Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-116

116. országos ülés 190 felel-e az adózás és az állam jDolitikai moráljának az, hogy törvényileg ilyen abszurd adóterhet és adókulcsot rójunk a polgárok vállaira, előre számítva arra, hogy a polgárok csak azért nem fognak összeroskadni az adóteher alatt, mert a kataszter úgyis rossz, úgyis hamis. Ez a felfogás minden pénzügyi és minden állami morál ellen van. Az ilyen szisztémával szoktatjuk az állampolgárokat arra, hogy tőlük telhetőleg igyekezzenek kivonni magukat az állami megadóztatás alól, hogy a hol lehet, játszszák ki a pénzügyi hatóságokat, mert a törvényileg megállapított terhek ma is elviszik az országnak egész kataszteri tiszta jövedelmét. De, t. ház, van nagyon sok vidék, a hol a kataszter megfelel a valóságnak és a hol azok az abnormis és abszurd adókulcsok a maguk teljes erejével ós hatásával érvényesülnek. Ezeken a vidékeken, ha [megnézzük a kivándorlási statisztikát, megtaláljuk az adókulcsok érvényesülésének hatását abban, hogy mint vándorol ki mind nagyobb és nagyobb számban arról a vidékről a nép. Egyúttal a nemzetközi szocziálizmusnak vcszthozó, rohamos terjedése is mutatja, hogy vannak vidékek, a hol a maguk teljességében érvényesülnek az adókulcsok. (Igaz! JJgy van!) A mikor tehát azon kívánságomnak adtam kifejezést, hogy kataszterünket revidiálni kell, hogy azt az igazságnak és a valóságnak megfelelő alapra kell helyezni, akkor ezzel — logikusan következtetve — jeleztem azt is, hogy szerintem a földadónak kulcsát lehetőleg le kell szállítani, mert — a mint már kimutattam — a magyar földnek adója minden más országgal, és egyúttal Magyarországon a más foglalkozási ágakkal szemben is, aránytalanul nagy és terhes. (Igaz! JJgy van!) Csak egyre utalok. Ha összehasonlítjuk azt, hogy mennyit kell egy falusi kisgazdának jövedelméből a közterhekre áldoznia azzal, hogy mennyit kell ilyen czélra fordítania pénzintézeteinknek fenomálisan nagy jövedelmükből, akkor önkénytelenül előáll az útmutató arra nézve, hogy honnan kell levenni és hova kell rakni a terheket. Ha kimutatjuk azt, hogy a magyar föld adója más foglalkozási ágakkal szemben aránytalanul terhes, akkor kimutathatjuk azt is, hogy a mai adórendszer mily aránytalanul nagy sulylyal nehezedik a kisember vállaira (Zaj. Ülnök csenget.) s mily aránytalanul kis mértékben a nagyemberekre. (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) Es ekkor elérkeztünk adórendszerünk második nagy reform kérdéséhez: a progresszivitáshoz. (Halljuk! Halljuk!) Elérkeztünk oda, hogy adórendszerünket a tárgyi alajaról a személyi alapra kell áthelyeznünk. A mint mondtam a tárgyi adó érzéketlen az egyéni, családi és szocziális élet követelményeivel szemben. Mondjuk, a földadó természefebruár 25-én, hétfőn. 37 ténél fogva nem veszi figyelembe azt, ha két parasztlegény örököl ugyanegy nagyságú birtokot ugyanabban a kataszterben és egyik fülig van eladósodva, a másik nem, mert az adórendszer nem veszi tekintetbe a viszonyokat, hanem ugyanegy összeggel sújtja az eladósodott birtokot, mint az el nem adósodott birtokot. Nem veszi tekintetbe a családi viszonyokat, pedig épen az egy-gyermekrendszer óriási terjedése mellett meggondolandó, hogy ne tegyünk-e különbséget adórendszerünkben az adóreform alkalmával a gyermektelen házaspárok és azok közt, a melyek a hazát számos ivadékkal szolgálják és vájjon egyforma adókulcscsal terheljük-e meg azt az embert, a kinek egy-két hold földje vagy egy-két ezer forint tőkéje létminimumát és minden egyebét képezi a világon, és az olyan embert, a ki gazdag, a kinek a gazdasági és társadalmi életben a nagy vagyon összes fegyverei rendelkezésre állanak. Mindezek a nagy momentumok csak a személyi adórendszernél vehetők figyelembe. Ily személyi adónak a magyar adórendszer teljesen hiányában volt mindeddig. Volt ugyan egy jövedelmi pótadónk, a mely tényleg a bekebelezett terheket legalább figyelembe vette, de ennek egész összeállítása nem volt más, mint az eddigi tárgyi adóknak 30 százalékos felemelése. Adóreformunknak tehát oda kell tendálnia, hogy az eddigi, a szocziális és gazdasági kérdések iránt teljesen érzéketlen tárgyi adózás lehetőleg legnagyobb mértékig átmenjen a személyi adórendszerre és a személyi adókulcs határozottan progresszív legyen. (Helyeslés.) A progresszív adózási rendszernek behozatala ma már elkerülhetetlen követelése az alsóbb néprétegeknek, de a modern társadalmi és gazdasági felfogásnak is. Ugyanis az adózás alajrját elsősorban az adózó polgárok szolgáltatási képessége alkotja. Már pedig kétségtelen, hogy aránylag nagyobb szolgáltatási képességgel bír az, a kinek jövedelme százezer korona egy évben, mint az, a kinek ezer korona az évi jövedelme. Természetes, hogy az adózási aránykulcsnak is ezzel összhangban kell lennie, fokozatosnak kell lennie. (Helyeslés.) Á sok argumentum közül, a melyet a tudomány és a politikai irodalom a progresszivitás elve mellett felhozott, talán azt az egyet ragadom ki, hogy az állam saját czéljaira a szegény embertől fontos életszükségletek kielégítését vonja el, elvon bizonyos anyagi erőt, míg a vagyonos embernél legfeljebb az élvezeti czikkek redukeziója jár ezzel. Összefügg a progresszív adózási rendszernek az ily személyi jövedelmi adóra való átmenetele a létminimum adómentesítésével is. A létminimum a porosz törvény szerint, ha jól emlékszem, 900 márka, az osztrák törvény szerint 1200 korona. Azért az ily kombinált adórendszer mellett a létminimum adómentes-