Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-135

135. országos ülés 1907 április 9-én, kedden. 129 tátik magyarul. Hát itt óriási eltérés van, a mely fenforog a pénzügyi bizottság és az eredeti miniszteri tervezet felfogása között. Annyira óriási az ellentét, hogy ezt feltétlenül tisztázni kell, mert különben is igen sok a félremagyarázásra és elm agyar ázásra alkalmas dolog e törvényjavaslatban; a praktikus életben majd ez még inkább el fog magyaráztatni, vagy el fog felejtetni egy és más. Mi a kardinális intézkedése e javaslatnak? Az, hogy bizonyos feltételek alatt, bizonyos garancziák megadása mellett az állam ott, a hol az iskolafentartók nem birják ellátni az iskolákat, a törvényben megállapított alapfizetés mérvéig a tanítók illetményeit segélylyel kiegésziti. De hol és hogyan ? Ott, a hol állami iskolák vannak, nem ad segélyt. Ha pedig adott valahol és később oda állami iskolát állit, kizárólag a miniszternek a belátására van bizva, hogy ad-e tovább segélyt annak az előbb már segélyezett iskolának vagy sem. E tekintetben a miniszter azt mondja, hogy őt köti az állam érdeke. Igen ám, de van egy szakasz, a mely szerint, ha a fizetést ki nem egészítheti az az iskolafentartó, akkor iskolafentartási joga megszűnik. Az állam maga tehát a hitfelekezeteket olyan kényszerhelyzetbe hozza, hogy esetleg az iskoláikat feltétlenül bezárja. És mégis, azt mondja a javaslat, azt mondják az itt elhangzott beszédek, hogy nemcsak hogy nem támadják az autonómiát, hanem ki akarják segiteni a bajból, ki akarják terjeszteni és megerősíteni. Már most hogyan van az megerősítve, ha igen sok esélye van annak, hogy önhibáján kívül be kell zárnia a kaput? Mert az állam nem ad segélyt, de nem azért nem ad segélyt, mintha a törvényes feltételek nem állanának fenn, hanem azért, mert az állam maga állított iskolát és azt mondja, hogy magasabb állami érdekek kívánják, hogy ne adja meg. Azután a minisztérium belátásától tétetik függővé, hogy ott, a hol csak harmincz tanuló van, ad-e segélyt vagy nem. Tessék ezt jól szemügyre venni. Ha a törvényjavaslat helyes, ha összeállítása megállja a kritikát, legalább rendelkezés tekintetében, akkor arra az esetre is volna intézkedés, hogy mi történik ott, a hol az állam azért nem adja meg a segélyt, mert csak harmincz tanuló van, vagy ha az iskolafentartó nem rendelkezik azokkal az eszközökkel, a melyek segítségével azt az alapfizetést kiszolgáltathatja. Kérem, méltóztassék nekem a két javaslat intézkedéseinek egybevetéséből, indokolásából megmutatni azt az expedienst, a melyet itt találhatnak. Azokon az u. n. havasi vidékeken lévő helységekben, a hol ritkán van együtt több, mint harmincz tanuló, nem adatnék semmiféle segély, pedig rendszerint az ilyen községek a legszegényebbek és legkevésbbé birják az anyagi terhet. Az állam KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VIII. KÖTET. bevallott czélja az u. n. államegység megalaj3Ítása és nem tudom még mi egyéb, ott a havasi hegyek tetején egyáltalán meg nem valósitható. (Mozgás és ellenmondások balfelöl.) Előáll tehát az a helyzet, hogy az állam nem segiti azon községeket, azok rjedig a maguk erejéből nem boldogulhatnak. Ha valaki be tudja nekem bizonyítani az ellenkezőt, én meghajlom előtte, de ón a javaslatból merítem érveimet. Azonban mindenesetre fel fogom olvasni igen t. képviselő társaimnak a kérdéses passzust (olvassa): »A mennyiben a tankötelesek száma harminezon alul maradna, a vallás- és közoktatásügyi miniszter csak kivételes esetekben engedélyezhet államsegélyt.« T. ház! Törvényt nem szabad arra alajfitani, hogy kivételes esetekben fog államsegély nyújtatni. E javaslatban kivételes esetnek, a minő a vis major. stb. nincsen helye. Tehát el fogjuk érni azt, hogy az illető iskolafentartó kénytelen lesz bezárni az iskolát és mi iskola nélkül fogunk maradni. Kérdem, t. ház, hogy állhat-e ez az ország közoktatásának érdekében? Meg vagyok róla győződve, hogy ő nagyméltóságának nem ez az intencziója, de a törvény diszp:zicziói mellett ez a helyzet fog előállani. Arra az esetre, midőn az állam maga állit fel iskolát ós hitfelekezeti iskola is létesíttetik, az állam még nagyobb diszkréczionális jogot tart fenn magának és azt mondja a javaslat, hogy a mennyiben az állam érdeke kívánja, beszüntetheti azt a segélyezést. Akkor előáll az az eset, hogy feltétlenül be kell zárni azt az iskolát, mert nem birják kiegészíteni a fizetéseket és kérdem, t. ház, vájjon megegyeztethetö-e ez a hitfelekezetek autonómiájával, azon jogaikkal, hogy gyermekeik neveltetéséről a hitfelekezetek maguk gondoskodhatnak? Az autonómiának alaptétele az, hogy a közoktatás különösen az elemi népiskolákban magasabb erkölcsi szempontokból a hitfelekezetek kezében legyen, de maga a törvényjavaslat ezt lehetetlenné teszi. Azután kérdem, t. ház, hogy kell-e nagyobb igazságtalanság, mint az, hogy ha a törvényben körvonalozott fegyelmi vétségekért egy tanítót megfosztanak állásától, akkor magát az iskolát is becsukják? Nagyon sajnálom, hogy ezt az ügyet itt egyáltalán is tárgyalni kell és kérdem, nem történhetik-e olyan eset, vagy legtöbbnyire nem olyan esetek történnek-e, hogy az illető egyén jellemében rejlik a hiba? Es ezért egész iskolákat büntetni, a legnagyobb méltánytalanság és igazságtalanság lenne. Hogyan garantirozzam én, mint iskolafentartó hitfelekezet, hogy az az ember, a ki minden okmánynyal el van látva, ha elfoglalja állását, nem fog-e fegyelmi vétségeket elkövetni? Ilyen körülmények között azt mondani, hogy szabadon fejlesztjük az autonómiát, lehetetlenség. Mi elismerjük a közoktatás nagy fontosságát, szívvel-lélekkel kivánjuk, hogy gyerme17