Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

136. országos ülés 1907 dottakat, aczélozzátok meg a következő évekre azokkal a tapasztalatokkal, a miknek tanúi voltatok az »Arenele romane«-ben, és ne felejtsétek megmondani a tieiteknek, hogy nines emberi hatalom, a melyik megakadályozhatná ugyanazon szivek és lelkek egyesülését, melyeket ugyanazon vágy és érzés tölt el, még pedig annál kevésbbé, mert nem választhatnak akkora hegyek el, a melyeken áthatolni ne lehetne, és mert miniszteri rendeletekkel nem lehet egy történelmi és társadalmi szükségességet feltartóztatni érvényesülésében. Kedves vendégek! Magatokkal viszitek a királyságbeli testvéreitek lelkét. Nagy ürt hagytok magatok után közöttünk és az Arenele romanében. Ezt az ürt csakis ugy lehet betölteni, ha köztetek és a szabad rumének, s a többi testvérek között, a kik mostoha sorsban élnek, idegen határok között, élénk összeköttetést tartunk fenn. Ezt az élénk összeköttetést mától fogva tartsátok fenn, mivel a nemzeti élet gyúpontjához az ut nyitva áll, mivel ez a mi egységes kultúrai épületünknek a sarkköve. Azonban ne csüggedjünk ebben a testvériesülés pillanatában, küldjük el a mi üdvözletünket, a mi bátoritásunkat és küldjük el azt az üzenetet, hogy rövid időn belül viszont fogjuk láthatni egymást, a midőn hasznosabban fogunk ünnepelni, mint a mi nemzeti egyesülésünk kezdetén.« Az értesités hozzáfűzi, hogy az arénái hangverseny után nyolcz órakor a nemzeti szinházban folytatódott az ünnepség és azután bizalmas bankét volt, a melyen román vezető férfiak és néhány határontúli testvér vett részt. Ezek között Bredicianu Koriolán magyar országgyűlési kéjDviselő, (Nagy zaj és mozgás. Felkiáltások : Ahá !) a hol sok szó esett a határontúli testvérek helyzetéről is. De menjünk tovább. Augusztus 24-én az ünneplők Konstanzába érkeztek, a »Desteaptete romane« és más hazafias dalok éneklése közben. Ott aztán dr. Comsea volt országgyűlési képviselő a többek között a következőket mondotta (olvassa) : »összegyültünk ide a harczias erdélyiek, a kedélyes bánátiak, a krizsimaiak — ez az a bizonyos Körösország — és a móczok, hogy fellélegezzünk és bátorságot meritsünk, hogy egyesüljünk nagy nemzeti ideáljainkban, és azokban neveljük nemzeti érzelmeinket. Ovidiusz szobra előtt hevesebben dobognak a mi sziveink. Eljön az idő, mikor a határok majd nem választanak szét, s akkor a nemzeti ideál meg fog valósulni.« (Nagy zaj.) Szatmári Mór: Itt benn pedig a magyar állameszme mellett hazudoznak ! Gr. Bethlen István : Az aradvidékiek és a körösországiak is tettek egy kis kirándulást. Vezetőjük Pop Csicsó István (Zaj.) és Bocu Sevér, a »Tribuna« hajdani szerkesztője volt. Pop Csicsó István az üdvözletre azt felelte, hogy örömmel jött Ruméniába, mert hiszen Ruménia az ő igazi és valódi hazája: patria muma; (Zaj.) azután elvezette őket a kulturliga palotája elé, ott eléneKÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VIII. KÖTET. április 10-én, szerdán. 153 kelték az »Imnul lui Jancu« dalt, azután pedig a királyi palota elé. Tulaj donképen nem tudom, hogy ez a kis kirándulás a királyi palotának, vagy az osztrákmagyar követségnek szólott-e, mert az is ott van, és ott aztán elénekelték a Desteaptate romane bekezdésű dalt. Majd egy kis kirándulást tettek Konstanzába és ott a csapat vezetője a tengerhez fordulva azt mondta : »Ebben a tengerben a mi könyeink is jelen vannak, melyek a Maros és a Duna vizével együtt idefolytak és el tudják beszélni a testvéreknek a mi szenvedéseinket, (Nagy zaj.) de el tudják mondani a mi lelkünk nagy vágyait, aspiráczióit is, melyek megvalósítására minden erőnkből törekszünk.* (Zaj.) Hogy melyek ezek az aspirácziók, arra az előzőkben már volt szerencsém rámutatni. Rendeztek a fogarasiak is kirándulást, vezetőjük Makavei fogarasi vikárius volt, tehát egy olyan egyház képviselője, a mely állami szubvenczióban részesül. (Nagy zaj. Felkiáltások a középen : Hazaáruló !) A főváros nevében Elorescu ' tanácsos üdvözölte őket, azt mondván : »Lelkeinket egy szent érzés hatja át e pillanatban, mivel az anyahazába való jövetellel egy szép példáját adtátok a faj szeretetnek ; jöveteletek emlékeztet a rumén faj büszke múltjára és jogot ad arra, hogy bízzunk jövőbeli vágyaink teljesülésében.« Botosáneanul Calist román püspök szintén beszélt és a rumén lelkészi kar egyesülete nevében üdvözölte őket e szavakkal: »Nagyon jól esik nekünk, hogy elhagytátok tűzhelyeiteket, megmásztatok a hegyeket és eljöttetek a mi központunkba, hogy együtt ünnepeljük királyunk 40 éves jubileumát. Adja Isten, hogy mikor még egyszer akartok hozzánk jönni, ne kelljen a határon átmennetek, hanem Ruménország területén utazzatok csak«. fäagy zaj. Félkiáltások a szélsőbaloldalon : A mi diflomácziánk a bűnös !) Az emiitett fogarasi püspöki vikárius a következőket mondta : »Volt idő, mikor a felvilágosodás nyugatról jött, azonban eljött végre az az idő, hogy a rumén kultúra napja ott keljen fel, a hol fel kell kelnie, azaz Ruménország fővárosában. Ehhez a naphoz jövünk mi, hogy felmelegedjünk, hogy megaczélosodjunk a harczra, a melyet viselünk nemzetiségünk és nemzeti ideáljaink megvalósításáért.« Ez az ur is a nemzeti ideálok bő köpenyege alá takarja azokat a bizonyos végczélokat. Nem mondja meg azokat nyíltan, de a ki tudja és ismeri a dolgokat, az iránt, hogy mit ért ez alatt, semmi kétsége nem lehet. Érdekes még Delavrancénak, Románia hires költőjének beszéde is, Azt mondja : »Semmi sem képes többé bennünket szétválasztani. Ma már a Kárpátok nem szétválasztanak, hanem egyesítenek. A Kárpátok ma csak a hegygerinczeknek egy sorozata, melynek lejtői északra és délre tartanak. Nem fogunk egy pillanatig se megszűnni a munkától, mely a mi népünk egyesülését szolgálja. Benneteket pedig, fogarasvidéki rumének, nem mint vendégeket ünneplünk, hanem benne20