Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

98 134, országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. hogy az illető iskola tanítási terve és tanulmányi rendje, valamint felszerelése megfelel-e a törvényes kellékeknek.« Tehát ismét csak arra kell hivatkoznom, a mit az előbb mondtam. A közigazgatási bizottság e törvényadta jogánál fogva egyszerre kell hogy nagyobb képesítettséggel birjon pedagógiai dolgok megítélésére, mint az a tanfelügyelő, mint azok a hatóságok, azok az illetékes fórumok, a melyek a tanítót annak idején megvizsgáztatták. Alispán lehet akárki a világon, a kinek, meglehet, sejtelme sincs arról, hogy mi az a pedagógia ; szolgabíró, a többi ur és nyárspolgár, a jegyző, mind lehetnek tagjai ennek a közigazgatási bizottságnak, de nem állapithatják meg, hogy van-e a tanítónak törvényes képesítettsége, hogy magyar nyelven helyesen beszél és ir-e, valamint hogy tanítani is tudja-e azt ? Már azt is nagyon nehéz megállapítani, hogy magyar nyelven helyesen tud-e beszélni és irni az a tanitó ? Hiszen látjuk, hogy az egyetemen van sok olyan tanárjelölt, a kiről azt mondja Beöthy Zsolt, hogy nem tud helyesen magyarul irni és beszélni. Olvastam Beöthy Zsoltnak egy kritikáját, a melyben azt mondja, hogy nagyon ritka ember az, a ki becsületesen beszél és ir magyarul. Ezért azt hiszem, hogy azok az urak, a kik hivatva lesznek ezen törvény alapján megítélni, vájjon az a tanitó tud-e helyesen magyarul beszélni és irni, sok esetben maguk sem fognak tudni becsületesen magyarul beszélni és irni. De ez még hagyján. Mondjuk és tegyük fel, hogy az által, hogy valaki közigazgatási bizottsági taggá választatott, már tarsolyában hordja a magyar nyelven való irni és olvasni tudásnak a marsall-botját. De kérdem, hogy azáltal, hogy megyebizottsági taggá választatott, szakértő emberré lett már tanítói ügyekben is ? Mert ez a paragrafus azt is mondja, hogy a közigazgatási bizottság megállapítja azt, hogy a tanitó magyar nyelven helyesen beszélni és irni, valamint tanitani is tud. Mondom, én az ország jegyzői karával szemben nagy tisztelettel viseltetem; jegyzői karunk több munkával van megterhelve, mint egy kúriai biró és kétségtelen, hogy igen sokoldalú munkát végez, mert az a jegyző végzi a munkát elkezdve a minisztertől, egészen az alispánig, minden felettes hatóság helyett. Most kérdeín én, hogy, ha ez a jegyző letette jegyzői vizsgáját, ha azután praktizál évtizedeken át, lett-e belőle ezáltal szakember és jjedagógus ? Ha ez a törvény életbe fog lépni és akad majd egy nagyon lelkiismeretes jegyző, — mert a ]egjző természetesen lehet tagja a közigazgatási bizottságnak, legalább a mi vidékeinken — az azt mondja, hja, engem kötelez a törvény, hogy szakember, pedagógus legyek, hogy megítéljem, vájjon az a tanító bir-e kellő szakképzettséggel, hogy taníthasson, vagy nem ? Most mit csinál ? Azonnal sürgönyöz Budapestre, megrendeli magának az összes pedagógiai műveket és tanul. De kérdem : lehet-e valakiből pedagógus csak olvasás utján ? Es kérdeni: sok ilyen jegyző lesz-e az országban vagy sok ilyen tagja lesz-e a közigazgatási bízottságnak, a ki vén korában elkezd pedagógiai tanulmányokat folytatni ? Kérdem továbbá, van-e neki fizikai ideje, hogy ilyen pedagógiai olvasmányokkal, tanulmányokkal foglalkozzék és ha foglalkoznék is, lesz-e valaha belőle jobb pedagógus, mint az a tanitó, kinek szakértelmét már annyian megvizsgálták, a mig a tanítói oklevelet neki kiállították. Már azt, hogy van-e kvalifikácziója, könnyen megállapíthatják, a mennyiben itt csak az okmányokat kell felülvizsgálnia a közigazgatási bizottságnak. De azt az intézkedést, a mely arra vonatkozik, hogy tud-e tanítani az a tanitó, vagy nem, már másképen kellett volna megfogalmazni, mert ez igy lehetetlen állapot a tanítóra nézve. Itt van, t. ház, a 17. §., a mely a következőképen szól (olvassa) : » Minden iskola és minden tanító, tekintet nélkül az iskola jellegére és arra, hogy állami segélyt élvez-e vagy sem, a gyermekek lelkében a magyar hazához való ragaszkodás szellemét tartozik kifejleszteni és megerősíteni. Ennek a szempontnak az egész tanításban érvényesülni kell; külső kifejezéséül minden iskolában, jellegkülönbség nélkül, ugy a főbejárat fölött. mint megfelelő helyen a tantermekben Magyarország czimere helyezendő el, a tantermekben a magyar történetbői vett falitáblák alkalmazandók, nemzeti ünnepeken pedig az épületen a magyar nemzeti czimeres zászló tűzendő ki. E jelvényeken kivül csak a törvényhatóság és a község czimere és az iskola községi, illetőleg felekezeti jellegét a törvényesen megállapított kitételekkei megjelölő külső felirat és a tantermekben vallási jelvények és az oktatáshoz szükséges tanszerek alkalmazása van megengedve, melyek azonban idegen történeti vagy földrajzi vonatkozásokat nem tartalmazhatnak és csakis hazai készítmények lehetnek. A vallás- és közoktatásügyi miniszter a tárczája terhére gondoskodik arról, hogy az összes iskolák a magyar czimerrel és zászlóval, valamint az iskolafentartó hatósággal egyetértőleg megállapítandó magyar történeti képekkel elláttassanak. E történeti képek a tantermekben kellő módon elhelyezendők és a tanitó tartozik jelentőségüket a nyelv- és értelemgyakorlatok, továbbá a földrajz és történelem tanítása során a gyermekeknek megmagyarázni. Ezen szakasz azon rendelkezéseinek végrehajtása, a melyek nem a tanitó működési körébe esnek, az iskolaszéknek feladata és érette elsősorban az iskolaszék elnöke felelős. Ezen rendelkezéseknek szándékos elmulasztása kihágást képez, mely felett azok a közigazgatási hatóságok illetékesek bíráskodni, melyeket az 1891. évi XX. t.-cz. kijelölt. Az ilykép megállapított kihágás büntetése 500 koronáig terjedhető pénzbüntetés, melylyel a mulasztás elkövetője sújtandó. A befolyó pénzbüntetés az országos