Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-135

120 135. országos ülés 1907 április 9-én, kedden. lani azt, a mit egy tanár mondott, hogy ezen törvényjavaslat törvényerőre emelkedésével el­veszítjük azt, a mit évszázadok keserves küz­delmei árán.szereztünk és a mit a magyar alkotmány nekünk biztosit. (Helyeslés a nemze­tiségiele padjain.) Kérdem, t. ház, hogy a mai felette kriti­kus és nehéz viszonyok között helyén való volt-e ezt a törvényjavaslatot előterjeszteni és ezt a küzdelmet megindítani ? T. ház! Én jogászkoromban és mint meg­lett férfi is gróf Apponyi Albertnek szerény, de igazán őszinte bámulója voltam. Eqy hang (balfelöl): Most is az lehet! Pop Cs. István: Legnagyobb örömöm telt abban, a midőn igazán nagy parlamenti munkássá­gában szerencsés voltam őt szemlélhetni. Jól emlék­szem, minő nagyszerű, világra szóló beszédet tartott az egyházpolitikai törvényjavaslatok tárgyalása alkalmával. Akkor nem voltak olyan kritikus állapotok, mint ma, és gróf Aj>ponyi Albert mégis hazafiúi aggodalommal tekintett arra a törvényre és féltette attól a nemzetét. Bátor leszek felolvasni beszédének azt a részét, a me­lyet az emiitett törvényjavaslatnak a nemzeti­ségi kérdéssel való vonatkozásaira tett és a mely a mi mostani álláspontunkat indokolja. (Hall­juk ! Halljuk !) 1894 február 29-ikén a következőket mon­dotta gróf Apponyi Albert. (Felkiáltások a bal­oldalon : Éljen Apponyi!) Helyes, éljen! De nagyon kérem az urakat, méltóztassanak majd akkor is éljenezni, ha felolvastam ezt a részt. (Felkiáltások a baloldalon: Nyugodt lehet, akkor is éljenezhetünk!) Szokoly Tamás : Előlegezzük! Pop Cs. István:,Azt mondja gróf Apponyi Albert (olvassa): »És vizsgáljuk meg ezen kér­dést összefüggésben a mi nemzetiségi viszo­nyainkkal. Kérdés, népünknek melyik része az, melynél megvan a veszély, hogy az egyházi házasságok kötésének számaránya csökkenni fog ?« — És miután elmondja, hogy a magyar faj lesz az, a mely szenvedni fog ezáltal és ez a jövendölés be is következett — igy folytatja (olvassa): »Nem fog csökkenni ott, a hol össze­esik a vallás a nemzetiséggel; a hol a nemzeti­ségi érzés ereje és melege táplálja a vallást és a vallás azután táplálni fogja a nemzetiségi érzést. De beállhat, sőt biztosan be fog állani a nemzetiségi agitácziónak erősbödése a vallási fanatizmus által és igy egyik tájilálván a mási­kat : nem hogy az összeolvadás éráit növelnők, hanem inkább a széjjelhuzó erőknek adunk ujabb hatalmat, ujabb erőt. Ezt, t. képviselő­ház, én is aláirom, mert ugy vág a mai hely­zetre, ugy hasonlít ahhoz, mint tojás a tojáshoz.« (Mozgás. Zaj.) Azután igy folytatta gróf Apponyi (olvassa): »Hiába mondják nekem, hogy az állam meg fogja törni az ellentállást, ha szűk- l sége mutatkozik. Igenis meg fogja, de meg- I törni valónk van már úgyis elég, hogy én ezeket a megtörni valókat ok nélkül szaporítani nem akarom és meg fogja törni az állam a külső intézményekben, a külső szokásokban, de nem tud odaférkőzni a telkekhez, a szivekhez, és ezekben az ellentét, a gyűlölet, az elidegenedés és mindazon érzelmek, melyeknek felülkereke­désétől hazánk jövőjét féltjük, erőt és uj tüzet fog nyerní.« Igaza volt, éljen gróf Apponyi Albert! (Élénk éljenzés a baloldalon. Derültség.) Kérdem, t. ház, vájjon nem hozható-e az előttünk fekvő törvényjavaslat valaminő hason­latossági viszonylatba azokkal a régi törvény­javaslatokkal, a melyek már törvényerőre emel­kedtek? Kérdem t. képviselőtársaimat, vájjon mi fontosabb az emberi életben: az a törvény hatol-e mélyebben az én belső életembe, mely egyszer életemben arra kötelez, hogy menjek a községi jegyző elé és kössem meg ott a házas­sági frigyet, azután visszatérhetek a templom­hoz és a templomból az én családi fészkembe, a nélkül, hogy valaha az állam, a kormány kisérne utamban? vagy pedig ez a törvény, a mely születésétől fogva állami gyámság alá helyezi a gyermeket 14—15 éves korig, azután megy katonának az ifjú és megint állami hatalom alatt áll, családot alapit és gyermekei megint ugyanaz alá a hatalom alá kerülnek, a mely annyira dédelgeti és szereti, hogy el nem hagyja : a mindent átölelő és megfojtó államhatalom alá ? (Ügy van! a középen. Mozgás.) Én ezt a törvényjavaslatot igen-igen fon­tosnak tartom, ha önöknek nem is fontos és engedjék meg, hogy mi, a kik annak veszélyeit közvetlenül érezzük, legalább zajt üssünk, (Mozgás.) Kérdem Szokoly Tamás t. képviselőtársam­tól, mondja meg őszintén, hány román tanító fordult hozzá panaszszal, hogy nem kap segélyt az államtól? Szokoly Tamás: Nagyon sok. Pop Cs. István: Egyetlenegy sem. Mert nálunk, hála Istennek, annyira alkatrésze egy­házunknak a tanító, hogy annak semmi olyan segítség nem kell, (Mozgás.) a mely a fentartó egyház vagy hitfelekezet jogainak feláldozásával jár. (Mozgás.) Szokoly Tamás: Alig várják, hogy ki­utalják. Pop Cs. István: Az előadó ur azt mondta, hogy legyek én a leglojálisabb vele szemben és hogy egyházunkkal szemben bizalmatlansággal viseltetik. Azt mondta, hogy a hazafias szelle­met talán épen nálunk kell éleszteni. Nos, ha önök a magyar történelmet átolvassák, vájjon az igazi ellenségek a nemzetiségek voltak-e, vagy nem volt-e a magyar a magyarnak ellen­sége? j Zakariás János: Ez nem a tanítói javaslat! 1 Ez nem tartozik a tárgyhoz!

Next

/
Thumbnails
Contents