Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-117

68 117. országos ülés Í907 február 27-én, szerdán. vényes intézkedésekkel akadályozzák meg és e czélból a politikai és magántermészetű sajtóvétségek kivételével az egyéb természetű sajtóvétségek vétessenek ki az esküdtbíróság hatásköréből. (Zajos felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ebből nem lesz semmi!) Bródy Ernő : Hallatlan! Mezőfi Vilmos: T. liáz! Buday Barna képviselő ur abban a beszédében, a melyben a sajtótörvénynek ilyetén megváltoztatását indokolta, nem nevezte ugyan meg, de mindanynyian megértettük, mikor a szociáldemokrata sajtóról beszélt, a »Népszavát«, a nemzetközi szocziáldemokraták lapját érthette. Mert abban állandóan napirenden vannak a magánegyéneket megbecstelenítő rágalmak, olyannyira, hogy — mint Buday képviselő ur mondotta — már komolyan nem is veszi azt a lapot senki, hanem kölcsönös felmentést biztosítanak egymásnak az emberek abban a tekintetben, hogy a mi becsmérlő abban a lapban megjelenik, a miatt — mindenki tudván, hogy ugy sem igaz — felesleges sajtópört indítani is. Ezt mondotta a képviselő ur. Nehogy azt higyjék, mintha én hazabeszélnék, mintha rokoni kötelékek fűznének engem a »Népszava«-hoz, igazolni kívánom, hogy a mikor kénytelen vagyok visszautasítani az Omge kérvényének a sajtószabadság megszorítására vonatkozó részét: nem hazabeszélek, mert az a »Népszava« — és ez talán örömet okoz némely képviselőtársamnak — 1907 január 10-iki számában például csak így emlékezik meg rólam (olvassa): »Egy sárember. A czim nyilvánvalóan elárulja, kiről van szó. Egy fertelmes pocsolyajellemről. Az emberi gonoszságnak egy utálatos darabjáról, egy csomó piszokról, a mely csak a magyarországi mocsárban teremhet: Mezőfi Vilmosról.« (Derültség.) De még mást is mond ez a czikk, S most igazán kérnem kell a mélyen t. házat, hogy ezen váddal szemben engem igazolni kegyeskedjék, mert igy vádolt (olvassa): »Hogy ez a sárember a bőrkabátosokkal ilyen testvéri egyetértésben ól, azt mutatja az az eljárás, hogy hiveit a bérmozgalmaktól kézzel-lábbal igyekszik visszatartani. Persze; hiszen ilyen irányú működéseért ázetik«. Hát én nagyon szeretném tudni, hogy vájjon ki fizet engem ebben az országban, ebben a parlamentben és ebben a kormányban, Álljon elő: hisz egy-kettőre megsemmisíthet. S akkor egy ilyen »veszedelmes« izgatóval kevesebb lesz, De talán inkább lehetne állítani azt, hogy nem fizetni szeretnének engem a »bőrkabátosok«, hanem valahol Váczon vagy Szegeden a fogházban látni. (Derültség és mozgás a baloldalon.) Egy másik helyen azt is mondja ez az újság, hogy (olvassa) : »Birtokos barátaitól beszerzi a munkások czimét, a mit a bőrkabátosok készséggel bocsátanak rendelkezésére; igy a munkások beszerzett czimeire egyre-másra küldi a maga nyomtatványait*. De ez még mind semmi; még ennél jobb is van ott, a hol azt mondja (olvassa): »A hol ez a Mezőfi Vilmos megjelenik a láthatáron : a szó szoros értelmében pofozzátok és rúgjátok ki«. (Derültség balfelöl.) Egy másik számban egyenes és nyilvánvaló gyilkosságra való felhívást intéz híveihez, igy írván (olvassa): »Ettől az embertől nem lehet komolyan venni semmit; ettől az embertől meg kell szabadítani az ország népét.« (Egy hang balfelöl: Jól beszél!) Hogy érti a megszabadítást? Hogy ez nem üres szó, t. ház, azt méltóztattak a hírlapokból olvasni. A múlt év Szilveszter éjszakáján, midőn családommal és párthíveimmel együtt egy vendéglő külön termében időztem, nők és gyermekek köztünk, hogy a tűnő esztendőt megünnepeljük, 25—30 felbérelt, félrevezetett nemzetközi munkás a »Népszava« pártalkalmazottainak megbízásából, — a mint azt a rendőri vizsgálat bebizonyította, — azzal jött oda revolverrel és vasdorongokkal felfegyverkezve, hogy engem agyonüssenek. (Mozgás.) Véletlen szerencse volt, hogy nem engem ütöttek agyon, hanem néhány szegény munkásember elvbarátomat érték a bicskaszurások és vasdorongütések. Többen vértől borítva rogytak össze. És az történt, hogy annak a szegény vendéglősnek 2000 koronányi kárt okoztak; izzé-porrá zúzták Aréna-ut 56. szám alatti vendéglőjének összes bútorait, felszereléseit; borait kifolyatták, ételét a földre hányták. Ugy, hogy az a szegény ember majdnem koldussá lett. (Mozgás és zaj a baloldaloyi.) Elnök : Csendet kérek! Mezőfi Vilmos: Senkise mondhatja tehát rám azt, hogy a midőn Buday képviselő úrévalellenkező véleményen vagyok, elfogult vagyok ezzel a nemzetköziek »Népszava«-féle sajtójával szemben. Valóban nem illethet engem a szeretet vádja egy olyan sajtóval szemben, a mely nyíltan és egyenesen gyilkosságra és orgyilkosságra hivja fel és szervezi ellenem hiveit, azon okból, mert én is bátorkodom élni; azon okból, mert én nem az ő eszméiket és taktikájukat tartom az egyedül üdvözítőknek, hanem más irányban vélem a munkálkodó nép javát szolgálhatni és mert a földmives nép százezrei az én pártomat követik. (Mozgás a baloldalon.) Azért, mert annak a gyümölcsöt osztó, terebélyes, életerős, az egész országot tápláló fának: a sajtónak egyik ága korhadt és hernyós : azért nem szabad az egész fát kivágni. (Helyeslés balfelöl) Már pedig ha azt valósítanék meg, a mit Buday képviselő ur óhajt és ha azt tennők, a mit az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kivan • ha kivennők a sajtó-esküdtszéki bíráskodás joghatálya alól mindazon pereket, a melyek nem az egyéni becsületre vonatkoznak és nem politikai vonatkozásban elkövetett sértések miatt indíttatnak, akkor az történnék, hogy a nyílt és a legocs-