Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-125

252 125. országos ülés 1907 Ezt én nagyon helyénvalónak tartanám, mert tényleg botrányos dolgok fordulnak elő némely iskolában, mert még mai nap is vannak tanitók, a kik a testi fenyítéssel nem igen veszik szigorúan a dolgot és rosszul bánnak a gyermekekkel, azért igenis ugy kellene intézkedni, a mint a memorandum kivánja. (Nagy zaj.) Elnök (csenget): Csendet kérek, t. ház. Nagy György: Beszélhetne hangosabban, hiszen nem lehet hallani. (Zaj.) Thaly Kálmán: Sem hang ez, hanem szunyogdöngiosélés. Elnök: A házszabályok arra nézve nem tartalmaznak intézkedést, hogy mily hangosan beszéljen a képviselő. (Mozgás és derültség.) Méltóztassanak csendben lenni. Thaly Kálmán : Méltóztassék kérem, a szónokot a szószékre rendelni. Elnök: Ne méltóztassék intézkedést tenni, mert ez az elnök joga. Különben kérem ne zavarják a szónokot. (Felkiáltások balról: Csak tanácsol!) Thaly Kálmán : Én csak kértem az elnököt! (Zaj.) Vajda Sándor : Legjobb volna kategorikusan kimondani, hogy a testi büntetésnek alkalmazása fegyelmi vétség. A törvényben világosan és kategorikusan állapitandó meg, hogy a testi büntetés alkalmazása, bármilyen az, mindenesetre fegyelmi vétséget képez. Ebben a kifejezésben, hogy durva bánásmód, sok mindenféle van benne, mert durva bánásmód az egyik gyermekkel szemben egy-egy keményebb szó, máskor pedig a gyermek azt sem veszi durvaságnak, ha elpáholják. Ez tisztán a gyermeknek, illetőleg a szülőknek vagy a tanítóknak minden egyes esetben szubjektív felfogásától függ. Azt irja továbbá a memorandum, hogy az e) pontban maradna el ez a három szó egészen: »vagy durva tiszteletlenség*. Itt nagyon helyesen jegyzi meg, annyira, hogy ezt nem tartom szükségesnek kommentálni. Elnök (csenget) : Kérem, a szónok urat nem hallom. Legyen olyan kegyes megmondani, hogy mit olvas, hogy legalább tudjam, bogy a házszabályok szerint fel van-e jogosítva olvasni, vagy nem ? Vajda Sándor: Nem az alelnök ur elnökölt, mikor ezt olvasni kezdtem, hanem az elnök ur. Én olvasom ezt a magyarországi tanitók orsz. bizottságának emlékiratából. Elnök: Azt olvashatja a képviselő ur. Nagy György: De az mégis csak sok, hogy ilyen lassú hangon olvas. (Derültség.) Elnök: Kérem, ne tessék zavarni a szónokot. Ilyféle közbeszólások csak a ház méltóságának rovására mehetnek, (Igaz! Ugy van!) ha nem veszszük azzal a komolysággal, a melyet megkövetelhetnek a ház tanácskozásai. Vajda Sándor: Ennek a három szónak a kihagyása nagyon helyes volna és legszebben márczius 11-én, hétfőn. illusztrálná azt, hogy tényleg a ház is belátja a tanitók állásfoglalásának helyességét ezen szakaszra vonatkozólag. Hisz a felettes hatósággal az engedetlenségen tul senki összeütközésbe nem juthat. Ez már többé nem fegyelmi ügy, hanem az igazságszolgáltatás jogkörébe vágó eset, a melynek megtorlását a felsőbb hatóságnak is szolgálaton kivül kell keresnie, különben önbíráskodás lesz belőle. Nagyon is helyénvaló a tanítóságnak ez a kérelme, mert én tényleg nem tudom elképzelni, hogy valamely állami tanító felettes hatóságával, mondjuk a tanfelügyelővel, szemben tovább mehetne a tiszteletlenségnél és durvaságra kerülne a sor. Nem tudom elképzelni, hogy pl. tettlegesen bántalmazná a tanító felettes hatóságát, a tanfelügyelőt. De tegyük fel, hogy így van, a durva tiszteletlenség esetében is jogában áll, és meg is teszi a tanfelügyelő, hogy az illetékes bírósághoz vigye az ügyet, a mint hogy hiába is akarná jogát fegyelmi utón keresni, mert ezáltal átlépné hatáskörét. Ezért teljesen azonosítom magamat ezen megjegyzésre nézve is a tanitók memorandumával. » Ugyancsak a javaslatban részletesen fel kellene sorolni, hogy a fegyelmi vizsgálat alatt álló tani tó mikor függeszthető fel az állásától, hogy az indokolatlan felfüggesztések miatt se a tanítás érdeke, se a tanító ne szenvedjen.« Ez is nagyon helyes megjegyzés, mert ha nem gondoskodik a javaslat arról, hogy a fegyelmi vizsgálat folytán mikor függeszszék fel a tanítót állásától, nagyon könnyen el tudom képzelni, mert tapasztaltam ily esetet, hogy ha a tanfelügyelőnek nem tetszik a tanítónak az arcza, akkor mindenféle zaklatásnak lesz kitéve. Emlékszem egy esetre. Az én falumba jött egy tanfelügyelő, ahol egy igen ügyes hitfelekezeti tanító egy év leforgása alatt a gyermekeket ugy a román, mint a magyar nyelvre bámulatos módon kioktatta, ugy hogy ők tudtak irni és olvasni mindkét nyelven, — persze a magyart azután elfelejtik — sőt tudtak történelmet is stb. Olyan nagy pedagógiai sikereket ért el ez a tanító, hogy ez bámulatos és szinte hihetetlen volt. Azonban a tanfelügyelő mindig kifogásolta azt a tanítót. Én nem tudtam megérteni, hogy miért ? A dolognak a magyarázata egyszerűen az, hogy tanító nagyon szerény ember volt, alig birta megtalálni a száját akkor, amikor olyan nagy úrral, mint a milyen az ő szemében a tanfelügyelő, kellett beszélni, mert akkor sarkába hullott a szive és az kellemetlen benyomást tett. El lehet képzelni, hogy állami tanítónál is előfordulhat ilyen eset és a tanitók memoranduma, mikor ezt a megjegyzést tette a 14. §-ra, szintén erre czélzott. Megtörténhetik az is, hogy a tanfelügyelő helyet akar csinálni egy protekcziós gyereknek, mert minden embernek van protegáltja. Nagyon nemesek lehetnek a mostani vagy az akkori kultuszminiszter szándékai, azonban a szeme nem