Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-124

228 124. országos ülés 1907 márczius 9-én, szombaton. polgárának, hogy állami szolgálatra alkalmazást nyerjen. Igaz, hogy eddig is vannak számosan, a kik igen jól bírják az állam nyelvét, de annak daczára állami alkalmazást nem nyerhetnek, szintén politikai okokból, pártállásuknál fogva, de nem állami érdekből, mert én egyes pártoknak az állását nem azonositom az állam érdekével, (Helyeslés a nemzetiségeknél.) akár legyen az szabadelvüpárt, akár függetlenségi, akár néppárt vagy nemzetiségi párt is. Csalhatatlan, mint a római pápa, nem lehet egyik párt sem. A római katholikusokra való tekintetből nem akarom állítani, hogy maga a római pápa sem csalhatatlan, de egyes politikai pártoknak csalhatatlanságot nem adhatok, tehát ezen pártokat én az állammal nem azonosithatom. így, ha bármely pártállásu vagy politikai felfogású is az illető néptanító, abból nem következik, hogy ő államellenes, nemzetellenes, hazaellenes tendencziákkal bir és hogy ezért ő kirekesztessék az ilyen iskolából. Pedig előrelátható, t. ház, hogy a nem magyarajku tanítók teljesen ki lesznek zárva abból, hogy nem magyarajku vidéken levő iskolákban tanítókként alkalmaztassanak, mert családos emberek lévén és bizonyos korban lévén, nem cserélhetik állásukat ugy, mint a ruhát, ugy, hogy nem mernek majd ilyen állásokat elfoglalni, a midőn már a törvényben is megvan irányukban a gyanú, hogy ők kötelességüknek nem fognak eleget tenni. Mert ha a törvényjavaslatban az volna, hogy az iskolában ezt vagy azt a tankönyvet szabad előadni, más tankönyvet nem, mint a milyet a közoktatásügyi minisztérium jóváhagy és ezt vagy azt a tananyagot kell előadni, ugy a törvénynek ezt a kívánságát jogosultnak találnám, ebben nem látnék semminemű veszélyt a tanítóra nézve és ő sem tarthatna attól, hogy állásától minden pillanatban elmozdítsák. De a nem állami népiskolákra vonatkozólag szintén a törvényjavaslattal összefüggőnek lenni látszik, hogy megvan az a tendenczia, hogy ha az a tanitó nem hazafias, nemzeti szellemben tanít, akkor szintén ily bűnbe esik és állását elveszíti. Ebben igaza lehet a javaslatnak elméletileg, de gyakorlatilag nem ugy áll a dolog, mert felelelősségre lehet vonni valakit azért, hogy a tananyagot nem a tankönyv szerint tanítja az iskolában, de azért, hogy azok a tanulók nem olyan hazafias szellemben fognak talán egyszer-másszor nyilatkozni, mint az abban a tankönyvben foglaltatik és a mint a tanitó őket tanította : őt felelőssé tenni nem lehet és nem igazságos. ( Ugy van ! a középen.) Már pedig a tanitó legj obb akarata mellett sem akadályozhatja meg, hogy az a tanuló ne csak olyanokkal érintkezzék, a kik oly irányban fogják fel az ismereteket, pl. a történelmet, mint a tankönyvben foglaltatik és így megtörténhetik, hogy a tanuló akár az utczán, akár a szülői házban bizonyos történeti eseményekről a tankönyvtől eltérő felfogást hall és ha aztán az iskolában az állami tanfelügyelő kérdést intéz hozzá, nem olyan szellemben nyilatkozik, mint a hogy a tanitó őt tanította vagy a hogy meg van írva az a tankönyv, é 5 akkor a törvényjavaslat szerint már egy olyan bizonyíték van a tanfelügyelő kezében, — jegyzőkönyvet is vesz fel róla — a melylyel az illető tanitó állásából mindjárt elmozdítható. (Zaj. Egy hang balfelől: Nem olyan könnyen megy az !) De könnyen megy, ha akarják. Ezért én két nagy hibájául rovom fel a törvényjavaslatnak : először, hogy a nem magyarajku vidéken az állami népiskola tankönyve nem az illető nép anyanyelvén készül; másodszor, hogy a törvényjavaslatból nem tűnik ki világosan, hogy elegendő az, hogy ha a tanitó csak azt tanítja, a mi az illető tankönyvben elő van irva, hanem még azért a szellemért is, a mely megnyilatkozik, felelősségre vonható. Ez képtelenség, erre ő okot nem szolgáltatott. A törvényjavaslatnak ilyen alakban való elfogadása mellett kétségtelen, hogy ki van zárva a mód és a lehetőség arra nézve, hogy az ilyen községekben alkalmazott állami elemi iskolai néptanítók az illető népnek anyanyelvén oktassanak, a mely nyelv az illető nép művelődésére a leghathatósabb és a melylyel leginkább hozzá lehet férni az ő szivéhez, leginkább meg lehet közelíteni és hogy akár egy olyan nyilvános ünnepély és mulatság rendeztessék, vagy konczert tartassék, a hol a nép szellemi szórakozást nyerhet, művelődik és erkölcseiben nemesedik. Miért ? Mert látjuk, hogy nem hazánkban, hanem másutt is igyekeznek a néphez olyan nyelven közeledni, a melyen beszél, olyan szellemben, a mely szellem az illető nép felfogásának, életének, sajátosságainak, tulajdonságainak leginkább megfelel s a mely szellemben az leginkább megközelíthető, mert íme a »Magyarország« czimü politikai napilap 1907 márczius 3-iki számában olvasom, hogy Romániában a romániai magyarok Braila nevű városban katholikus fiúiskolái hangversenyt tartottak, és pedig a következő programmal: 1. Himnusz. 2. Talpra magyar! (Helyeslés.) 3. Nemzeti dal. (Élénk helyeslés.) 4. Menj el! 5. Ünnepi beszéd. 6. Adjon Isten. 7. Hadnagy uram. 8. Árpád apánk. (Elénk helyeslés.) 9. Falu végén kurta korcsma. (Elénk derültség.) 10. Kossuth-nóta. (Éljenzés.) 11. Záróbeszéd. 12. Hunyadi-induló. (Helyeslés.) Egy hang (balfelől) : Mi kifogása van ez ellen ? Novacu Aurél : Én magam is helyesnek találom azt, hogy ilyen programmu hangverseny van ott a romániai magyarok számára, mert nekik mindenesetre az ilyen tartalmú programúi tetszik, ez felel meg az ő érzelmeiknek és ez hat reájuk. De már most ha egy magyarországi iskolában, egy nem magyarajku vidéken vagy községben az iskolás fiukkal olyan hangverseny fog tartatni, a melynek programmja román dalokat fog adni. . . Egy hang (balfelől) : Menjenek Bukarestbe ! (Zaj.) NovaCU Aurél : . . . mert ezzel lehet hatni a nép lelkületére, erkölcseinek nemesítésére, akkor kétségtelen, hogy arra a tanítóra ráfoghatják az