Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

Í34. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. 97 tók és a sok felettes hatóság között konfliktusok merülnek fel, és gondoskodva volna arról, hogy mily utón és módon lehessen azokat elintézni. Ezekről a paragrafusokról fogok most szólani. Nem veszem paragrafusról paragrafusra a törvényjavaslatot, nem akarok obstrukcziós beszédet mondani, (Mozgás és derültség.) de a mennyire gyenge erőm engedi, meg akarom a t. házat győzni álláspontom igaz volta felől és csak néhány paragrafus idézésére és kritikájára szoritkozom. Itt van mindjárt a 12. §. egy bekezdése, a mely a következőkép hangzik : »Ha az állam valamely községben oly állami iskolát tart fenn, vagy állit fel a jövőben, mely az ottlévő összes 6—12 éves tanköteleseket befogadni képes, az ott létező más jellegű és akár tanitói alapfizetés, akár korpótlék kiegészitése czimén az állami segélyt már élvező iskolák tanitóitól az államsegély csak akkor vonható el, ületőleg azoktól, a kik azt még nem élvezték, esak akkor tagadható meg, ha azt fontos állami érdekek kivánják. Hogy forognak-e fenn fontos állami érdekek, annak mérlegelése a közigazgatási bizottság véleményének meghallgatása után a vallás- és közoktatásügyi miniszterre tartozik.« Már most kérdem, t. ház, kellemes-e a helyzet a tanitóra vagy iskolára nézve, a hol megtudják, hogy az állam iskolát akar létesíteni ? Attól a percztől fogva, a mikor ez köztudomásúvá válik, annál a nem állami iskolánál remeg minden érdekelt fél, még pedig azért, mert minden pillanatban rájuk sújthat a közigazgatási bizottság és felfedezhet oly fontos állami érdekeket, a melyek magukkal hozzák, hogy meg kell szüntetni az iskolát. Nem sokkal helyesebb lett volna-e, ha a törvény ezeket a fontos állami érdekeket ép ugy megállapította volna, mint a hogy speczifikálták a tanító által elkövetett kihágásokat, a melyek fegyelmi eljárás alapját képezhetik? Ép oly könynyen lehetett volna a fontos állami érdekeket is speezifikámi. Most a közigazgatási bizottság nagyon könnyen fedezhet fel, egészen jóhiszeműleg is, fontos állami érdekeket, a melyeknek következménye lesz, hogy a felekezeti iskolák ne kapjanak többé államsegélyt. A 13. §. igy szól: »Ha a hitfelekezeti iskolafentartók az előző szakaszban megállapított határidők alatt nem biztosítanák tanítóik legkisebb fizetését és korpótlékát, de iskolájukat mindamellett fentartani kivánják, ez ezen törvényben megállapított legkisebb tanitói fizetés az iskolafentartó hitfelekezet terhére biztosítottnak tekintetik. Ha pedig a tanitói fizetés behajthatatlan és az iskolafentartó e körülmény megállapítása után még sem veszi igénybe az államsegélyt, az az iskolafentartó abban a községben elveszti iskolafentartó jogát.« T. ház ! Nekünk is van egyházi autonómiánk. Ha most előfordul az az eset, a melyre a 13. §. vonatkozik, senki sem kérdezi meg a mi autonóm -szervezetünket, vájjon beleegyezik-e ennek a szakasznak a keresztülvitelébe vagy sem. Ép ugy, KÉPVH. NAPLÓ 1906 1911. VIII. KÖTET. a hogy nem intézkedik arról, hogy az igen t. miniszter ur kérdezze meg a felekezetet, nem intézkedik ez a szakasz arról sem, hogy minden esetben beleszólása legyen az autonóm közegeknek is. Ezzel a mi hitfelekezetünk zsebe felett úgyszólván rendelkezik, a nélkül, hogy a hitfelekezet belegyezését adta volna. A 15. §. igy szól (olvassa) : »A vallás- és közoktatásügyi miniszter a törvényhozás által ezen czélra engedélyezett összegből az arra utalt községek és hitközségek népiskolai tanitóinak alapfizetését és korpótlékát, az illetékes iskolai főhatóság értesítése mellett, a törvényhatósági közigazgatási bizottság utján, a jelen törvény 2. és 3. §-aiban megállapított összegekig a jelen törvény 16., 17., 18., 19. és 20. §-aiban foglalt feltételek mellett államsegélylyel kiegészíti. Az államsegély összegének meghatározását megelőzőleg a közigazgatási bizottság megállapítja : a) a községnek, illetve a hitközségnek stb.« A vallás- és közoktatásügyi miniszter tehát, a mi a korpótlékot illeti, csak az iskolai főhatóság értesítése mellett, de nem ennek utján rendelkezik, hanem a közigazgatási bizottság utján. Sajnálatra méltó világot vet ez a miniszter ur és az önök felfogására, hogy t. i. önök egy közigazgatási bizottságot méltónak tartanak arra, hogy több bizalommal legyen iránta a kormány, mint egy metropolita fenhatósága alatt álló szervezettel szemben. Én igen nagyra becsülök minden állampolgárt, legyen az bármily foglalkozású, de furcsának tartom, hogy a metrojjolitával, a püspökkel és a püspök környezetében lévő urakkal szemben, kiknek egyfelől kvalifikácziójuk van ilyen iskolai ügyek intézésére, másfelől tanultak valamit, míg azon polczra jutottak, harmadszor állásuknál fogva sem riszkirozhatj ák meg, hogy becstelenül viselkedjenek bármely tekintetben, ha ezekkel szemben a közigazgatási bizottságot veszszük, és látjuk, bár igen nagy tisztelettel viseltetem minden nyárspolgárral szemben, hogy van ezen közigazgatási bizottsági tagok közt olyan elfajult nyárspolgár is, olyan félművelt ember, — mert valljuk meg, nem a szine-java, — akkor megállapíthatjuk, hogy ezek bizony nem érdemlik meg az ezredrészét sem azon bizalomnak, a melyet megérdemelne az az egyházi főhatóság. Nemcsak nálunk van ez igy románoknál, hanem igy van ez a magyar katbolikusoknál és a protestánsoknál is, és én nagyon csodálom, hogy önök közül nem találkozik senki, a ki az ő érdeküket, ha már a püspökök nem vállalkoznak erre, megvédené, pedig már úgyszólván becsületbeli dolog, hogy annyira ne degradáltassék a püspöki kar tekintélye. Ennek a paragrafusnak b) j)ontja a következőkép szól (olvassa): »A tanítók törvényes képesítettségét, magyar állampolgárságát, valamint azt, hogy magyar nyelven helyesen beszélni és irni, valamint tanítani is tud, és hogy a jelen törvény 33. §-ában előirt esküt letette.« A d) pont pedig igy szól : »Megvizsgálja továbbá azt is, 13