Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-138

138. országos ülés 1907 április 13-án, szombaton. 187 kijelentette, hogy a mellette lévő barátaival együtt ő több izben figyelmeztette Vajda Sándort, hogy a vers olvasását ne folytassa. De sőt ugyancsak Pop István képviselőtársam kijelentette önök előtt, hogy a Vajda Sándor czitátuma után nyúlt a kezével, hogy azt tőle elvegye, hogy Vajda a felolvasást tovább ne folytathassa. Bs Pop István képviselőtársam, mikor Vajda ennek daczára mégis folytatta az olvasást, (Zaj. Mozgás. Elnök csenget.) felállt, Vlád Aurél képviselőtársam pedig a teremből kiment. (Folytonos zaj. Az elnök csenget.) Engedelmet kérek, t. ház, midőn ezek olyan tények, a melyek bizonyíthatók, akkor Ugron Gábor képviselő urnak azon kérdése, hogy vájjon nem vagyunk-e mi azon vers felolvasásában czinkostársak, miután ezek a kérdések itt már tisztázódtak, azt hiszem, nem volt egészen helyénvaló. (Zaj.) Nem volt egészen helyénvaló akkor, a mikor tudják önök, mert hiszen ha emberek, tudhatják, (Mozgás.) hogy mit jelent az, ha egy képviselőtársunk, egészen a legvégső határig menve, addig, a meddig mehet, a ház szine előtt megköveti önöket és kijelenti, hogy a mennyiben ez nem elegendő, bocsánatot kér önöktől, a mint bocsánatot is kért — ekkor önök még mindig a j egyzőkönyvi megrovást kivánták. (Felkiáltások a baloldalon : Ez még mind kevés volt !) Egy hang (a baloldalon) : Nem szégyenli védeni azt az embert ? (Zaj.) Elnök : A ház határozatát vita tárgyává tenni nem engedhetem meg a képviselő urnak. A házszabályok ezt tiltják. (Helyeslés.) Maniu Gyula: Nem is teszem. És mindezek után, t. ház, a mi hozzájárulásunkkal és a mi szavazatunkkal adatott meg a jegyzőkönyvi megrovás. (Zaj.) S akkor mit kivannak még önök mitőlünk? Hiszen többet már nem tehetünk. (Zaj.) Van azonban még egy dolog, t. ház. Azt hiszem, minden jogászember előtt tisztán áll az, hogy itt egy jogi kérdésről van szó. Somogyi Aladár előadó: A tisztesség kérdéséről ! (Igaz I ügy van ! a baloldalon.) Maniu Gyula : Tudniillik arról van szó, t. ház, hogy az a csempészet, a mit az igen t. előadó ur az ő jelentésében hangsúlyoz, ez a csempészet kifejezés megfelel-e azon premisszáknak, a mely premisszákat maga az előadó ur jelentésében felállít ? (Felkiáltások a baloldalon : Meg bizony !) Engedelmet kérek, a mi véleményünk ebben a tekintetben a következő. Miután magában a jelentésben is — méltóztassék ezt kegyes figyelembe venni — konstatálva van és a jelentés maga mondja, hogy a vers el lett ugyan mondva, de halkan, (Zaj. Ellenmondások.) ezzel az elmondás ténye meg van állapitva. (Nagy zaj a baloldalon. Felkiáltások : De nem az egészei mondta el! Csak elkezdte !) HÓdy Gyula : Hát hallotta az egészet % (Zaj.) Maniu Gyula: A jelentés azt mondja, hogy el lett mondva és magyarázatképen hozzáteszi, hogy halkan. (Folytonos zaj.) Egy hang (a baloldalon) : A gyorsírók nem értettek belőle semmit, nem is irták, tehát nem jöhet be a naplóba! Maniu Gyula : Engedelmet kérek, egy tényt nem lehet szavazással megállapítani. (Zaj.) Mert ha egyszer az illető jelentés maga azt mondja, t. ház, hogy rendkívül halkan lett előadva, (Folytonos zaj.) akkor legfeljebb azt lehet kimondani, hogy nem tekinthető elmondottnak, de nem lehet azt mondani, hogy nem mondatott el. (Ellenmondások.) T. ház ! A bizottsági jelentésből kifolyólag következik azon álláspontunk, a melyet elfoglaltunk s a melyet más körülmények is igazolnak. (Zaj.) Mélyen t. uraim, mi — kijelentem ünnepélyesen — (Halljuk! Halljuk!) a lehető legmeszszebbmenő határokig megyünk el akkor, a mikor arról van szó, hogy az önöket, a parlamentet, a magyar nemzetet ért sérelemért elégtételt adjunk. Nincs az az elégtétel, a melyet önöknek mi meg nem adtunk volna, még pedig szívesen. De engedelmet kérek, egészen nyíltan, tisztán és férfiasan kijelentem, hogy arra a térre, a melyre önök a zárt ülés során mentek, mi nem követjük önöket. Es megmondom miért. Azért, mert a parlamentarizmus szempontjából (Halljuk.') nem tarthatjuk megengedhetőnek, hogy egy többség, vagy egy többség élén álló miniszter mondja ki egy ellenzéki képviselőről, hogy inkompatibilis a parlamentben. (Helyeslések a közép hátsó padjain. Zaj. Élénk felkiáltások: Éljen Apponyi! Taps.) Polit Mihály: Osztraczizmus nem lehet a parlamentben ! (Zaj.) Várady Károly jegyző: Návay Lajos! Návay Lajos: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk I) Mint a képviselőház április 8-iki ülése e részének elnöklője, kötelességemnek tartom, hogy a tény álladékáról, t. i. arról, vájjon a kérdéses vers miként lett előadva, lett-e egyáltalában előadva, vagy lett-e érthetően előadva, elmondjam nézetemet. (Halljuk !) Kétségtelen. — ezt tartozom beismerni — hogy Vajda Sándor képviselő ur bejelentette, hogy oly verset fog felolvasni, a mely arról fog meggyőzni, hogy a magyar nyelv tudása és a magyar nemzet iránt való szimpátia nem azonosítható. Tényleg bejelentette, hogy ilyen verset fog felolvasni. De tény, hogy a mint olvasni kezdte, az első percztől fogva oly halkan olvasta, hogy az követhető és érthető nem volt. Hogy azután az egész verset felolvasta-e, — mert erről van szó (ügy van ! ügy van !) — erre vonatkozólag (Halljuk ! Halljuk !) biztosat én sem mondhatok, minthogy nem hallottam, tehát azt sem, hogy egészben olvasta-e vagy nem. De lehetetlennek tartom, hogy teljesen felolvasta volna, mert azt a vers terjedelme kizárja, minthogy az órán konstatáltam, — mert vigyáztam, hogy soká ne tartson az olvasás — hogy összesen két perczet vett igénybe az a felolvasás. Már pedig a vers öszszes strófáinak felolvasása két perez alatt nem eszközölhető, (ügy van ! ügy van !) 24*