Képviselőházi napló, 1906. VIII. kötet • 1907. április 4–április 24.

Ülésnapok - 1906-134

13b. országos ütés 1907 április 8-án, hétfon. 95 ezek daczára ezen nyelveket mégis elfelejtettük : hogyne felejtené el az a gyermek a magyar nyelvet, ha kijővén az életbe, legföllebb a szolgabiróval van alkalma magyarul társalogni, a ki azt mondja neki, hogy »Menj ki és várj !«, vagy a csendőrrel, a ki leszidja. Szász József: Vagy az orvossal! Vajda Sándor : A mi az orvosokat illeti, egyike legnagyobb gravameneinknek, hogy az az orvos nem érti a nép nyelvét, és konstatálnom kell, mint orvosnak, hogy e tekintetben lehetetlen állapotok uralkodnak. Tessék megkérdezni az olyan orvosokat, a kik nemzetiségi vidékeken működnek és nem értik a nép nyelvét, hogy milyen nehéz az ő helyzetük. Hiszen nem lehet becsületes lélekkel kezelni egy olyan beteget, a kinek a nyelvét az orvos nem érti, mert nem az a fő, hogy megirjak egy reczeptet, a melyről nem tudom, hogy mennyit fog rajta segiteni. . . (Mozgás a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Vajda Sándor; ...hanem hogy szavammal, orvosi szakértelmemmel hathassak rá ; az élő szó erejével és jó tanácscsal segítsek, a melyet ő meg is kell hogy értsen. Azt hiszem, hogy sikerült e kérdésben a t. kolléga urat meggyőznöm. T. ház ! A mikor látom, hogy egyszerre olyan nagy szerelem fogja el az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat és önöket a mi népünk iránt, hogy azt mindenáron művelni akarják, ugy hiszem okszerű kérdenem, nem volna-e indokolt, hogy mindenekelőtt a magyar népet műveljék ki? És, t. ház, ha már a mi népünkre reátukmálják önök a magyar nyelvet, miért nem érdeklődnek a magyar nép művelődése iránt is, hadd tanuljon az is több nyelvet ? Ha a mi népünkről azt mondják önök, hogy annál műveltebb lesz, minél több nyelvet tud, hát miért nem oktatják saját népüket is a német, íranczia és angol nyelvre, a mely utóbbi különösen jó volna, mert azon kellemes helyzetbe kerülne, hogy összehasonlításokat tehetne a mi alkotmányunk és az angol alkotmány között, a mire itt e házban oly sok hivatkozás történik; Egy hang (a középen): Akkor mehetnének Amerikába ! Vajda Sándor: Amerikába igy is mennek. (Mozgás. Zaj.) De t. ház, nem ez az oka annak, hogy ez a törvényjavaslat napirendre került. Az ok az, hogy a létért való harczban nyugodtabb, kényelmesebb helyzetet akar teremteni az igen t. miniszter ur, a tisztviselőknek. Az által, hogy a nép tanuljon meg magyarul, azt akarja elérni, hogy tisztviselőinek könnyebb legyen a helyzete akkor, mikor a nemzetiségi törvény kijátszásáról van szó ; azt akarja, hogy a tisztviselő ne legyen abban a kényszerhelyzetben, a melyben a nemzetiségi törvény következtében most van, hogy t. i. a néppel anyanyelvén kell beszélnie, hanem abba a kényelmes helyzetbe kerüljön, hogy mindenkivel magyarul beszélhessen. Ezzel az intenczióval a magyarságot és a tisztviselői kart úgyszólván azonossá teszi a törvényjavaslat. T. ház ! Nekünk természetesen nehezebb lesz a helyzetünk. De mi lesz ennek a vége ? Én minden törvényjavaslatnál azt szeretném, ha az, a ki a törvényj avaslatot kidolgozza, a távolabbi időkre is gondolna, számításba venné azt is, hogy mi fog történni egynéhány évtized múlva. Az által, t. ház. hogy létesül egy társadalmi osztály, a mely minden konkurrencziát kizár, a melynek minden téren megkönnyittetik az élet, kell, hogy erre a társadalmi osztályra, erre a nemzetiségre a degeneráczió ideje is elkövetkezzék. (Mozgás.) Mi nem vagyunk ebben a kényelmes helyzetben. Nekünk nap-nap után érvényesítenünk kell a létért való nehéz küzdelemben ugy egyéni, mint nemzeti tulajdonságainkat; nehéz, keserű harczban keU erőnket edzenünk. És kérdem, ha majd évtizedek múlva folytatódni fog ez a harcz a magyarság és a nemzetiségiek között : lesz-e köszönet a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatban, vagy sem ? Én azt hiszem, akkor, a mikor erre a nagy harczra kerül a sor, épen ennek a törvényjavaslatnak fogja köszönhetni a magyarság, ha nem lesz annyira edzve és előkészítve a küzdelemre, mint a mennyire edzett és előkészített lesz a mi népünk. (Mozgás.) T. ház ! Még egy másik ürügyet is hoz fel ez a törvényjavaslat. Azt mondja, hogy szükséges minket hazafias szellemben nevelni, mert a mi népünk jó, csak a lelketlen hazaáruló agitátorok, (Igaz I Ugy van ! a baloldalon.) mi dolgozunk éjjelnappal azon, hogy a népet félrevezessük, s törjük fejünket, hogy miként izgassuk. T. ház ! Bár igen sokat kerestem, nem emlékszem, hogy találtam volna olyan történelmi tényt, a mely bizonyítaná azt, hogy a mit önök uton-utfélen szemünkre hánynak, a mit megkoczkáztatott az előadó ur is, sőt az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur is, azt mondva, hogy a mi egyházaink, papjaink nem megbízhatók. Én az egész történelemben nem találtam tényt, mely ezt bizonyítaná ; ezért ujolag tiltakozom az ilyen meggyanusitás ellen. (Zaj. Felkiáltások: Olvassa el a memorandumot!) Másfelől pedig, t. ház, van még egy különös dolog, a mely kiválóan abban a szakaszban jut kifejezésre, a mely az esküminta szövegét tartalmazza, és ez az, hogy ugy van feltüntetve a dolog, mintha minket királyhűségre, a dinasztia iránti hűségre kellene tanítani. És épen most hivatkozott ismét Bécsre Markos Gyula igen t. képviselőtársam. Hát a mi a mi dinaszticzizmusunkat illeti, ez mindenesetre kétségen felül áll, mert ez már tradieziója a mi népünknek. (Felkiáltások : Az osztrák császár!) Igenis, nagyon természetes, hogy mindazideig az osztrák császárhoz, a mig az osztrák császár nem lett magyar király is. Éz történelmi tény, ennek nem mi vagyunk az okai és előidézői, hanem a történelem folyása. Azóta pedig, a mióta magyar király van, mi mindig számoltunk ezzel a ténynyel. És ha már épen erről van szó, támadás esett I itt a napokban a mi püspökeink ellen ; azt mond-