Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

Í3b. országos ülés 1907 április 8-án, hétfon. 105 az iskolát, mint házat, ez által nem éri semmi károsodás, hanem az iskolát, mint eszmét, igenis éri. Elnök; Kérem a képviselő urat. méltóztassék talán közelebb jönni, mert nagyon nehéz hallani és a gyorsírók sem képesek jegyezni ! Vajda Sándor : Kérem, beszélek szívesen hangosabban, de nem mehetek el innen, mert itt vannak az irományaim. Elnök: Tessék tehát hangosabban beszélni. Vajda Sándor : Azért is helyezkedtem ide az oszlop elé, mert innen a hang jobban verődik vissza. Ugron Gábor: Nem bánjuk, akárhol legyen, csak a gyorsiró jegyezhesse. Vajda Sándor: T. ház ! Iskoláinkat ugyanakkor . . . (Zaj.) Endrey Gyula: A bolhaszuszogást is jobban lehet hallani! Vajda Sándor : Mutassák meg nekem a házszabályoknak azt a szakaszát, a mely arra kötelez, hogy hangosan beszéljek. Egy hang : A tisztesség megköveteli. Ugron Gábor : Az elnöknek hallani kell a beszédet, mert különben nem ellenőrizheti. Bakonyi Samu : Az elnöknek és a gyorsíróknak hallani kell a beszédet. Elnök : A mennyiben itt a beszédet a nyilvánosság számára jegyezni kell, hogy a képviselő ur ugy beszéljen, hogy meghallhassák, a mit mond, (Elénk helyeslés.) ezért határozottan felkérem, sziveskedjék közelebb fáradni. (Helyeslés.) Vajda Sándor: Kevés mondani valóm van hátra. A hogy meghallották beszédemet eddig, ugy • • • Elnök : Ne tessék vitatkozni. Nekem a gyorsiró urak jelentették, hogy nem képesek jegyezni, annyira nem lehet érteni a beszédet. A nyilvánosság szempontjából is kötelességem tehát figyelmeztetni a képviselő urat, méltóztassék vagy közelebb jönni, vagy olyan hangon beszélni, hogy az hallható legyen. (Élénk helyeslés. Felkiáltások : Ez kötelessége!) Az elnöki figyelmeztetésnek méltóztassék eleget tenni. Ugron Gábor ." Ennél kirnéletesebben már nem lehet eljárni. Csúf dolog, a mit csinál. Vajda Sándor : Azt hiszem, t. ház, hogy nem szorul bővebb indokolásra és érvelésre az a meggyőződésem, hogy a 25. §-nak intézkedései nagy méltánytalanságot képeznek a hitfelekezeti iskolákkal szemben. T. ház ! A 26. §. a következőket mondja (olvassa) : »Ha a 22. §. alapján történt fegyelmi eljárás során kiderül, hogy az előfordult hibában olyan nem állami iskolai hatóság, melynek rendelkezési joga több népiskolára kiterjed, cselekvőleg, azaz utasítás, rendelet vagy tilalom utján részes : a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illető hatóság alatt álló összes iskolák megvizsgálása iránt haladéktalanul intézkedik; a vizsgálat eszközlésére külön miniszteri biztost is küldhet ki. A vizsgálat eredményéhez és az eset súlyos voltához képest a miniszter első ízben vagy kellő biztoKÍPTH. NAPLÓ 1906 — 1911. VIII. KÖTET. sitékot szerez hasonló hibák ismétlése ellen, vagy az illető iskoláktól az állami segélyt megvonja, súlyosabb esetekben azokat be is zárja. Ismétlés esetén ezek az iskolák feltétlenül bezárandók és megszűnik az illető iskolafentartónak az a joga, hogy ugyanazokban a községekben iskolát állithasson.* T. ház ! Ez a szakasz igen sok politikai sikanirozásra adhat alkalmat. A román nemzeti, a görög-keleti és a szerb nemzeti egyházaknak törvényadta autonóm jogaik alapján a román, illetve a szerb nyelv használata van megengedve. Én a románság álláspontjából fogom fel a helyzetet, mert nem tudom, hogy a szerbeknél milyenek a viszonyok, mivel ott több a községi, mint a felekezeti iskola. Nálunk azonban a felettes hatóság megköveteli, hogy neki pl. román szövegeket küldjenek fel, míg ez a törvényjavaslat — majd mindjárt rátérek — a következő szakaszban egészen másképen rendelkezik. Itt tehát nagy konfliktus támadhat egyfelől az egyház autonómiája, másfelől ezen törvényjavaslat intézkedései közt. A legérdekesebb és legsajnálatraméltóbb ebben a szakaszban az, hogy ismét csak az iskolát sújtja azért, mert az a felettes hatóság részéről — a mely az autonómia által kötve van — ráparancsolt álláspont folytán ezen törvény ellen vét. Azt hiszem, ez nem méltányos dolog. Mindaddig, mig egyházaink törvénj^es alapon élvezik autonóm jogaikat, nem szabad lehetővé tenni az autonómiának ilyen nyilt és flagráns megsértését, az iskolák létjogának ilyen veszélyeztetését. Azért ezt a szakaszt a törvényjavaslat egyik legméltánytalanabb szakaszának tartom. De ott van, t. ház, a 27. §., a mely még inkább megnehezíti a felekezeti iskolák és az állam közötti viszonyt. Ez t. i. a következőképen szól (olvassa) : »Ha a fegyelmi eljárás, vagy az előző szakasz értelmében megejtett vizsgálat során kiderül, hogy a 22. §-ban felsorolt hibák valamelyikében a lelkész is részes, a vallás- ós közoktatásügyi miniszter erről az illetékes egyházi főhatóságot értesiti, s az illető lelkésztől az állami kongruakiegészitést, az eset súlyos voltához képest, meghatározott időre vagy mindenkorra elvonhatja. Ha az illetékes egyházi főhatóság a helyzet orvoslása iránt egy félév alatt kellő biztosítékot nem nyújt, a vallás- és közoktatásügyi miniszter az illető iskolát bezárhatja és helyébe állami iskolát állithat.« A dologban az a visszás, hogy a lelkész hibájáért az iskolának is bűnhődnie kell, mert feltéve, de meg nem engedve, hogy az a lelkész tényleg ilyen bűnt követett el, ám hadd bűnhődjék a lelkész ; vonják meg tőle a kongruát, ugy a mint a 27. §. első bekezdése intézkedik; de az a következtetés, a melyre ezen paragrafus első bekezdése második mondatában jut, hogy t. i. jogot biztosit a miniszternek arra, hogy a lelkész hibájáért az iskolát bezárhassa és helyébe állami iskolát állithasson, ez, azt hiszem, nagyon méltánytalan és jogtalan, és pedig nemcsak a mi szempontunkból, mert 14