Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

96 ÍM. országos ülés 1907 április 8-án, hétfőn. ták, hogy ők Bécsbe akarnak menni. Tisztázzuk egy kissé ezt a helyzetet. Ez a törvényjavaslat, a mint önök mindnyájan tudják, nagy visszahatást keltett az összes nemzetiségekben és nálunk románoknál is. Nagyon sok népgyűlés tartatott, tartatnak azok most is és fognak tartatni még a jövőben is mindaddig, a mig ebből a törvényjavaslatból törvény lesz. Természetadta és törvényesen biztosított joga a mi népünknek, hogy tiltakozhassék az ellen, a mi neki nem tetszik és hogy olyan törvényjavaslatok ellen különösen tiltakozhassék, a melyek által egész nemzeti létét fenyegetve látja. Ezekben a népgyülésekben az a közkivánság nyilvánult meg a nép részéről, hogy vigyenek memorandumot ö felsége elé, a melyben felkérjék, hogy ezzel a törvényjavaslattal szemben éljen azzal a jogával, hogy megtagadja tőle a szankcziót. Kérdem én, hogy vájjon ez hazaárulás I Vájjon^ez azt teszi, hogy Bécsnek vagyunk a szolgái ? Epén ez bizonyítja legjobban, hogy mi teljesen alkotmányos álláspontot foglalunk el, mert egyfelől kötelességünk, hogy itt a képviselőház előtt, az egyik alkotmányos fórumban tiltakozzunk az olyan törvényjavaslatok ellen, a melyek nekünk nem konveniálnak, másfelől pedig törvényadta jogunk és kötelességünk minden lépést megtenni a legmagasabb faktornál, a királynál is, hogy ebből a törvényjavaslatból törvény ne lehessen. Ha most ez a közkívánat nyilvánult meg a mi népünkben ezzel a törvényjavaslattal szemben, akkor kérdem, én, hogy vájjon azok a püspökök hazaárulók, vájjon azok a püspökök nem teljesitik-e törvényes feladatukat akkor, ha ennek a népkivánalomnak, ennek a népkövetelménynek eleget tennének % Hát kizárólagos joga a kormánynak, hogy minden nap Bécsbe utazzék % Kizárólagos joguk a koaliczió vezérférfiainak, hogy összeköttetést tartsanak fenn a koronával \ Nem joga-e minden állampolgárnak, a legutolsó állampolgárnak is, hogy például a kegyelmezési jogra appelláljon Ö felségénél 1 Annál inkább kötelessége és joga az egyházfejedelmeknek, mert nagy tisztelettel viseltetem minden egyes miniszter ur iránt, de bocsánatot kérek, egy miniszter utóvégre csak az ő resszortját képviseli, mig egy metropolita miihókra menő népet képvisel. (Helyeslés a nemzetiségieknél.) T. ház ! Megtámadták itt a jelenleg vita alatt lévő törvényjavaslat keretén belül a román püspökök magatartását. Méltóztassék megengedni, hogy felvilágosítsam önöket, hogy milyen nehéz ezeknek a püspököknek a helyzete. A múltban mi történt ? 1848-ban is a kormány mindig azt kívánta püspökeinktől, hogy tegyenek neki jó szolgálatot és a mi püspökeink hallgattak a kormányra, kibékítették a kedélyeket, a mennyiben nekik erejükben állott. Tehát akkor jók voltak a kormánynak a mi püspökeink. A memorandum-per alkalmával más viszonyok voltak, mert a kormány megkövetelte a püspököktől, hogy ellentétbe helyezkedjenek a közfelfogással, a román nép közvéleményével és a mikor fehivták őket sürgönyileg Budapestre, hogy az Isten szerelmeért békítsék ki a népet, kijelentették a mi püspökeink, hogy nem képesek a népre békitőleg hatni, mert politikai tekintetben minden tekintélyük elveszett azáltal, hogy a kormánynyal összeköttetésbe léptek. A jelen törvényjavaslat megteremtette azt a helyzetet, hogy a népben megnyilvánul az ellenszenv ezzel a törvényj avaslattal szemben, másfelől pedig a kormány forszírozza és jóakaratú nyomást gyakorol a püspöki karra, a mely vagy számol a mi közvéleményünkkel és akkor konfliktusba keveredik a kormánynyal, vagy pedig számol a kormánynyal, aláveti magát annak, a mit a kormány kíván, akkor pedig az egész nép felzúdul ellene. Kérdem : érdeke-e a kormánynak vagy a hazának, hogy a püspöki kart abba a helyzetbe hozza, hogy alávesse magát a kormánynak ezen törvényjavaslat kérdésében és ezáltal elveszítse teljes auktoritását a néppel szemben, vagy pedig jobb-e a haza szempontjából, hogy az a püspöki kar konfliktusban maradjon a kormánynyal és védje a nép érdekeit, s képviselje azon véleményt, a melyet a nép megkövetel tőle, hogy képviseljen. Azt hiszem, hogy egy püspök nem olyan állású funkczionárius, hogy azt lehetne tőle kívánni, hogy egyszerűen kormánypárti mameluk legyen. Hanem köteles az ő híveinek gondolkozását és érdekét magáévá tenni. Mert ha önök magyarosítják a néjDet, az a nép elveszti az ő hitét is és akkor nem kell neki a püspök. Minden méltányos embernek önök közül el kell tehát ismernie, hogy kötelessége annak a püspöknek, hogy identifikálja magát az egész vonalon népével és egyháza érdekeivel. Ha a nép vagy az egyház érdeke megköveteli, akkor menjen a királyhoz is. Az, hogy történetesen a király nem lakik Budapesten, hanem Bécsben, nem tesz különbséget. Hiszen látjuk ezt mindennap, a mikor olvassuk, hogy Bécsbe mennek a miniszterek, vagy az önök vezérei. Ennek nem mi vagyunk az okozói, ezt a történelmi fejlődés hozta magával, másfelől pedig a Kossuth-pártnak a múltban bebizonyított gyengesége és a jelenlegi várakozó álláspontra való helyezkedése. Elemi pedagógiai elv, hogy az iskolákban, a mennyire csak lehet, a büntetések el legyenek kerülve. Ez a törvényjavaslat azonban az iskolák és a tanítóság szempontjából nem egyéb, mint egy büntetőtörvénykönyvi novella. Ezt lesz alkalmam azonnal bebizonyítani paragrafusokkal. De kérdem én,mit érnek el azáltal, hogy ha ezek a paragrafusok tényleg keresztül lennének vive ? El lesz érve az, hogy demoralizálódik egyfelől a tanítóság, másfelől bevezettetik a kémrendszer az iskoláinkba. (Mozgás.) Be fogom ezt bizonyítani a paragrafusok alapján. E törvényjavaslatból egyáltalán a bona fides hiányzik, mert ha bona fides volna benne, akkor tisztán volnának megfogalmazva a paragrafusok és minden esetben a részletekre is kitérnének, nevezetesen mindazokra a specziális esetekre vonatkozólag, a mikor a tani-