Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

236 tik. országos ülés 1007 márczius 9-én, szombaton. séhez. Tudomásom szerint 250 magyarországi helyi csoportban vannak munkáskönyvtárak, minden ilyen könyvtárnak körülbelül átlag 100 könyve van és magának annak a szakszervezetnek, a melyet felfüggesztettek, a könyvtárában egyedül' 4000 könyv van. (Egy hang a középen : Milyen könyvek ?!) Azt kérdi a t. képviselőtársam, hogy milyen könyvek azok. Van ott mindenféle könyv : szocziálpolitikaiak, más tartalmúak, szépirodalmiak, sőt azt hiszem, hogy nagyon kevés kaszinója van Budapestnek, melyben annyira képviselve volna a magyar szépirodalom, mint épen ezekben. A munkások ugyanis szeretnek olvasni, képviselő ur. Maguknak a mestereknek bevallása szerint épen a szervezetek működése tüntette el a szennyes konkurrencziát. Mit akar a kormány voltaképen elérni ezenszakszervezetek üldözésével ? Ha annyira veszedelmesek voltak, akkor miért állottak fenn éveken át a kollektív szerződések, a melyeket épen a szervezetek közbelépésével kötöttek ? A külföldön az a szocziálpolitikai áramlat foglal teret, hogy a munkásságot a reális politika és a gazdasági politika terére szorítsák. Nálunk pedig a munkásság törekvése ellen gátat emelnek, nehogy reális és szooziálpolitikát csináljanak, megakadályozzák ezt szervezeteik veszélyeztetésével és igy őket a reális politika teréről az ábrándpolitika terére szoritják. És uraim, az ábrándpolitikáról már csak egy lépés van a forradalmi politika felé. Szólnom kell egynéhány szót azokról a t. munkaadókról is, a kiket annyira védelmébe vesz kormány, vájjon rászolgálnak-e ezek erre a védelemre, és arra, hogy ilyen megkülönböztetett bánásmódban részesüljenek ? Kezemben vannak dokumentumok, a melyek igazolják azt, hogy az ipartestületek hivatalból, tehát voltaképen eredeti hatáskörük túllépésével szervezték a munkaadókat. Nem a munkásokat, hanem a munkaadókat. Bátor leszek felolvasni egy eredeti iratot (olvassa): »Nagyszentmiklósi ipartestület, 42. szám. 1907. Tekintetes magyar építőiparosok országos szövetségének Budaj>esten.« Talán szükségtelen, hogy az egészet felolvassam, csak egyszerűen konstatálom, hogy a munkaadók szervezkedéséről referál. Arra buzdítja őket, és ellátja utasításokkal. Az egyik olvashatatlan aláírás az elnöké, a másik ugyancsak olvashatatlan aláírás a jegyzőé. (Felkiáltások a baloldalon : Es a pecsét ?) A pecsét körirata : Nagyszentmiklósi ipartestület elnöksége. Kérdés most már, t. ház, hogy ha egyszer szervezkedtek ezek a t. munkaadók, akkor mi történik? Ismét a kezemben van egy nagyon érdekes irat. A munkaadók nem szoeziálpolitikát követnek: eddig még egy lépéssel sem árulták el, hogy a munkásság sorsán tényleg segíteni akarnak és a szocziális bajokat orvosolni kívánják, hanem egyenesen uszítják tagtársaikat arra, hogy a munkásokat vagy zárják ki vagy időről időre ne alkalmazzák. Ez nem más, minthogy előjogaikat, — mert ezek határozottan előjogok, — egyenesen a munkásság ellen való izgatásra használják fel. Fel kell olvasnom a budapesti építőmesterek, faragó- és ácsmesterek ipartestületének egyik átiratát. (Halljuk ! a közéfen.) Ez az átirat a »t. tagtárs urakhoz* van intézve és tartalmazza a következőket/öteassa,): »Értesitjük, hogy most munkában van a többi munkanemekre vonatkozó mennyiségek megállapítása. Felhívjuk, hogy a kőmivessegédek híreszteléseinek hitelt ne adjanak és segédeket akkor se állítsanak munkába, hogyha a hirdetményekben foglalt feltételeket el is fogadják és alá is írják.« Egy hang (a baloldalon) : Mert becsapták őket! (Zaj.) Hodzsa Milán : Nem azért, mert becsapják őket, hanem mert ez a munkaadók érdeke és osztályharcza és hadüzenete. De folytatom a felolvasását, t. képviselőház, (olvassa) : »A munkazárlat még mindig fennáll és addig segédet munkába állítani nem szabad, mig az ipartestület összes ülése erre nézve nem határoz. Senki se üljön fel a híreszteléseknek és tartsa mindenki be a zárlatot. Budapest, 1906 október 3-án, a végrehajtó-bizottság nevében Jakabffy Ferencz s. k., elnök.<< Volt még egy másik dokumentum is a kezemben, (Mozgás.) ezt azonban nem. hoztam el, hanem eredetiben lefényképeztettem, .. . (Felkiáltások a baloldalon : Ez divat mostanában!) Nagy György : Lengyel Zoltán is igy csinálta ! Hodzsa Milán :.. . hogy az eredetiség minden kétséget kizárólag megállapítható legyen. (Halljuk ! Halljuk! a közéfen.) Ez a dokumentum Veizinger urnak, egy szövetségi alelnöknek átirata, melynek tartalma körülbelül egy húron pendül annak a levélnek tartalmával, a melyet az imént olvastam fel, a lapokban is megjelent, miért is felolvasásától eltekintek. (Helyeslés.) Méltóztassanak nekem elhinni, hogy én nem irigylem a munkaadók azon szabadságát, hogy bejelentések nélkül, a hatóság nemtörődömsége mellett, szervezkedhetnek és politizálhatnak. (Zaj. Elnök csenget.) Azonban, ha a munkaadóknak ennyi joguk van, véleményem szerint mégis méltányos dolog volna, hogy a munkásoknak ugyanannyi joguk legyen a szervezkedésre. (Felkiáltások a közéfen : Legalább is annyi I) Legalább is annyi. Mert ha van elem az országban, akkor a munkásság az, a mely igazán reá szorul arra, hogy saját helyzetének javítására minden jogot, minden kínálkozó alkalmat kiaknázzon. Vizsgáljuk meg most már, t. képviselőház, milyen sorsa van azonban az olyan törekvésnek, a melynek czélja egy-egy munkásszervezet megalakítása ? Ismét egy eredeti dokumentumot mutatok be. A tokaji járás főszolgabirájától való, és a következő végzést tartalmazza (olvassa): »Mielőtt a kérelem iránt végleg határoznék, a kérvényt és mellékleteit azzal adom ki Tokaj nagyközség elöljáróságának, hogy állapítsa meg nyomozatilag a következőket: 1. hogy a kérvényhez csatolt belépési nyilat-