Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

230 i%. országos ülés 1907 márczius 9-én, szombaton. is az illető szolgabíró lakásán volt. Kétségtelen ebből, hogy az illető közigazgatási tisztviselő az akkor uralkodó politikai felfogás kényszere alatt járt el ugy azzal a képviselőjelölttel szemben. Megengedem, hogy a főszolgabirák, általában a közigazgatási tisztviselők ellentállanának minden ilyen politikai pressziónak, ha élethossziglanra megválasztott tisztviselők volnának. Ámde csak hat évre választatnak és ha szembeszállanak a vármegye felfogásával, el vannak veszve és a legnagyobb nyomornak vannak családjukkal együtt kitéve. Hogy ez igy van nemcsak a főszolgabíróval, hanem a vármegye alispánjával szemben is, arra nézve klasszikus példát vagyok bátor felhozni. Temes megyében, Désán alispán ellenkezésbe jutván főispánjával, ezt az alispánt, a kit különben kiváló erőnek tartottak, hivatalvesztésre Ítélték és elmozdították hivatalától. Később azután megszállta az illetőket a jó lélek, vagy nagyon bántotta őket a lelkiismeret, mert adtak neki kegydij képen egyezer forintot. Egy pár évvel ezután ezt is felemelték 1600 forintra, sőt utóbb nyugdijat is kapott. Jelenleg, midőn változtak a politikai pártállások, 10—12 esztendő elmultával megújítják a fegyelmi ügyet és valószínű, hogy az egész eljárást meg fogják semmisíteni és a legközelebbi tisztujitásnál ez lesz Temes vármegye alispánja. Ha ilyen politikai üldöztetésnek lehet kitéve a vármegyének első tisztviselője, annál inkább ki van téve annak a főszolgabíró és ha a főszolgabíró igy járhat el a maga alárendelt közegeivel szemben, akkor én minden aggály nélkül, teljes megnyugvással nem fogadhatom az ilyen vizsgálatot. Szerintem a közoktatásügy legnagyobb hátrányára és veszedelmére volt ez az intézkedés és teljesen mellőzendő és kizárandó lenne a közigazgatási hatóság a tanítók elleni fegyelmi eljárásból. En ellenzem ezen törvényjavaslatot azért is, mert szoros összefüggésben áll a nem. állami elemi népiskolákra vonatkozó törvényjavaslattal, vagy, mondjuk megfordítva, a nem állami elemi népiskolákra vonatkozó törvényjavaslat áll ezzel szoros összefüggésben és azért kellene mind a kettőt egyszerre, egy időben napirendre tűzni. Vagyok bátor a következő indítványt tenni (olvassa) : »Az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról és az állami népiskolák helyi felügyeletéről szóló 410. számú törvényjavaslat a najíirendről levétetik és a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságáról szóló törvényjavaslattal egyidejűleg napirendre fog tűzetni.« (Helyeslés a nemzetiséjieknél.) Várady Károly jegyző: Vajda Sándor! Vajda Sándor : T. ház ! Arra való tekintettel, hogy már csak néhány perez van még addig, a míg az interpellácziók megkezdésére az idő elérkezik, kérném a t. házat, szíveskedjék nekem vagy beszédem hétfőre való halasztását megengedni, vagy pedig négy óráig időt engedni, hogy beszédemet elmondhassam. Elnök : T. ház ! Azt hiszem, hogy a képviselőház arra való tekintettel, hogy elhatározta, hogy fél kettőkor áttér az interpellácziókra, megengedi a képviselő urnak, hogy beszédét a legközelebbi ülésen mondhassa el. (Helyeslés.) Tehát ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Mielőtt azonban az interpellácziókra térnénk át, bátor leszek a következő ülés idejére és napirendjére vonatkozólag javaslatot tenni a t. háznak (Helyeslés.) Javaslom, hogy a ház legközelebbi ülését hétfőn, 1907 márczius 11-én d. e. 10 órakor tartsa. Ezen ülés napirendjén legyen először az elnöki előterjesztések és irományok bemutatása, másodszor a mai ülésben részleteiben is elfogadott törvén}'] avaslat harmadszori olvasása és végül az állami elemi népiskolai tanítók illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat és ezzel kapcsolatosan az e törvényjavaslat ellen beadott kérvények folytatólagos tárgyalása. Méltóztatnak ezen napirendi javaslatomhoz hozzájárulni ? (Igen!) Ha igen, akkor ily értelemben mondom ki a határozatot. Most pedig áttérünk az interpellácziókra. Elsősorban Szmrecsányi György képviselő urat illeti a szó. (Az elnöki széket Rakovszky István alelnök foglalja el.) Szmrecsányi György: T. ház! (Halljuk! Halljuk !) Az 1907. évi költségvetési vita tárgyalása alkalmával örömmel győződhetett meg a t. képviselőház arról, hogy a jelenlegi kormány szakítva az eddigi tradicziókkal, az annyira elhanyagolt szoeziális törvényalkotások terére lépett. Az egész magyar társadalom osztatlan elismeréssel fogadta a kormánynak ezen ténykedését. Ez a társadalmi érdeklődés példáját mutatja annak, hogy a magyar társadalom a kormánynyal karöltve igyekszik a fontos és közérdeket képező kérdések megoldását előmozdítani. A sok és nehéz probléma közül, a melyek ezen, a minálunk még a kiforrás stádiumát el nem ért kérdésekre vonatkoznak, mindenesetre fontos az . . . (Folytonosan tartó zaj.) Elnök : Méltóztassanak helyüket elfoglalni! (Helyeslés balfelől.) Szmrecsányi György : ... hogy a kormány legelőször is azoknak a bajoknak szanálására törekedjék, azoknak orvoslását igyekezzék keresztülvinni, a melyek a legégetőbbek. (Halljuk ! Halljuk!) Minálunk az a különös felfogás dívik, hogy a szoeziális kérdések megoldása alatt többnyire csak a munkásvédelmi intézkedéseket értik. Ezek iránt mutatkozik a legtöbb érdeklődés, míg a többi társadalmi osztályok fontos és megoldásra váró bajai iránt nincs meg a kellő fogékonyság és érdeklődés a közönség körében. Ifyen megoldandó kérdés pl. a középbirtokos, a kisbirtokos és az iparososztály helyzetének javítása is. A munkásvédelmi kérdések mellett ezek