Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-135

135. országos ülés 1907 április 9-én, kedden. 123 keletiek autonómiájának történetére, akkor meg fognak győződni önök arról, hogy helyesen és igazán szive mélyéből mondotta az a brassói tanár, hogy ezen törvényjavaslat elfogadása évszázadok küzdelmei árán szerzett jogainknak elvételét jelenti. Talán egy vallásfelekezetnek sincs szomorúbb története ebben az országban, mint a görögkeleti román felekezetnek, utánuk jönnek a protestánsok, de legtöbbet szenvednek mégis amazok. Attól a percztől fogva, hogy a görög-keletiek elváltak a nyugati egyháztól, folytonos üldöztetéseknek voltak kitéve. A katholikus tartományokban a katholikus fejedelmek úgyszólván vagyonukat res nulliusnak deklarálták. S ezek az üldözöttek intézményeiket mindennek daczára is fentartották. Csak az erdélyi eseményekre utalok. 1482, illetve 1438tól kezdve, a mikor az unió nationum létrejött, a görög-keleti románok a legszerencsétlenebb sorsban voltak. Lépes Lóránt püspök idejében birtokaik közprédának tétettek ki csak azért, mert görög-keletiek voltak. 400 év múlva hozatott egy törvény, a mely biztositj a nekik az autonómiát. Ez után lépésről-lépésre haladnak. 1792-ben a X. artikulusban a karok és rendek üléseiben szavazati jogot kapnak. Erre megalkottatott az 1848. évi XX. t.-cz., a mely megállapítja a jogegyenlőséget és viszonosságot a felekezetek között. Végre meghozatott az 1868 : IX. t.-czikk, a mely a görögkeletieket nemzeti egyháznak jelenti ki. Ha fontolóra veszszük mindezeket, a történeti adatokkal támogatott körülményeket, kérdem az igen t. képviselőháztól, vájjon nem joggal védhetik-e a görög-keleti románok autonómiájukat, hogy nincsenek-e jogositva arra, hogy a legnagyobb idegenkedéssel és aggodalommal nézzenek bármely támadást, bármely olyan intézkedést, a melyben ők veszélyt látnak autonómiájukra nézve ? Azt fogják mondani önök erre, hogy hát nem támadjuk mi az ő autonómiájukat; hiszen maga a törvényjavaslat indokai is azt mondják, hogy nem támadja. Engedelmet, de annak idején ki fogom mutatni, hogy igen is támadja. De egyelőre azzal a fontos kérdéssel kívánok foglalkozni, hogy vájjon miféle magas állami érdek kívánja meg azt, hogy már a népiskolákban azt a szegény gyermeket ne anyanyelvén, hanem más nyelven tanítsák. A világnak melyik pedagógusa, a magyar államnak melyik államférfia kívánhatja ezt ? Sokan hivatkoztak Mocsáry Lajosra. Én is hivatkozom rá, mert ő volt az első, a ki azt mondotta, hogy az ilyen törvényjavaslat, a nélkül, hogy bárminő eredményeket érhetne el, alkalmas arra, hogy a nemzetiségek közt a viszálykodás üszkét elvesse. A jelszó az, hogy a szegény tanítókon segíteni kell. En abban a meggyőződésben vagyok, hogy ezeket a kérdéseket igen szépen ki lehet kapcsolni, a nélkül, hogy az állam tekintélye bárminő csorbát szenvedjen. Ott van az 1893 : XXVI. t.-cz., a mely felhatalmazást ad a nem állami népiskolák segélyezésére. Méltóztassék nagyobb összeget az egyházak rendelkezésére bocsátani. Egy hang (a szäsobdolddonj : Azt már nem teszszük ! Pop Cs. István : Ugyebár, azt nem teszik ? Ez a bizalmatlanság kifolyasa. Pedig az államnak nincs oka bizalmatlansággal lenni a vallásfelekezetek iránt, legkevésbbé van pedig erre oka a román vallásfelekezettel szemben, önök tudják, hogy milyen szegények vagyunk minden vonalon, különösen Erdélyben ; ujjaikon számlálhatják meg azokat a vagyonos román embereket, a kik egy jóravaló itteni kereskedővel vagyon tekintetében versenyezhetnének. És ennek daczára talán nincsen széles Magyarországon olyan faj, a mely annyit áldozna a kultúrának, mint épen a román. (Zaj.) Ez a faj évszázadok óta teljesiti ezt a nagy kulturális missziót és egyetlenegy konkrét eset sem merült fel, a mely igazolná a hazafiatlanság vádját. És ha ez így van, akkor ezzel a kulturális munkájával megérdemelte azt, hogy az állam legalább három-négy évig előlegezze a bizalmat, a mig organikus törvénynyel véglegesen rendezzük közolrtatásügyünket. A román nép ma 3500 népiskolát tart fenn és áldoz erre a czélra évenként 2 millió koronát. Azt hiszem tehát, hogy megérdemelné, hogy legalább a törvények által szentesitett jogaiknak gyakorlatában ne zavarnák, hogy legyen ő ur saját iskoláiban, miután a törvények az állami felügyeletet a legkiterjedtebb módon biztosítják. Nem jó, t. ház, mindjárt bizalmatlansággal válaszolni, mert a bizalmatlanságnak másik oldala is van és minden botnak két vége van. Az elkeserített egyházak, hitfelekezetek és a mi szegény népünk, a mely fizeti az állami adó utján az állami iskolákat és a kultuszadó utján saját iskoláit is, meg fogja gondolni, hogy azt az iskolát fentartsa. És akkor tessék 3500 iskolát építeni, a mi felszereléssel együtt legalább is 70 millió koronába kerül, és tessék eltartani azoknak tanítóit, kiknek javadalma évenként legalább 200 millió koronának a kamatja. De abba a vásárba, a melyet ebben a törvényjavaslatban látunk, mi nemzetiségek és hitfelekezetek belemenni sohasem fogunk. Nyilvánvaló e törvényjavaslat czélzata, a mikor azt akarja mondani, hogy ha erősnek érzem magam, szépen bezáratom a te iskoládat és felállítok állami iskolát, segélyt pedig nem adok neked. így okolják meg ezt a magasabb állami érdeket. Azonban mi sem vagyunk már naivak. Kinőttünk ebből. Nem jó vásár az, a mikor azt mondja az állam : elveszem tőled a lovat, azonban egyelőre nem tudom eltartani, légy szives teleltesd ki, majd tavaszszal, a mikor munkába foghatom, elviszem. Az ilyen vásárba mi, hitfelekezetek, nehezen mennénk bele. Arról van szó, hogy segíthet-e valamit a magyar állameszmén ez a törvényjavaslat ? Legyünk tisztában a magyar állameszme fogalmával és akkor nagyon hamar megértjük egymást. Ha önök azt mondják, hogy a magyar állameszmének alapjai az 1868 : XLIV. t.-czikk 1. §-ában vannak 16*