Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-135

132 135. országos ülés 1907 április 9-én, kedden. szellem uralkodik itt s mióta igazán nagyon sok ember akarja hívatlanul megmenteni a hazát. Ilyen liberális magyarázgatások mellett nincs olyan dolog, a miért a nemzetiségi tanítókat nem lehetne ezen paragrafus alapján fegyelmileg büntetni. Ha Bánffy lesz a miniszterelnök, akkor ő másképen fogja a kultuszminiszterével megértetni ezt a nemzeti jelleget; Wekerle, meglehet, ismét máskép magyarázza, ö azt mondotta egyszer egy beszédemre, hogy nagyon helyesen teszem, ha gyakran hivatkozom Deák Ferenczre ; ő is idézi az ő szellemét és ő maga fejezte ki azt a kívánságot, hogy nagyon szeretné, ha Deák Ferencz szelleme lengene ezen tárgyalási terem felett. Mondom, van olyan, a ki ugy értelmezi a nemzeti jelleget, hogy abban mi nemzetiségek is benne vagyunk ; de meglehet, hogy jön olyan ember, a ki azt mondja, hogy csak az tartozik a nemzeti jelleghez, a ki asszimiláczió folytán a magyar fajjal összeolvad ; ez képezi majd azt a keretet, a melyet mi nemzeti jellegnek nevezünk. Ezek nem üres okoskodások, hanem olyan tények, a melyeket letagadni nem lehet. Azért kérjük mi, hogy e tekintetben az államkormány ne menjen tovább eddigi jogainál. Oly hatalmas jógákat adott eddig a kezébe a törvényhozás, hogy sújthat bármilyen, igazán államellenes tendencziát. De van neki még egy hivatott faktora : a tanfelügyelő, a ki, különösen ha tanerőből fog kineveztetni és ha ezután intelligencziát fog reprezentálni, bizonyára sokkal hűségesebb tanácsadója lesz és a tényeknek megfelelőbben fogja informálni, mint az a szolgabíró, a ki máról-holnapra nem fog változni angyallá ; az a szolgabíró, a ki ugy van nevelve, hogy először is mindent a hatalmi kérdés szempontjából mérlegel. Meglehet, hogy talán untatja a t. képviselőházat, hogy becses figyelmüket annyira lekötöm. de a mint beszédem elején is bátor voltam mondani, ez a kérdés nagyon égető és különösen minket éget. Mi vagyunk hivatva leginkább az igen t. kormánynak figyelmét felhívni arra, hogy nem a mi izgatásaink folytán, hanem azon indokoknál fogva, melyeket felolvastam Eötvös, Deák és Széchenyiből, fel vannak izgatva a kedélyek künn, el vannak keseredve. Pedig a mai nehéz viszonyok között, azt hiszem, nincs erre szüksége Magyarországnak. Odaát Ausztriában a tűz az olajjal kezd kibékülni, csak azért, hogy a gazdasági harczban Magyarországgal szemben erős várként, erős oszlopként álljon, és itt, a hol a népek között különösen semmi ellentét nincsen, itt mi nem keressük azt az összeforrasztó kapcsot, a mely nem a nyelvegységen alapszik, hanem a szivek közérzületén. (Ugy -van ! a közép hátsó padjain.) Egy hang (jobbfelől) : önök csinálják ! Pop Cs. István : Mi csináljuk ? Hisz harmincz évig nem voltunk a joarlamentben, hát hogy csináltuk ? T. képviselőház ! Igazi aggodalommal olvastam ezt a törvényjavaslatot. Bevallom őszintén, hogy mint gr. Apponyi szellemének termékét elfogadom, elfogadom, hogy gr. Apponyi szelleme van benne ; azonban amryira körmönfont egyes intézkedéseiben, hogy azt csak egy rossz fiskális csinálhatta. Mert én megértem, ha azt mondja kategoricze, hogy ott, a hol én állítok iskolát, ott néked, hitközségnek nincsen jogod felállítani, a hol én néked azt megtiltom, vagy a hol nem bírsz megélni, ott én állítom fel az iskolát. Mindezt értem. De mit fog csinálni az állam a hegyvidékeken, ott, a hol harminczon alul van az iskolásgyermekek száma ? Ott, ha nem ad segélyt, a község pedig nem képes eltartani a tanítót, majd iskola nélkül fog állani az a vidék, mert az állam a törvény értelmében az alapfizetést nem adja ki, hanem csak beszámítja. En húszszor is elolvastam ezt a törvényjavaslatot és mindig ujabb és ujabb hibákat fedezek fel benne. Mindazt, a mit előttem szólott t. képviselőtársaim elmondottak, magamévá teszem ; magam is kijelentem, hogy mi a magyar állam nyelve ellen állást egyáltalában nem foglalunk. Mi mindig az összekötő kapcsokat keressük, önök pedig mindig azt, a mi szétrobbant. Ha a t. ház méltányolta volna a felirati vita alkalmával általunk beterjesztett felirati javaslatot, akkor abból meggyőződhetett volna, hogy mi sem Magyarország, sem a magyarság, sem a magyar állam irányában ellenszenvvel nem viseltetünk. Meggyőződhetett volna arról, hogy mi igazán reprezentáljuk azt a fenséges elvet, hogy : Neminem laedere, suum cuique tribuere, honeste vivere. Nekünk csak az a kívánságunk, hogy mint nemzetiség, szabadon élhessünk és fejlődhessünk, és hogyha ehhez a jogunk tényleg megvan, ha ez valóság, akkor nemcsak olyan mértékben kell az állami költségvetésnek iskoláink fentartásához hozzájárulni, a mint itt czéloztatik, hanem sokkal fokozottabb mértékben, hogy saját kultúránkban is elősegítsen. Ilyen szempontból ismerek én nemzeti egységet. De olyan nemzeti egységet nem értek, a mikor a nemzetnek csak egy alkatrésze, a felső rész, a magyarság tápláltatik, minket azonban elhanyagolnak. Ez sohasem lesz egészséges nemzeti egység. Én csak felirati javaslatunkra hivom fel a t. ház figyelmét, a mely teljesen kvadrál létező törvényeinkkel. Ha önök meg* akarják oldani az összes kérdéseket ilyen alapon, akkor valamennyi nemzetiséget egy csatasorban fogják találni maguk mellett. Felirati javaslatunkban ezt mondtuk (olvassa) : »A poliglott Magyarország . . . Elnök : Kérem, mit méltóztatik felolvasni % Pop Cs. István : Egy részt felirati javaslatunkból. Elnök: A képviselő urak felirati javaslatát egyszer már a ház szavazás utján elvetette. Házszabályaink szerint pedig oly határozati vagy felirati javaslatokat, a melyeket a ház már elvetett, ugyanabban az ülésszakban vita tárgyává tenni nem szabad. (Zaj a középen. Elnök csenget.) Én ragaszkodom a házszabályok rendelkezéseihez.