Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

12í. országos ülés 1907 márczius 9-én, szombaton. 237 kozatot aláirt egyének mindegyike sajátkezűleg irta-e alá vagy nem ? 2. hogy a belépési nyilatkozatot aláirt egyének tényleg az épitőmesterséget űzik ? 3. Nincs-e közöttük valami büntető Ítélet hatálya alatt levő, esetleg nincs-e politikai jogától felfüggesztve ? 4. Végül áUapitsa meg, hogy a belépett tagok nem fenyegetés vagy erőszak utján késztettettek-e egyes izgatók által a belépésre. Azt hiszem, ez már nemcsak az egyesületi jog korlátozása, de egyenesen az egyéni szabadság konfiskálása. T. uraim! (Felkiáltások: Halljuk az interpellácziót!) Még nem lehet, még egy dolgot kell felhoznom. Felvetettem ugyanis a kérdést, vájjon megérdemlik-e az építőmesterek a kormány e jóindulatát és voltaképen mi az ő czéljuk. Vissza kellene térnem a kizárás históriájára, a melyet azonban a t. háznak elengedek, csak egyszerűen megjegyzem, hogy igaz oka e k'zárásnak a munkaadók hatalmi érdeke. A múlt év január havában az ácsmunkák megszűntek és szeptember 16-án az építőmesterek egyszerűen munkáskizárást rendeztek. Azóta tart, körülbelül 10.000 budapesti munkás van kenyér nélkül és talán 400 van időrőlidőre alkalmazva. Mit csinálnak és mit óhajtanak ezek a munkaadók ? Tudomásom van arról, hogy az épitőmesterek teljesen ignorálják ugy az állami munkaközvetítést, valamint az ipartestületi munkaközvetítést. Nem törődnek sem egyikkel, sem másikkal, egyik intézetből sem fogadnak fel munkást, hanem maguk alapítottak maguknak munkásköz vetítő intézetet. Nagyon könnyű elképzelni, hogy a munkások felfogadását feltételekhez kötik és kijátszák a munka szabadságát. Megint bátor vagyok felolvasni egy bárczát, (Halljuk I) a győri építőiparos szövetség munkásközvetítőjéből ered. Ily bárczákkal látják el a munkásokat (olvassa) : »Törzslap 116. szám. Igazolvány B. J. lakatossegéd számára. Született Ercsiben, Fehérmegye, 1883-ben stb. stb. stb. Munkába állitható. Kiadatott: Győr, 1907 márczius 13-án.« Voltaképen tehát a munkások alkalmazása vagy nem alkalmazása kizárólag a munkaadóktól függ, oly mértékben, mintha ezek a munkásokra kartelt kötöttek volna. Az u. n. továbbképző szervezetek is motoszkálnak a munkaadók fejében. Azért óhajtják a munkásszervezetek feloszlatását, mert hisz a végezel ez, hogy azután maguk alapítsanak oly szervezetet, a minő nekik jól esik. A kartelvirtsafttal, a melyet űznek, ugy hiszem tisztában van a t. ház. Nem fogok felhozni részleteket, csak konstatálom, hogy a mennyiben drágulás az építkezés terén történt, mily arányban történt ez. A kartel előtt 1000 tégla 28—32 korona volt, a kartel után 1906-ban 1000 tégla már 40 korona, 1907-ben már 43 korona. A téglák árához viszonyítva a munkabéremelkedési maximum két esztendő alatt 2 korona. Tehát mig a tégla 15 koronával drágult meg, a munkabér csak 2 koronával emelkedett, ugy hogy teljesen aránytalan az emelkedés és nem állitható, hogy a munkások tulkövetelése okozta volna a drágaságot, (ügy van l a középen.) Ha a kormány nem fog idejekorán belemarkolni a kartelek patriarchális belső életébe, (Mozgás.) attól tartok, bizonyos idő múlva ugy fognak elhatalmasodni, hogy akkor nem fog segíteni még a kormány jóakarata sem, akkor a kartelek a kormány feje fölé nőnek, az államhatalom fölé fognak emelkedni. Mi lesz azonban a szakszervezetek esetleges feloszlatásának eredménye ? El fogják-e érni azt, hogy most már az öntudatos munkások türelmes bárányokká lesznek, vagy hogy féláron fognak dolgozni? Én azt hiszem, t. ház, hogy ezek a szakszervezetek már nagyon soká éltek és összeforrasztották a munkásságot ugy, hogy ezt a munkásságot többé elválasztani nem lehet akkor sem, ha nem lennének szakszervezetek. (Mozgás.) De tovább megyek. Nincs iparág, a melyben annyira lehetne gyakorolni a bosszúállás politikáját, mint az építkezésnél. Az amerikázás, a bojkott egymásután fog bekövetkezni. A munkások meg fogják látni, hogy egyenesen a kormány önkénye tette tönkre otthonaikat, jogom van tehát, hogy ettől a kormányt jóeleve óvjam. (Mozgás.) Ezek a szervezetek nem ártanak a kormánynak ; talán egyik-másik munkaadóknak . . . Okolicsányi László : A munkásnak ! Hodzsa Milán : . . . mert felvilágosítják a munkásságot. így azonban már az általános politikai helyzetből kifolyólag is egyenesen szükségesek. Ha a kormány be akarja hozni az általános szavazati jogot, hol tanuljon az a munkás, ha az egyesületi joga sincs meg ? (Ugy van I a középen.) A továbbképző intézetekben, azt hiszem, nem. Egyáltalában kíváncsi volnék arra, mi szüksége van ennek a kormánynak arra, hogy egyrészt a munkásokat, másrészt a nemzetiségeket provokálja ? (Zaj.) Én biztosítom az urakat, hogy sem mi, sem a szoezialisták, különösen a munkások, nem leszünk alkalmas flastrom az önök sebeire, és ha egyszer mégis élni fognak ezzel a flastrommal, az fájdalmukat orvosolni nem fogja. A következő interpellácziót vagyok bátor előterjeszteni a t. belügyminiszter úrhoz (olvassa) : »Interpelláczió a m. kir. belügyminiszter úrhoz, a felfüggesztett szakszervezetek tárgyában. I. Mivel indokolja a belügyminiszter ur azt az eljárást, hogy a kávéfőzők szakegyesülete, a kőmivesek budapesti szakosztálya és egyéb szakszervezetek a vizsgálat befejezése előtt felfüggesztettek 1 II. Mivel indokolja a belügyminiszter ur azt, hogy a munkaadók szervezetei egyrészt, a munkásokéi másrészt, merőben ellenkező elbánásban részesülnek \ III. Hajlandó-e a belügyminiszter ur a megejtett vizsgálatról a háznak jelentést tenni és hajlandó-e a vizsgálat befejezéséig a szakszervezetek felfüggesztett működését biztosítani ?« (Helyeslés a középen.)