Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-135

135. országos ülés 1907 április 9-én, kedden. 133 (Ugy van! balfelől.) Tessék önöknek is alkalmazkodni hozzájuk. (Helyeslés.) Pop Cs. István ." T. képviselőház ! Beszédem bevezető részében a legnagyobb súlyt fektettem arra, hogy ily nagyfontosságú törvényalkotást a szükség ötletéből, novelláris utón alkotni nem szabad. Azt mondja ugyan az indokolás, hogy nem támadja az autonómiát. Ámde nem az autonómia van-e megtámadva akkor, a mikor a kormány azt mondja, hogy még akkor is, hogy ha teljes lehetetlenség, hogy az alapfizetést kiutalványozhassa, elveheti az iskolajogot ? Az 1868 : IX. t.-cz. 3. §-a van itt megsértve, a mely a következő jogokat adja a gör. keleti román egyháznak (olvassa) : »Miután e szerint a gör. kel. vallásuaknak egymástól független két egyháztartományra lett elválása az 1848 : XX. t.-cz. 8. §-ban biztosított önkormányzati joguknak külön leendő gyakorlását teszi szükségessé, fentartatván Ö felségének alkotmányszerüen gyakorlandó legfelsőbb felügyelés! joga, fentnevezett két metropolitának hivei jogositva vannak egyházi, iskolai és ezekre vonatkozó alapítványi ügyeiket az ország törvényeinek korlátai között, külön-külön és az illető metropoliták által Ö felségének teendő előleges bejelentés mellett időszakonként egybehívandó egyházi gyülekezeteikben (kongresszusaikban) önállóan intézni, rendezni és ezen kongresszusokon alkotandó és Ö felsége által jóváhagyandó szabályok értelmében saját közegeik utján önállóan kezelni és igazgatni.* Nincs-e a törvény megsértve azáltal, hogy elveszik az iskolafentartási jogot, kiveszik a tanítót az egyház fegyelmi hatósága alól ; nincs-e megsértve akkor, mikor úgyszólván a kormány dirigálja, hogy milyen óraszámban, tankönyv és módszer szerint és milyen nyelven tanítsanak ? Mindezt azért mondom, mert ugy a bizottsági jelentésben, mint a javaslatban azt olvasom, hogy abszolúte nem akarják megtámadni az autonómiát. (Zaj.) Ezzel szemben azzal az ellenvetéssel találkozom itt, hogy egy későbbi törvény derogál az előbbinek. De itt sem mi, sem gr. Apponyi Albert nem akarja a törvényt megváltoztatni, ő inkább azt mondja, hogy ki akarja terjeszteni és nem megtámadni, hanem bővíteni és erősíteni akarja az autonómiát. Nagyon nehéz tehát ilyen okoskodás mellett eligazodni! Azután ugyancsak ennek az egyháznak megvannak a maga szervezeti szabályzatai, a melyekre vonatkozólag előttem szólt t. képviselőtársam kimutatta, hogy azoknak majdnem a fele helyeztetik hatályon kivül ezen törvényjavaslat intézkedéseivel. Hát akkor mi marad meg ? En ugy tudom, hogy ha akármelyik autonómiából, akármelyik intézményből nem az alapköveket, hanem csak egyes oszlopokat veszünk is el, akkor is veszélyeztetjük azt az épületet és összeomlásnak teszszük ki. A népoktatásról szóló 1879-iki törvény bevezeti a felekezeti elemi népiskolákba a magyar nyelvet, azonban semmi szankcziót nem fűz hozzá s az állam ekkor maga mondotta, hogy tovább nem fog menni — ezzel nyugtatta meg a nemzetiségeket — csak alkalmat akar adni arra, hogy a ki magyarul akar tanulni, az tanulhasson. Most ez a törvényjavaslat kötelezővé teszi nemcsak azt, hogy a gyermekek ekként taníttassanak, hogy magyarul írni és olvasni tudjanak, hanem hogy esetleg ugy beszéljenek is magyarul, hogy az egyetemre kerülhessenek. Egy hang (balfelől) : Nagyon helyes. (Ellenmondás a nemzetiségiek padjain.) Pop Cs. István : Erre csak azt jegyzem meg, hogy frázisokkal nem fogjuk boldogítani ezt az országot. Szász József: Tehát tessék leülni! Pop Cs. István : Mert azt az állítást, hogy mi azért nem akarjuk ezt a törvényjavaslatot elfogadni, mert félünk attól, hogy nem magyarajku polgártársaink, a mi véreink szintén megtanulnak magyarul s akkor talán konkurrencziát csinálnak nekünk, egyáltalán nem lehet komolyan venni. (Derültség a nemzetiségiek padjain.) Biztosithatom a t. házat, hogy a nem magyarajku polgárok között magyarul perfekte tudó, a magyar irodalmat művelő nagyon sok proletár van, a kik tudnak jól magyarul beszélni, sőt irnak is gyönyörűen s kénytelenek mégis elmenni máshová kenyeret keresni, mert különösen a tanári pályán, a melyre nagyon szívesen mennek a románok, igazán Kálváriát járnak, mig valamely állami gimnáziumhoz kinevezik. Van nekünk tehát proletárunk elég s abból a parasztemberből, a ki csak népiskolákat végzett, mi aligha fogunk nevelni olyan magyarul tudó embert, a ki az életben azután tolmács nélkül is boldogul. Én igyekeztem gyenge tehetségem szerint kimutatni azokat a hiányokat, a melyeket felfedeztem ; azokra a hiányokra pedig, melyeket társaim fedeztek fel, nem is terjeszkedtem ki. Indokolni akartam tiszta lelkiismeretem szerint azt, hogy miért nem vagyunk hajlandók ezt a törvényjavaslatot általánosságban sem elfogadni, igyekeztem ő nagyméltóságának becses figyelmét arra az agitáczióra, arra a sok ellentétre, arra az ellenséges érzületre felhívni, a melytől ő is, mint minden igaz hazafi, félti hazáját s igyekeztem megkérni, hogy ezt a törvényjavaslatot igy, a mint van, ne engedje törvényerőre emelkedni, mert a mellett, hogy végrehaj thatlan, igen-igen sok keserűséget fog okozni a nemzetiségeknek s meg fog győződni a mélyen t. miniszter ur arról, hogy azt a sokat kívánt egyetértést és együttérzést ezzel elérni nem lehet. Mindezek következtében a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Elnök : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk ) Vajda Sándor képviselő tegnapi beszédében (Halljuk! Halljuk !) többször idézett különböző művekből. Idézeteit azonban a sűrű elnöki figyelmeztetés daczára is nagyobbára oly halkan olvasta, (Igaz ! Ugy van! a szélsőbaloldaion.) hogy azokat sem az elnök, sem a ház tagjai, sem a gyorsírók