Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-137

166 137. országos ülés 1907 április 12-én, pénteken. egészen azon pontig, a melyet az állami tanítók élveznek. Megengedem, hogy az egyes hitközsé­gek ritkán fognak abban a helyzetben lenni, hogy ezt a kiegészítést a maguk erejéből elér­hessék és eszközölhessék. De azok a nagy szer­vezetek, a melyek az egyes hitközségek háta mögött állanak, ezek igenis a legtöbb esetben, vagy legalább igen sok esetben, lesznek azon helyzetben, és akkor, ha azután annyira szivü­kön fekszik a tanítók sorsa, akkor ne követel­jenek mindent az államtól, banem éljenek azzal a szabadsággal, a melyet ez a törvényjavaslat biztosit. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Eddig ez meddő dolog lett volna. Eddig hiába egészítette volna ki egy iskolafentartó a saját megerőltetésével az ő tanítója fizetését a tör­vény által megállapított minimumon felül, mert abban a pillanatban ugyanazon arányban el­vesztette volna az állami segítséget, a mely arányban magát megerőlteti. Minek is kellett volna tehát megerőltetnie magát? Mostan nem fogja elveszíteni az államnak a segitségét ebben az esetben. Azok között a kiegyenlitő rendszabályok között tehát, a melyekkel megindítottam a dol­got azon az utón, hogy a nem állami tanítók a fizetés tekintetében utolérjék az államiakat és a melyekkel ezen útnak kétharmad részét már most megtettem, ennek az utolsó harmad­résznek megtételére megnyitottam a lehetőségét, megnyitottam a zsilipeket. (Elénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Ezt is méltóztassék azon kiegyenlitő rendszabályok közé venni, a melye­ket a törvényjavaslatba bevettem és ne méltóz­tassék lekicsinyelni különösen azok, a kik az autonómia féltésének szempontjából tesznek olyan lényeges kifogásokat. (Elénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) T. képviselőház! Ezzel tőlem telhetőleg végeztem a kérdésnek fmancziális oldalával. Abban a meggyőződésben vagyok, hogy ha a készülődések izgalmain túl vagyunk, hogy ha befejezett tényként áll majd ez a törvényjavas­lat mint törvény az ország közvéleménye előtt, ha majd annak jótékonyságait a tanítótestület tényleg élvezni fogja, ha be fogja látni, hogy mindjárt most minden felekezeti tanító 300, talán 400 koronával többet kap, mint a mennyit eddig élvezett, és hogy 30 éves pályafutás után nem 1L00, hanem 2000 koronával, esetleg 2200 koronával fejezi be pályafutását, ha mindezt a tanítók mérlegelni fogják: meg vagyok győződve, hogy azok a hullámok is le fognak csendesedni, a melyek ma létez­nek, — hiszen természetes, hogy kapuzárás előtt mindenki annyit akar, a mennyit csak el lehet érni — (Derültség.) meg vagyok győződve, hogy akkor igen keveseknek kivételével, a kik talán tudatosan, talán öntudatlanul sötét czélok­nak szolgálatában állanak, (Igaz! ZJgy van! a baloldalon.) be fog állani az a megnyugvás, a melyre törekszem és a melyre nagyon szükség van hazai népoktatásunk fellendülésére. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Már most áttérek a törvényjavaslat intéz­kedéseinek azon második csoportjára, . . . (Zaj a középen. Elnök csenget.) Elnök . Csendet kérek! Gr. Apponyi Albert vallás- és közoktatásügyi miniszter: . . . a mely ellen sokkal mélyebbre­ható ellenvetések tétettek és a mely az állami ós nemzeti érdekeknek megóvására és biztosí­tására vonatkozik. És itt mindjárt a küszöbön találkozom egy általános mondattal, a mely igen tetszetős, de igazságot, vagy legalább egész igazságot nem tartalmaz. Ez a mondat pedig az, hogy az állami érdekeket feltétlenül meg kell óvni az iskolában, akár élvezzen a tanító íizetéskiegészitést, akár nem. Ennek folytán nincs jogosultságuk oly fel­tételeknek, a melyek a tízetéskiegészités mellé ragasztatnak, mert azok vagy szükségesek az állami követelmények szempontjából és akkor érvényesíteni kell azokat minden tanítóval szem­ben, vagy nem szükségesek és akkor a fizetés­kiegészítésben részesülő tanítókkal szemben sincs jogosultságuk. De ez csak részben áll. Bizonyos, hogy vannak állami követelmények, a melyeket érvé­nyesíteni, a melyeket biztosítani kell (ügy van ! balfeVil.) minden iskolában, tekintet nélkül arra, hogy az részesül-e fizetéskiegészitésben, igen vagy nem. (Elénk helyeslés a baloldalon és jobb­felöl.) Es ez a törvényjavaslat az eddig fennálló törvényektől épen abban különbözik és pedig öntudatosan és czéltudatosan különbözik, hogy az állami szempontból követelendő biztosítékok­nak legnagyobb és leglényegesebb részét kiter­jeszti minden iskolára, tekintet nélkül arra, hogy nyer-e az állami íizetéskiegészitést, vagy sem. (Élénk helyeslés a ba'oldalon.) Az állami fizetóskiegészités, az a tény, a mely szerint az állam valamely iskolának a fen­tartásához hozzájárul, azonban mégis a pozitív kötelességeknek egy fokozott mértékét állapítja meg az állammal szemben nemcsak, sőt nem is elsősorban az illető iskolára és az illető iskola­fentartóra nézve, hanem elsősorban arra a mi­niszterre nézve, a ki ezt a segélyt indítványozza, javasolja és a ki azért felel; a ki nem csupán azért felel, hogy az országgyűlés által meg­szavazott összegeket az azokkal összekötött czélra fogja fordítani, hanem azért is, hogy nem kér az országgyűléstől összegeket oly czélokra, a melyeket az állami szempontokkal teljesen kongruenseknek nem ismer, (TJgy van! bal­felöl.) a melyek az állami czélokat pozitive nem szolgálják. (Élénk helyeslés balfelöl.) Ha ezeket tetkintebe veszszük, akkor igen méltányosnak, sőt szükségszerűnek fog feltűnni mindenki előtt, hogy az állami szempontok meg­óvása mértékének azon minimuma mellett, a

Next

/
Thumbnails
Contents