Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-117

117. országos ülés 1907 A ,t. képviselőház szives elnézését kell kérnem, hogy hosszabban veszem igénybe szives türelmét, de igénybe kell vennem, mert én a szervezkedett munkásnép egyetlen képviselője vagyok, (Zaj. Ellenmondások.) mig t. képviselőtársaimnak óriási többsége nem áll azon az alapon, a melyen én állok. (Zaj. Felkiáltások : Itt nincsenek osztály-képviselők!) Nem én mondtam, bár mondhattam volna. t. képviselőház, hogy itt osztályképviselők vannak, Magyarország belügyminisztere volt az, a ki egy beszédében azt mondta, hogy ez a parlament osztályparlament. (Zaj. Ellenmondások.) Majd idézem szó szerint! (Markos Gyula közbeszól.) Elnök (csenget) : Markos Gyula képviselő urat felkérem, hogy ne zavarja folytonos közbeszólásaival a szónokot. Ezt tiltja a házszabály. Markos Gyula: Minek mond ilyet! (Zaj.) Mezőfi Vilmos : T. képviselőház ! A tegnapelőtti ülésen Csitáry t. képviselő ur az ő érdekes felszólalásában kemény vádakat mondott az u. n. szoeziáldemokrata izgatókra. De azért beszédében emelkedett szellemű szavakban sietett védelmére a szocziálizmusnak, mondván, mindnyájunknak szocziálistáknak kell lennünk, de nem szoeziáldemokratáknak, hanem keresztény-szocziálistáknak, mert a szocziáldemokraták, mondotta ő, izgatók, elégedetlenséget terjesztenek, (Felkiáltások : Az igaz !) a fennálló társadalmi rendet veszélyeztetik. Ellenben — mondotta — a keresztény-szocziálisták, azok kedves, jámbor, jóhiszemű, istenfélő, munkások, a kiket istápolni kell. Nos, én azt óhajtanám bebizonyítani, hogy, bármityen szektájához is tartozzék valaki a szocziálistáknak, mihelyt a legszegényebb, munkájuk után élő kis emberek a kisgazdák, földmivesmunkások sorsán javitani akar, rögtön díjmentesen megkapja az »izgató« jelzőt. Legyen bár szoeziáldemokrata vagy keresztény-szocziálista. (Elénk ellenmondás és zaj.) Csitáry t. képviselőtársamnak megígértem tegnapelőtt, hogy be fogom bizonyitani, hogy a keresztény-szocziálisták épen ugy izgatnak, mint a szocziáldemokraták. (Zaj.) Itt van az »Igaz Szó«, a keresztény-szocziálisták hivatalos lapja. Ebben olvasok egy fejtegetést január 20-áról,a gazdasági cselédek helyzetéről. Irta és a makói kerületi papság őszi koronáján felolvasta Rózsa József esperes-plébános ur. Néhány mondatot olvasok fel belőle (olvassa) : »A humanizmus korát éljük. Kinek ajkáról halljuk ezeket a szavakat többször elhangzani, mint a társadalmi téren vezető szerepet vivő birtokososztályéról és ki tartja meg és követi legkevésbbé ezeket a hangzatos jelszavakat, mint épen a birtokososztály % Legnagyobb részük fényben, pompában született, dus lakmározás között tölti el, különféle sportok között gondtalan életét, megszokva a parancsolást, az ellenmondást nem tűri; nem csoda, hogy szive érzéketlenségében a kenyerére szorultakat mind az ő szenvedélyének játszó labdájául tekinti.« így beszél az esperes. Tovább pedig elmondja, hogy Csanádmegyében a cseléd földbirtokos-gazdájától február 27-én, szerdán. (>7 kap készpénzben százhúsz koronát, búzát 1440 litert, 2 m. m. á liter 10 fillér, 144 korona, négy köböl árpát, 28 korona értékűt stb. Egyszóval összesen 538 korona értékű fizetést egy évben. Kérdem, mondja a főtisztelendő ur, hogyan kéj>es ebből megélni egy olyan cseléd, a ki, szolgálatához lévén lekötve, soha ki nem mozdulhat, saját ügyei után nézve, a ki egész napon a szabad levegőn, a természet szeszélyének ki van téve stb. stb. ? ! Most jön az érdekesebb. Az érdekes az, hogy az »Igaz Szó* február 24-iki száma elmondja, hogy ezt az igazságszerető plébánost miként fogadta Csongrád vármegye közigazgatási bizottsága azért, mert ilyen rettenetes izgató dolgokat mert leírni. Hencz Károly: Talán nem egészen ezért! Mezőfi Vilmos : Azt mondja az »Igaz Szó« : A csanádi urak, a kiket legelsősorban érintett e czikk, szörnyen felháborodtak. Csanád vármegye közigazgatási bizottságának ülésén nekirontottak Rózsa Ferencz esperesplébánosnak ; azt mondották, hogy izgatja a munkásokat a földbirtokosok ellen, izgatja őket a fennálló társadalmi rend ellen. Továbbá ezt mondja az az újság : »Meg kell említenünk Justh Gyulát, a képviselőház elnökét, (Elénk éljenzés.) még pedig dicsérettel, az interpelláló úriemberrel szemben ; t. i. egy Vertán nevű ur felállott és megtámadta az esperesplébánost czikkeért. Ekkor Justh Gyula kijelentette, hogy ő a maga részéről azt tartja, adjon a munkaadó a munkásnak még nagyobb bért, mert neki még mindig több marad, mint jut a munkásnak, mert az volna a helyes, hogy a munkás és a munkaadó között a legnagyobb egyetértés uralkodnék«. (Felkiáltások : Éljen Justh Gyula!) Vájjon igaza van-e annak az esporesplébánosnak ? (Felkiáltások: Ez nem izgatás!) Ha pedig ez nem izgatás, akkor a szoeziáldemokrata újságok sem izgatnak, mert mást nem tesznek, mint hogy leleplezik azokat a mostoha, viszonyokat, a melyekben a kisgazda és a földmivesmunkás, él s nem akarnak egyebet, — legalább az én pártom, — mint hogy békés szervezkedés utján kényszerítsék a munkaadókat arra, hogy magasabb munkabéreket fizessenek, kényszerítsék a parlamentet, hogy jogokat adjanak. Ez pedig nemzeti és hazafias szempont, mert ha jó keresete és joga van a munkásnak, akkor nem keres uj hazát, nem vándorol ki, hanem itt él ezen a földön, itt fogyasztja el jövedelmét. Ha a munkás itt tud boldogulni, akkor Buday Barna képviselő urnak nem lesz szüksége az Omge azon keserveit idehozni, hogy nincsen munkás, mert évenként 200.000 ember vándorol ki ebből az országból. T. ház! Abban a kérvényben, melyet az Országos Magyar Gazdasági Egyesület a képviselőház ele terjesztett, más követelések is vannak. Azt követeli ez a kérvény nagyon kegyesen, nagyon kedvesen és igen szemérmetesen, hogy a szocziálista sajtónak osztálygyűlöletet szitó, a tulajdon szentsége, a fennálló társadalmi rend, a vallás ellen való izgatásait tör-