Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-128

316 128. országos ülés 1907 márczius lk-éa, csütörtökön. szolgáltatni nem képesek, állami hozzájárulással fognak kiegészíttetni : és pedig az egyházak által fentartott iskolák tanítói illetményeinek kiszolgáltathatása czéljából szükséges — az egyházi hatóságok közreműködésével megállapítandó állami hozzájárulás összege — a közoktatásügyi költségvetés terhére fog évenként az illető egyházak rendelkezésére bocsáttatni az egyházi autonómiák sérelme nélkül«. Miután mi hasonló tartalmú indítványokat óhajtunk tenni a nem állami elemi népiskolai tanítók fizetésének rendezésére vonatkozó, közelebbről kitűzendő törvényjavaslat vitája rendjén, és miután a házszabályok 238. §-a értelmében hasonló tárgyú és tartalmú indítványok, ha azok elvettetnek, ugyanazon ülésszak alatt meg nem tehetők, ennélfogva indítványom ezen két pontját visszavonom és fentartom a jogomat, hogy azokat a nem állami elemi népiskolai tanítók fizetésének rendezéséről szóló, közelebbről kitűzendő törvényjavaslat tárgyalása rendjén ismét beterjeszthessem. Elnök: Vajda Sándor képviselő urat illeti a zárszó joga. Vajda Sándor : T. ház ! Egy határozati javaslatot nyújtottam be, a melynek első része most magától értetődőleg elesik, és ezért kérném ezt mellőzni. Határozati javaslatom első része a következőkép szól (olvassa): »Utasittatik a közoktatásügyi kormány, hogy a jelenleg tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat visszavonása után, midőn a Miháli Tivadar képviselő ur által benyújtott határozati javaslat alapján kidolgozott törvényjavaslatot fogja a ház elé terjeszteni . . .« Ezt kérem mellőzni, miután ez tárgytalanná vált és csak a felett kérem a szavazást megejteni, a mi most következik (olvassa) : »Terjeszszen elő egy törvényjavaslatot, mely állami, illetőleg felekezeti tanitói kamarák autonóm szervezését biztosítja oly alapon, hogy ezen kamarák jogköréhez tartozzék a közoktatásügyi kormány, illetőleg a felettes hitfelekezeti hatóságokhoz jóváhagyás és miheztartás végett előterjesztendő, előléptetendő, áthelyezendő és kitüntetendő tanítók névsorának évenkénti megállapítása. « Röviden még egyszer szükségesnek tartom ezt indokolni. Az én felfogásom ugyanis, a mely alkalmazkodik a tanítók felfogásához és azt teljességében elfogadja, az, hogy sokkal inkább helyénvaló lenne, ha tanitói kamarák szerveztetnének. Ez által sok félreértés elhárittatnék ós a tanítók felett tanítók Ítélkeznének, természetesen fentartva a kormánynak is az ellenőrzési jogát. És mivel én barátja vagyok annak az eszmének, hogy, a mennyire csak lehet, függetlenittessék az államtól bármely társadalmi, felekezeti vagy más osztály és érdekeltség, ezért én autonóm joggal szeretném felruházva látni a tanítóságot is, hogy ő intézkedjék a saját sorsa felett a legjobb belátása szerint, mert mindig az egyén és az érdekelt osztály vagy csoport tudja legjobban, hogy mire van szüksége, mi az ő sérelme, mi az ő baja, és ő tudja, hogy hogyan fedezheti fel a legjobb eszközöket, a melyekkel a bajt elháríthatja. Ezért kérem ezt meggondolni és javaslatomat elfogadni. Elnök : Vlád Aurél képviselő urat illeti a zárszó joga. Vlád Aurél képviselő ur azonban nincs jelen. Maniu Gyula képviselő urat illeti a szó. Maniu Gyula: Nem kívánok a zárszó jogával élni. Elnök : Miután a képviselő ur nem kíván a zárszó jogával élni, most már az előadó urat illeti a zárszó joga. Bedőházi János előadó : T. ház ! Nem akarom a t. ház türelmét sokáig igénybe venni, csupán pár szóval élek azzal a joggal, mely engem a zárszó czimén megillet. Az egyik igen t. nemzetiségi képviselőtársam ugy állította fel a tételt, hogy ez a kormány minduntalan emlegeti átmeneti voltát és ezen átmeneti jelleg folytonos hangoztatása mellett mégis olyan törvényeket alkot, a melyek általában nem férnek össze ilyen átmeneti kormány jellegével. Vonatkoztatta ezt a képviselő ur az előttünk fekvő törvényjavaslatra. A mint a vita elején voltam bátor jelezni, e javaslat ugyan igen nagy fontosságú, igen nagy horderejű és nagy haladást mutat fel a népoktatás terén, mindazonáltal nem tekinthető olyan korszakos nagy alkotásnak, a melynek előkészítése és beterjesztése bármely kormányt, legyen az átmeneti, vagy állandó, meg nem illetne. E javaslat beterjesztésével minden kormány csak kötelességet ró le, (Ugy van !) olyat, a melynek lerovása immár teljesen elodázhatlan. (Igaz Ugy van!) Ezt a törvényjavaslatot, a mely a tanítók fizetésrendezéséről és az azzal kapcsolatban szükséges némely intézkedésről szól, nem lehet általános nagy elvi szempontokból megítélni, hanem csupán a szükségnek megfelelőleg kell azt megbírálni. Véleményem szerint nincs okunk ez alkalommal olyan nagy elvi jelentőségű kérdéseket hozni fel és vitatni meg, minő pl. az állami népoktatás kérdése. Tényleg van ezzel szemben egy másik vélemény, az a vélemény, a melyet az igen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter ur fejtett ki. Ha mi, a kik más elvi állásponton vagyunk, tisztelettel hajlunk is meg ez előtt a vélemény előtt, ugy ez még nem jelenti azt, hogy az állami népoktatás elvéről azok, a kik azt valljuk — és a mint jól tudom, ennek a képviselőháznak számos, igen sok tagja van, a kik az állami népoktatás behozatalát szükségesnek tartják — lemondottunk volna. Egyáltalában nem mondott le arról senki, a ki azt vallotta és vallja. (Igaz! Ugy van!) T. ház ! Ez ellen a javaslat ellen a legnyomósabb kifogás, a mint a vitából kivehettem, az volt, hogy az állami népiskolákban kizárólag a magyar nyelv taníttatik. Ezt illetőleg felhozták az 1868. évi XLIV. ós az 1868: XXXVIII. t.-czikket, azonban nem hozták fel az 1879 : XVIIL t.-czikket, a mely a népiskolákban a magyar nyelv kötelező oktatásáról szól. Azt sem említették, hogy az áUami elemi népiskolák missziój ukat inkább a nyelvhatárokon tel-