jobbfelől.) és őket e tekintetben bármily módon is kedvezőtlenebb helyzetbe hozza. T. ház ! Már előbb jeleztem, hogy felfogásom szerint, a mely, azt hiszem, a többség felfogását fedi, az állam önczélú személyiség, s hatalmát nem átruházott jogon, nem az egyháztól nyerte. (Helyeslés balfelől.) A mely perczben elismernők azt, hogy az állam felett van egy hatalom, a mely az állam hatalmának korlátot szabhat, abban a pillanatban megtagadnék az állam szuverenitását, (Helyeslés balfelől.) azt a szuverenitást, a mely az államczélok megvalósításának eszköze és feltétele. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Abban a pillanatban szétbontanék az államot hatalmi ágak szerint és talán átmehetnénk azon középkori felfogásra, a mely a vallásnak és egyháznak világuralmát teremtette meg, a mely azonban összeütközésekre vezetett és a mely időknek visszajötte sem nem kívánatos, sem nem szükséges. (Ugy van!) Hogy ha arról van szó, hogy a népoktatási feladat a szülők jogán teljesíttetik, akkor ez a jog semmi esetre sem illeti az egyházat, hanem illeti az államot. Hiszen a szülő joga nem lehet korlátlan, mert a nevelés feladatában a szülők is csak annyira vehetnek részt, a mennyiben az első, a legzsengébb korban lévők nevelése természetszerűleg nekik adatott. Mihelyt azonban a gyermek kilép a házból, a mikor a társadalom tagjává lesz, a mely társadalommal szemben kötelességeket kell teljesítenie, a mely perczben állampolgári minősége előtérbe lép, hogy az állam jogainak élvezése ellenében az állammal szemben kötelességek teljesítésére is fel van hiva, a mely jogokat az állam véd és a mely kötelességek teljesítésére az állam a maga polgárát kényszerítő hatalommal is rászoritj a: abban a pillanatban annak az államnak, a melynek joga van büntetni, jogot kell arra is adni, hogy neveljen. (Igaz ! Ugy van !) Hiszen a mint Macaulay mondja : »nincs más választás, mint a börtönmester és az iskolamester között, mert annak, a kinek joga van büntetni, joga van nevelni is«, mivel azokat a czélokat, azokat a feladatokat, a melyek az embert az ő honpolgári és társadalmi kötelezettségeinek teljesítésére késztetik és kényszeritik, maga a tudatlanság akadályozza meg. Az ezekben való elvi ellentétek azok, a melyek miatt sem Molnár János t. képviselő úrral, sem azokkal, a kik hozzá legközelebb állnak, a nemzetiségi t. képviselő urakkal egy véleményre nem juthatunk. Ezek azok, a mik annyira elválasztanak minket, hogy teljesen meddő a vitatkozás, a melynek czélja más nem lehet, mint az, hogy egymást megértsük. Más a mi álláspontunk az államról, aimak jogairól; más a mi álláspontunk a népnevelés tekintetében. Mihelyt pedig erre a másik álláspontra helyezkedtünk, abban a perczben oly hatalmas ür tátong közöttünk, a melyet áthidalni teljes lehetetlenség. T. ház ! Elvi álláspontjából kifolyólag kívánja Molnár János t. képviselő ur a történelmi fejlődésnek alapján is igazolni azt, hogy elsősorban a hitfelekezetek azok, a melyekre a népnevelés joga és kötelessége ruháztatott, melyek tehát leghivatottabbak ezen feladatoknak teljesítésére. A történelem nem ezt mutatja. Különösen a keresztény egyházak kezdetben nem is foglalkoztak a népneveléssel. Csernoch János: Nem igaz ! Vertán Endre előadó: A vallásos meggyőződést, a vallásos elveket a katechumeneket terjesztették, de a világi tudományt nem vonták be mindaddig, a míg a Nagy Károly utáni időkig a régi czivilizáczió el nem veszett. Különösen a protestantizmus hatása alatt, a későbbi kor fejleménye az, hogy hitfelekeze-