Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

Í2í. országos ülés 1907 márczius 9-én, szombaton. 229 illető kormányok felfogása szerint, mert hiszen a kormányok is változnak, hogy ez nem nemzeti és nem hazafias irány. Minthogy pedig a törvényjavaslat szerint nemcsak az iskolában, hanem az iskolán kiviil sem szabad neki más értelemben és más irányban nyüatkoznia az osztályharcokról, nemzetiségekről, felekezetekről, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nagyon helyes!) akkor, ha az osztályuralomra vonatkozó felfogását akár a korcsmában, akár odahaza vagy más nyilvános helyen elmondja, a törvénynek súlyát és ódiumát fogja magára vonni és állásától elmozditható. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Nagyon helyes ! Zaj. Elnök csenget.) Elnök : Csendet kérek ! Novacu Aurél: Miért van ez, t. ház ? Én nagy tisztelettel viseltetem minden egyes képviselőtársamnak tudása és felfogása iránt, de engedje meg nekem minden t. képviselőtársam azt, hogy az elemi népiskolai tanitó évek multán épen állásánál fogva az ismereteknek olyan tárházát szerezheti meg, hogy talán képesebb, mint sok más országgyűlési képviselő, helyesebben, igazságosabban nyilatkozni akár az osztályállamról, akár az osztályparlamentről, akár hitfelekezeti vagy nemzetiségi kérdésben. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain.) Tehát rabbilincsekbe kötni a tanítót, hogy az iskolán kívül ne nyilatkozhassék ilyen napi kérdésekről, véleményének kifejezést ne adhasson, ezt én nem tudom elszivlelni, mert belátom, hogy ez milyen nagy veszedelem a tanítókra. Nagy veszedelem ez, ha nem is most a jelenlegi kormány uralma alatt, de később bármikor és különösen veszedelem az, ha a helybeli politikai hatóságokkal nem fog jó lábon állni és más politikai véleményen, pártálláson lesz, mint az ottani közigazgatási hatóság. Növeli ezen veszélyt és aggodalmat még az a körülmény is, hogy, a törvényjavaslat szerint, az állami népiskolai tanítók felett a vizsgálatot a főszolgabíró és közigazgatási tisztviselő ejti meg. Engedelmet kérek, nem tudom semmiféle szempontból elfogadni, indokoltnak találni azt, hogy egy közigazgatási tisztviselő, a ki résztvesz a politikai hatalomban és foglalkozik a napi kérdésekkel, teljesítse a vizsgálatot egy kulturális intézménynél. Nagyfontosságú az, hogy ki eszközli ezt a vizsgálatot, milyen színezetet ad a tanuk vallomásainak, milyen kifejezéseket használ a vallomások felvételénél ? Mert ha elfogultság, tudatlanság vagy a viszonyok nem ismeretéből más tendencziózus vagy vagy olyan színezetet ad, a mely a valóságnak s az illető tanitó felfogásának meg nem felel, ez már rendlávül súlyos következményeket von maga után az illető tanítóra nézve, a melyek ellen később, bárminő bizonyítékokkal áll is elő, nagyon nehezen védekezhetik. A főszolgabíró másrészt nem is állandó, hanem csak időszerű tisztviselő, a Iá a politikai élet és a vármegyei felfogások hullámzásainak van alávetve, mert őt nem élethossziglan, hanem hat évre választják és igy ő a vármegyében uralkodó politikai felfogások alárendeltje, hogy ne mondjam : rabszolgája, (Ellenmondások balfelől.) a kinek önálló meggyőződése nem lehet, a ki ilyen önálló meggyőződést nem nyilváníthat. (Ellenmondások balfelöl.) Ez állításomat igazolni fogom, mert nagyon megfontolandónak tartom, hogy a közigazgatási tisztviselőnek és különösen a főszolgabírónak megadassék az a hatalom, hogy a tanitó ellen ő ejthesse meg a vizsgálatot. (Halljuk! Halljuk !) Az egyik választókerületben fellépett két jelölt közül az egyik a kormány jelöltje volt, de mindkettő szabadelvüpárti programmal lépett fel. A nem kormánypárti jelölt körülbelül 25 éven át az állam tisztviselőjeVolt bírói állásban, a kiről nem lehetett feltételezni azt, hogy ne lett volna hazafias polgár és a ki egész pályája alatt kifogástalanul és a hazafias szempontból is áthatva szolgáltatott igazságot. Ennek daczára a főszolgabíró csendőrökkel minden községben folytonosan a nyomában volt és több községben nem akarta megengedni, hogy beszédjét elmondhassa, azon a czimen, hogy izgat és hazafiatlan. Sőt felhívta a csendőrséget is, hogy akár erőszakkal is akadályozza meg őt beszéde elmondásában. Csakhogy az a csendőr ismervén azt a jelöltet, mert 25 évi bíráskodása alatt többször érintkezésben állott vele, nem tette meg ezt a szolgálatot. Az a főszolgabíró erre annyi feljelentést tett a szabadelvüpárti programmal fellépett nem hivatalos jelölt ellen . . . Szokoly Tamás: Hiszen most a tanítókról van szó! (ügy van I balfelől. Mozgás a nemzetiségiek padjain.) Elnök : Csendet kérek ! Novacu Aurél : Indokolni akarom ezzel, hogy miért nem bizható meg a főszolgabíró áUami elemi néptanítók elleni vizsgálat vezetésével. A főszolgabíró, mondom, annyi feljelentést tett hatóság elleni erőszak, izgatás és mindenféle más czimeken az illető képviselőjelölt ellen, hogy az illető törvényszék a melynek kebelében az a jelölt 25 évig működött és a melynek szolgálatából még ekkor sem volt elbocsátva, kényszerítve látta magát arra, hogy egy napon három vizsgálóbírót is küldjön ki a helyszínére, mert az állam, a haza veszélyben van. Pedig kitűnt, hogy azok a feljelentések alaptalanok és az illető képviselőjelöltet egyáltalában nem bántotta senki. Azt lehetne már most mondani, hogy talán ellenszenvből, az illető személye iránti gyűlöltéből járt el igy az a közigazgatási tisztviselő. Ezzel szemben bebizonyítom, hogy ki van zárva annak a lehetősége, hogy az a közigazgatási tisztviselő meggyőződésből vagy az illető elleni személyes gyűlöletből járt volna el igy. Mi történt ugyanis ? Az történt, hogy a legközelebbi választás alkalmával a szabadelvüpárti programmal fellépett hivatalos jelöltnek igen drága volt a kerület és nem lépett fel. Ekkor az a szolgabíró az előbb általa üldözött és mindenféle bűnvádi feljelentéssel megtámadott képviselőjelölttel karonfogva járt községről községre, sőt annak az embernek a szállása