Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-136

154 136. országos ülés 1907 tok önmagunkat ünnepeljük. Azután Florescu, a kulturliga titkára a következő felköszöntőt mondotta, mely bizonyos aktualitással bir (olvassa) : »Nem szabad csodálkoznotok azon a lelkesedésen, a melyet jöveteletekkel előidéztetek, a ti hazajöveteletek, mert igy szeretjük, ka ti is annak nevezitek a mi drága Euméniánkat, (Zaj a haloldalon.) feleleveníti újból a legdrágább emléket. Közénk való jöveteletek azokra a szerencsés körülményekre emlékeztet, a melyeknek köszönketjük a Rumén állam megalapítását, s az ébreszti fel bennünk a legélénkebb módon a minket összekötő testvéri érzelmeket. A mi azonban még inkább kat ránk, az, mikor nagy Transzilvánia nékány rumén községének képviseletében fogadunk, hogy ka elgondoljuk azt a nagyjelentőségű feladatot, a mely mindenitekre háramlik abban a karczban, a melyet titáni erővel folytat 3000 rumén község az ősi nyelv védelmében, s a saját terhükre fen tartott 3000 rumén iskola fentartásában. Valójában bennetek láthatjuk mindenekfelett a feltétlen győzelem képviselőit, a modern idők azon méltó győzelmét, a mely formájára nézve is tekintélyesebb, mint a világtörténelem legnagyobb győzelmei. Ez a győzelem a kultúra utján vezet, melyet mindennap ki kell erőszakolni azok megtörésével, a kik a nemzeti együttérzés megszüntetését akarják. Éljetek mint egy nagy ügy, egy méltó ügy, igaz ügy s egy nekünk drága ügy vitéz katonái, a mely ügy nem egyéb, mint a nagy rumén nemzet megvalósításának ügye.« (Mozgás a baloldalon és a középen.) Miután az idő előre haladt, talán nem terjeszkedem ki ezekre bővebben. (Halljuk ! Halljuk !) Gr. Batthyány Tivadar: Estig is szívesen, csak folytassa. Gr. Bethlen István : Még a barczasági és brassóvidékiek is rendeztek kirándulást; 600-an voltak körülbelül, Voinea brassói esperes vezetésével. A közoktatásügyi miniszter nevében Dumitrescu szintén nagy szeretettel fogadta őket. Voinea esperes az üdvözletre ezt felelte (olvassa) : »Mindnyájunkat átkatott a vágy, hogy láthassuk az anyahazát — patria muma, itt is ez a kifejezés van használva — eljöttünk ide szabadságot szomjukozó lélekkel, s legyenek meggyőződve, mikor visszatérünk a tűzhelyeinkhez, büszkén fogjuk hirdetni: Voltam Ruméniában, sok szépet láttam és nem szégyenlem, hogy rumén vagyok! Mert, uraim, hiába van közöttünk egy határvonal, csak egy lelkünk van, mely egymásért dobog, ugyanazon gondolatért és ugyanazon nemzeti ideálokért, minden félelem nélkül.« Egry Béla : Ma kellene elmenni nekik ! Hermán Ferencz: Felgyújtott falvaikat nézzék meg! (Zaj.) Gr. Bethlen István : Florescu Th. Jean lelkész beszédben mutat rá, kogy (olvassa): »A Pesté hotare-beli rumének látogatásának az a hatása, kogy őket a tespedésből felébresztette és tudtukra adta, kog)^ a faji kötelékről ne feledkezzenek meg, valamint a faj egyesüléseért vívandó nagy karczáprilis 10-éii;, szerdán. ról.« Erre Greceanu hormányi görög-keleti lelkész (olvassa) : »Biztosit mindenkit arról, hogy a mai rumén papok lelkes fiakat nevelnek a nemzeti eszmének«, és azt mondja (olvassa) : »Segitsen az Isten, kogy álmaink betelj esedését megérhessük.« Érdekes volna ezzel a fellépéssel szemben pl. konstatálni, hogy egy keleti államnak, a melyre Polit képviselőtársam hivatkozott, alattvalói ugyanezen a kiránduláson kogyan viselkedtek. Elmondkatnám azt, kogy az első cselekedetük, a mikor megérkeztek Konstanczába, az volt, kogy a török konzulnál jelentkeztek, elénekelték a török császár himnuszát és éltették a padisakt; elmondhatnám azt, kogy a mint Bukarestbe megérkeztek, ugyanezt megismételték és kogy minden alkalomkor igenis kifejezésre juttatták azt, kogy ők török alattvalók és a török államnak egységét respektálják, csak másodsorban románok és csak másodsorban akarják nemzetiségüket is fentartani. Azonban talán mégis igazságtalanok lennénk, ha az ilyen irredentista viselkedésért minden tekintetben kizárólag hazai románjainkat tennők felelőssé. Ök bizonyára kötelesek a felelősség egy részét viselni. De a másik rész a rumén királyságbeli társadalmat és e társadalom (Felkiáltások : Az osztrák-magyar követséget! Zaj.) vezető köreit kell kogy illesse. Mert, t. képviselőkáz, talán a legbecsületesebb szándékú és a leglelkesebb magyar alattvalót is a nemzetiségek közül meg kellene, kogy tántorítsa a magyar haza iránt táplált érzelmeiben azon izgatás, a mely napról-napra a legkülönfélébb utakon és módokon a Kárpátokon keresztül Erdélybe átszivárog. (Igaz ! ügy van !) Ebben a tekintetben a jó példával maga a román állam jár elől. De erről most nem akarok nyilatkozni azért, mert ez már a közoktatás terére tartozik és talán lesz nekem vagy másnak módjában, hogy a szőnyegen lévő törvényjavaslathoz szólva, erről nyilatkozzék. De igenis ki akarok térni a kulturliga működésére, annak a kulturkgának a működésére, a melyet ugy neveznek, hogy: »Kulturlig ti, £IZ összes — bárkol élő — rumének kultúrai egységének szolgálatában«. T. képviselőkáz ! Mi tudjuk, kogy már annak idején a kulturliga elsősorban irredentista eszméket táplált és kogy programmját ugy kajtotta végre, hogy programmját félretéve politikai akcziót indított a sajtóban a külföldön, szóval minden politikai eszközt felhasznált arra, hogy a magyar államot a külföldön is bevádolja és a magyar állam alattvalóit a magyar állammal szemben felizgassa. Bátor vagyok röviden az 1891-iki programmot ismertetni, még pedig azért, mert ez a most uján elfogadott programmal, a melyet most a király is szentesitett, majdnem azonos. A régi programm ez (olvassa) : »1891 január 21-én Bukarest városában megalakult az összes románok egységének ligája. A üga czélja : ápolni a szolidaritás érzetét az összes románokban és a mozgalmat fentartani, a mely a román kulturmissziókat leketővé teszi. A czél elérésére a következő