Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-124
12b. országos ülés 1907 márczias 9-én, szombaton. 219 kében történik, úgy állapodott meg, hogy tanácsülésben, és nem nyilvános fellebbviteli főtárgyaláson intéztessék az el. Ez édes-kevés, t. képviselőház, hanem itt van az a paragrafus, a melyről már tegnap is bátorkodtam felemlíteni, hogy csak tévedésből jöhetett ide a paragrafusnak 2. bekezdése. Ennek abszolút semmi értelme a bűnvádi perrendtartásban nincs, t. i. annak, hogy a fellebbviteli főtárgyalásra mindig megidézendő a szabadlábon levő vádlott, a fogvalevő pedig előállítandó, ha a kir. ítélőtábla a törvényszéknek fölmentő Ítéletét a vádló fellebbezése alapján vizsgálja felül. Ez felesleges épen a bűnvádi perrendtartás 423. §-a szerint, a mely ellentétben látszik lenni ezen szakaszszal, midőn azt mondja : »Ha azonban a törvényszék felmentő Ítélete ellen a vádló fellebbezett és a vádlott a fellebbviteli főtárgyalásra nem jelent meg, a kir. Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a vádlott terhére nem változtathatja meg. Ha a kir. Ítélőtábla azt találja, hogy az elsőfokú ítélet az elmaradt vádlott terhére volna megváltoztatandó, köteles ezt előbb kihallgatni és e végett a fellebbviteli főtárgyalás félbeszakítása vagy elnapolása mellett megidéztetni, esetleg elővezettetni.« Azt mondja tehát, hogy feltétlenül elővezetendő vagy megidézendő, ha a fellebbezés folytán vizsgálja felül. Azután jön a 2. bekezdés, a melynek semmi értelme nincs, mert ha feltétlenül meg kell jelenni, akkor miért mondja, hogy terhére nem változtathatja meg és ha a felmentő ítélet ellenében akar marasztaló Ítéletet hozni, akkor félbeszakítja az eljárást és megidézi. Ez óriási ellenmondást foglal magában. De mindhárom dispoziczió teljesen felesleges, mert a vádlott szempontjából feltétlenül nagy terhet ró a vádlottra. Bátor voltam tegnap illusztrálni példákkal, de talán az már feledésbe ment, tehát most is illusztrálom egyes esetekkel, hogy megmutassam, milyen fontos érdeke a vádlottnak az, hogy ezen szakaszok kiküszöböltessenek. Tegyük fel azt az esetet, hogy egy csekély bűnesetben Petrozsény vidékéről valakit olyan bünperbe fognak, a mely törvényszék előtt tárgyaltatik. Magyarországnak végső határáról idézik be azt a szerencsétlen, szegény embert Dévára. Déván letárgyalják az ügyet, és ha a kir. törvényszék ugy találja, hogy ez az ember ártatlan, felmenti; ha pedig az ügyész nincs ebben a véleményben, megfellebbezi az ügyet a kolozsvári kir. táblához. A kolozsvári kir. Ítélőtábla köteles felmentő Ítélet esetén megidézni azt az embert a kolozsvári Ítélőtáblához, nélküle nem tárgyalhatnak a 413. §. 2. bekezdése folytán. Ezeknek az eseteknek a száma rengeteg. Kérdem, helyénvaló-e az, hogy ez az ember, a ki máris szenvedett, mert eljött Magyarország végső határáról gyalogszerrel, miután nincs kocsiút Dévára, onnét visszamegy községébe megint háromnégy nap alatt, később kapja ő, a ki fel van mentve, az idézést, hogy menjen Kolozsvárra, mert különben elővezetik. Mi ennek a czélja és miben gyökerezik ez ? Miféle jogelv követeli ezen rettenetes nagy áldozatot 1 Mert ha maga a tábla tanácsülésben meggyőződik arról, hogy szükséges kihallgatni, megadja a 413. §-nak 1. bekezdése a jogot, hogy megidézzék, mert ezen rendelkezés szerint, ha a kir. Ítélőtábla a vádlott kihallgatását közvetlenül szükségesnek találja, a főtárgyalásra megidézi, illetőleg előállíttatja. Az igazságot szolgáltató bíróság szempontjából tehát abszolúte nem szükséges az, mert neki fennáll az a joga, hogy, ha szükségét látja, megidézheti vagy előállíttathatja. Talán követeli a közvád érdeke ? Az sem követelheti, hiszen maga a közvád bármikor indítványozhatja, ha ennek szükségét látja, és a tábla határoz. Most kérdem, vájjon a vádlottnak az érdeke-e az, hogy odavitessék ilyen óriási messzeségről 1 Megjegyzem, igen t. képviselőtársaim, hogy leginkább a szegény nép az, mely szenved ez alatt, mert az lakik rendesen a központtól távollevő vidéken. Miféle érdeke van itt a vádlottnak ? Itt van a bűnvádi perrendtartás 409. §-a, a mely azt mondja, hogy az érdekelt feleket a főtárgyalásról ajánlott levélben kell értesíteni. A vádlott érdeke védve van, mert ő értesítve van és a tárgyaláson megjelenhetik vagy védőt küldhet. De tegyük fel, hogy ezt nem teheti, mert nincs pénze, erre sincs szükség, mert ott van a táblánál a kirendelt közvédő, ki jogorvoslatot is használhat érdekében, az Ítéletet pedig neki a törvényszék kihirdeti. En csakugyan sokat gondolkoztam ezen téma felett, másokkal is közöltem és mindenki, a ki foglalkozik a bűnvádi eljárással és benne él, azt mondja, hogy ez egy tévedés. Ha a t. ház az én szerény indítványomat, mely senkinek presztízsét nem érinti, elfogadja, két nagy czélt érünk el. Sokkal hatályosabb lesz a táblák tehermentesítése, ha nem kényszeritjük, hogy mindenkit oda czitálj on, mert ezeknek kihallgatása a tárgyalási határidő nagy részét veszi igénybe. Vannak bőbeszédű emberek, különösen a havasi parasztember, ha oda megy a bíróság elé. elmondja egész élettörténetét, minden baját és a bíróság meg van bénítva a maga munkájában. Miért hallgasson ki a bíróság naponta 15—16 ilyen embert % Ha én statisztikus volnék, kiszámítanám, hogy az időnek legalább 20%-át feltétlenül megtakarítaná a bíróság, ha nem lenne kötve ehhez a szakaszhoz. A bíróság tehermentesítésének érdeke követeli ezen különben is semmi értelemmel nem biró intézkedésnek törlését. A félnek pedig tág tér nyilik arra, hogy védekezzék. A másodbiróság rendesen sohasem szokott pápább lenni a pápánál, és ha az elsőbiróság a vádlottnak megkegyelmezett, az rendesen megtörténik minden fórumon. Miért kell tehát annak a váldlottnak óriási költséggel feltétlenül megjelenni? Méltóztassék meggondolni, hogy ha annak a napszámosnak, a kinek 5—6—8 gyermeke van,— tudjuk, hogy rendesen ezeknek van sok gyermekük — ilyen bűnügyben, a melyben az elsőbiróság kimondotta, hogy nem vétkes, mégis meg kell jelennie, ő 10—12 napi munkabérétől esik el. 28*