Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-128

320 128. országos ülés 1907 márczius lí-én, csütörtökön. tétessék »ldvatalnok«, a szakaszt a közoktatásügyi és pénzügyi bizottság szövegezésében változatlanul elfogadni, igen vagy nem ? (Igen !) Azt hiszem, kijelenthetem, hogy a képviselőház az első szakaszt Maniu Guyla képviselő ur indítványával szemben változatlanul elfogadja, és hogy ennélfogva Maniu Gyula képviselő ur inditványa elesett. Következik a 2. §. Raisz Aladár jegyző (olvassa a 2. §-t). Várady Imre! Várady Imre: T. ház! A javaslat 2. §-ához, még pedig annak a lakbérre vonatkozó rendelkezéseihez, óhajtok egy kiegészítést ajánlani. Vannak lakbérosztályba nem sorozott községek, a melyekben a tanitók 300 korona lakbért élveznek. A legnagyobb méltánytalanság volna tehát azoktól a tani toktól, a kik eddig 300 korona évi lakbért élveztek, ezt megvonni, annál is inkább, mert az egész törvényjavaslaton végigvonul az a vezérgondolat, hogy az eddig szerzett jogokat minden tekintetben éj)ségben kivánja tartani. Azt hiszem, hogy ez az ökonómiát sem zavarja meg és minthogy csakugyan léteznek ilyen lakbérosztályokba nem sorozott községek, a melyekben a tanitók eddig 300 korona lakáspénzt élveztek, tisztelettel indítványoznám, méltóztassék ezen 2. §-nak a lakbérekről szóló 6. pontja után a következő pontot beilleszteni (olvassa) : »A kik azonban lakbérosztályokba nem sorozott községekben ezen törvény hatálybalépte előtt 300 korona évi lakbért élveztek, azokat ezután is 300 korona évi lakpénz illeti meg«. Ugyancsak a 2. §-ra nézve volna még egy indítványom, a melynek megindokolása még az előbbinél is rövidebb leend. T. i. az 1896-ik évben a nemzet ezeréves fennállása feletti büszke örömének olyképen is adott megnyilvánulást, hogy tisztviselőinek az 1896-iki millennáris évet kettős szolgálati évnek számította be. Ugyanazon évben kérvényezték ezt a tanitók is, de mint azelőtt és azután is többször, csupán csak Ígéretet nyertek és pedig Wlassics Gyula akkori közoktatásügyi miniszter részéről, oly értelemben, hogy a mennyiben fizetésük törvény szerint szabályoztatni fog, ez a kérelmük is tekintetbe fog vétetni. Ugy vélem, t. ház, hogy az igen t. akkori közoktatásügyi miniszter urnak ezen kijelentését a nemzet kell hogy honorálja ma, midőn az állami tanitók fizetésrendezéséről szóló törvényjavaslat tárgyaltatik. Ezért tisztelettel kérném, méltóztassék a tanítóknak ezen, ugy vélem, méltányos és jogos igényét és óhaját is teljesíteni és az 1896-iki u. n. millennáris évet az ő javukra is kettősen számítani. Erre vonatkozólag a 2. §. utolsó pontjául indítványoznám a következőket (olvassa) : »Az állami tanitók szabályos fizetésemelkedése mértékének megállapításánál mindazon állami elemi iskolai tanitók és tanítónők javára, a kik az 1896-ik évben tanítói minőségben alkalmazva voltak és ezen törvény hatálybalépte idején még alkalmazásban vannak, az 1896-ik évi szolgálati idő két évnek számíttatik be.« Tisztelettel kérem a t. házat, hogy ezen kiegészítő javaslatomat elfogadni méltóztassék. Elnök : Szólásra ki következik ? Hammersberg László jegyző: Weresmarthy Miklós! Weresmarthy Miklós: T. ház! (Halljuk/) Ugyancsak a 2. §-hoz volna egy észrevételem. Indítványt nem teszek, azonban bátor vagyok valamit az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur figyelmébe ajánlani. Nevezetesen a fizetési osztályok az L, II. és III. osztályú lakbér szerint három csoportba vannak osztva, az indokolás pedig beszél ezenkívül a Budapest környékén lévő iskolákról, a melyek tanítói egyáltalán nincsenek lakbérosztályokba sorozva. Mig például Soroksár, Gödöllő vagy Bicske fel vannak véve a III. fizetési osztályba, addig igen sok olyan Budapest környékén lévő község van, a melyekben a drágaság kétszer-háromszor akkora, mint Gödöllőn és Soroksáron ós a melyeknek tanítói nincsenek a III. lakbérosztályba sorozva. Ott van például Szentendre városa, Pomáz, Kaláz, Pilisszántó és Vörösvár, a melyek szintén olyan távolságban feküsznek a fővárostól, mint Gödöllő és Soroksár, a melyekben személyes tapasztalásom alapján mondhatom, hogy felette drága a megélhetés és a hol az a szegény tanitó még a törvényjavaslat által kontemplált két szoba- és konyhából álló lakást sem képes egyáltalán megkapni. Azt a szerény kérelmet intézném tehát az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, hogy szíveskednék talán rendeletileg megállapítani egy bizonyos körzetet, mondjuk 30—35 km. távolságban Budapesttől, a melyen belül a tanitók legalább is a III. lakbérosztályba soroztassanak, hogy igy megfelelő lakást kaphassanak és megfelelően élelmezhessék magukat. Mi történt például legutóbb a pomázi állami elemi iskolában ? Áthelyeztek oda egy tanítónőt — és ezzel Várady igen t. képviselőtársam indítványának helyességét is igazolom — mondom, áthelyeznek egy tanitónőt Erdélyből 300 korona lakbérrel. Pomázon a lakbér 200 koronában van megállapítva. 200 koronáért az a tanitó nem képes lakást kapni, annyira, hogy pl. a fizetése 1000 korona lévén, lakás és ellátással együtt fizet 43 forint 50 krajezárt. Ennyibe kerül neki az ellátás ; és méltóztassék már most kiszámítani, hogy mennyi marad annak a tanítónak egy hónapra egyéb szükségleteire 1 Pedig intelligens ember lévén, nem követelhető tőle, hogy ezekről lemondjon. Igen kérem a mélyen t. miniszter urat, méltóztassék rendeletileg intézkedni, hogy bizonyos körzetekben ezen tanitók és tanítónők a III. fizetési osztályba kerüljenek be, mert hiszen ott a drágaság igen nagy. Egyebekben a szakaszt elfogadom. Raisz Aladár jegyző: Bozóky Árpád! Bozóky Árpád: T. ház! A törvényjavaslat nem intézkedik arról, hogy a községeknek külterületén alkamazott tanitók milyen lakbért kapjanak vagy pedig a fizetési osztályok melyikébe soroztassanak. Ha a javaslat igy marad, a mint most van, azt mindenki ugy fogja értelmezni, hogy minden külterületen a tanitó oly