Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.
Ülésnapok - 1906-134
Í34. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. 107 elkezdődik az egész vonalon a guerilla-harcz, s akkor minden egyes iskolában, melynek ügyeibe a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur be fog avatkozni, harcz lesz a végletekig. (Mozgás. Felkiáltások a baloldalán : Ugyan ne mondja !) Igen, harcz lesz, és én nagyon rossz taktikának tartom, hogy épen most terjesztették elő ezt a törvényjavaslatot, a mikor az átmeneti idő alatt a kormánynak magyar szempontból is • felfogott legszentebb kötelessége lett volna békés, jó viszonyt teremtem közöttünk. Szász József: Megint gyilkolni akarnak? (Elnök csenget. Felkiáltások a közép hátsó padjain : Ki gyilkolt ?) Negyvennyolczban nem gyilkoltak í Elnök : Csendet kérek. Szász képviselő urat kérem, ne zavarja a szónokot. Keszits Antal : Mindig azon járt az eszük. Posgay Miklós : Ha nem jól érzik itt magukat, menjenek haza ! Vajda Sándor: A dolog ugy történt, hogy egyik is, másik is gyilkolt, a hogyan szokás olyan viszonyok közt . . . Weresmarthy Miklős: Ah szokás! Szász József: A románoknál szokás. Vajda Sándor: Nem maradtunk adósok — csak ennyi az egész. Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. (Halljuk ! Halljuk !) Vajda Sándor : A mi 1848-ban volt, bekövetkezhetik ismét. Nemcsak román vidéken, de magyar vidéken is nagy az elégületlenség, és épen azért nemcsak román szempontból fogva fel a dolgot, de katholikus és protestáns szempontból is, e törvényjavaslat hivatva van a lelkészek tekintélyét és befolyását csökkenteni. (Felkiáltások balról: Az nem baj!) Dehogy nem ! Hogy mi ennek a következménye, azt lehetett látni most Romániában, mert épen Romániára hivatkozott t. képviselőtársam. Igenis, Romániában a viszonyok odafejlődtek, mint annak idején Francziaországban és Magyarországon . . . Szász József : Ez a hires oláh kultúra ! (Zaj.) Vajda Sándor: A hires magyar kultúra is produkált ilyeneket a múltban, a franczia és az angol is. (Zaj.) Vertán Endre előadó : A magyar szabadságát védte, nem rabolt és nem gyilkolt; ez a különbség. (Zaj.) Vajda Sándor: Elfelejtették, hogy Dózsa Györgyöt mily kultúra alapján égették meg ? (Zaj.) Weresmarthy Miklós: Csakhogy annak négy százada, uri barátom. Vajda Sándor: Nem szeretek senkit sem támadni, de nem jó, ha az ember üvegházban lakik és a szomszédját kritizálja, hogy kővel dobálózzék. Ha nem lett volna olyan nagy a kivándorlás tőlünk, kérdés, nem lett-e volna nálunk is akkora gyúanyag, mint Romániában ? És egyről biztosithatom a t. képviselőházat, hogy Romániában vannak oly államférfiak és van oly generáczió, a mely meg fogja teremteni a jövő nagy Romániát. . . (Zaj.) Szász József: Miért nem megy oda ? Vajda Sándor ... az által, hogy deinokráczia tekintetében vetélykedni fog bármely liberális országgal, (Zaj.) mig a mi országunk akkor is elmaradottságban fog leiedzeni, mint a középkorban. Posgay Miklós: Mily törvényjavaslatot pártoltak már, a mióta itt vannak ? Elnök : Csendet kérek ! Figyelmeztetem Posgay képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Vajda Sándor : T. ház ! Röviden be akarom fejezni beszédemet; kérem, ne szakitsanak félbe. Azt akarom konstatálni, hogy igenis jöhetnek idők, a mikor az állam, a vallás- és közoktatásügyi miniszter ur appellálni fog a mi papjaink tekintélyére, a katholikus, a református stb. papok tekintélyére, hogy csillapitsák a felizgatott népet. Szász József: A nép hazafiságára! Vajda Sándor: Akkor a hazafias frázisok nem fognak számitani, ha a papok és az egyházak tekintélyét lerontották a népnél. (Zaj.) Azért tessék mindig szem előtt tartani azt, hogy azáltal, hogy az egyházak és a papok tekintélyét rontják, rontják egyszersmind és kárositják az állam érdekeit a jövőben. (Zaj). Szmrecsányi György: Nem mi csináljuk! (Zaj. Elnök csenget.) Vajda Sándor; Az a harcz, a melyet a jelen törvényjavaslat felidéz, nemcsak nemzetiségi, de felekezeti harcz is, és ne tessék felejteni, hogy habár honorálom a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur nagy tehetségét és műveltségét, de volt egy férfi, a ki mégis nagyobb volt gróf Apponyi Albertnél, ez Bismarck volt, a ki azt mondta : Wir gehen nicht nach Canossa, és mégis eljött az idő, hogy el kellett mennie Canossába. Meg vagyok győződve, hogy el fog jönni az az idő, mikor a jelenlegi törvényjavaslatot illetőleg ép ugy fog járni gróf Apponyi Albert, a hogyan járt máris a magyar nemzeti vívmányokkal, hogy Canossába ment, és akkor lesz majd nemcsak egy fekete, hanem egy Canossa-grófunk is. (Felkiáltások: Nagyon szellemes ! Nagyon okos !) Vajda Sándor: Nem szellemes, hanem igaz. T. ház ! Ha lehetne magyarosítani ezzel a törvényjavaslattal, hát meg kell tenni. Miért ne magyarosítson az a magyar, ha megvan neki a hatalma és az érdeke is ugy követeli ? Ez nem törvényadta joga ugyan, hanem hatalomadta jog. Azt hiszem, most elég hangosan beszélek, t. képviselőház. Simkó József: De nem okosabban! Vajda Sándor '• De ennek a törvényjavaslatnak hiányzik az a kelléke, hogy magyarosithasson. Hiszen ez a törvényjavaslat a helyett, hogy hazafiságot ébresztene, felébreszti az elégületlenséget, a viszálykodást egyrészt a haza különböző nemzetiségei és hitfelekezetei, másrészt az állam között. Hogy mily csekély foganatja lesz ennek a törvényjavaslatnak, engedtessék meg nekem, hogy ne én bizonyitsak tovább az én gyenge erőmmel és argumentumaimmal, hanem olyan tekintély 14*
