Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-123

13.1 országos ülés 1907 märczias 8-án, pénteken. 209 ez a nmnka azért, mert ezekben az ügyekben a törvény további enyhítést, illetőleg a büntetésnek további leszállítását amúgy is kizárja. Természetesen ez az intézkedés csak olyan ügyekre vonatkozik, a melyekben ugy a büntetés neme, mint a büntetés mértéke szerint kisebb büntetés már megállapítható nem lesz, a mit a netalán felmerülhető félreértések szempontjából tartok kötelességemnek hangsúlyozni. A törvényjavaslat másik intencziója, t. képviselőház, a jogegység megóvására irányul. Nevezetesen megragadja az alkalmat arra, hogy a büntető jogszolgáltatásban a döntvényalkotás jogát törvényhozási utón szabátyozza. Tudvalevő ugyanis, hogy az 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-a a döntvényalkotást csak a polgári perekben szabályozza. A büntetőügyekben csak az 1890: XXV. t.-cz. 13. §-a foglalkozik a döntvényjoggal, azokban a kérdésekben tudniillik, a melyekben a királyi táblák eltérő vagy ellentétes elvi áUáspontot foglalnak el. Igaz ugyan, hogy a büntetőügyviteli szabályok két alkalommal is azt az elvet, a mely az 1881 : LIX. t.-cz. 4. §-ában a polgári ügyekben észlelt eltérésekre és ellentétekre vonatkozólag van törvénybe iktatva, kiterjesztették a büntetőigazságszolgáltatásra is, de csak rendeleti utón van ez meg, szükséges tehát, hogy az erre vonatkozó eljárást törvényben szabályozzuk. T. képviselőház ! Az e körül kifejlődött eszmecserék során aggodalom nyilvánult a javaslat amaz intézkedésével szemben, hogy nemcsak a teljes-ülési döntvények gyűjtessenek össze és nemcsak a telj es-ülési határozatok legyenek irányadók, nevezetesen a törvényjavaslatnak harmadik szakaszában foglalt ama rendelkezés miatt, hogy egyéb elvi jelentőségű határozatok annyiban lesznek irányadók az Ítélkezésben, hogy eltérni ezektől is csak akkor lehessen, ha az eltérés szándéka megnyilatkozván, az eljáró tanács felfogásában a kontemplált gyűjteménybe felvett elvi határozat ujabb és pedig teljes-ülési megfontolás alá bocsáttatik és a teljes-ülés az előbbi álláspontot megváltoztatja. A felmerült aggodalmak ez újításban az ítélkezés szabadságának korlátozását észlelték, és bár ez az intenczió teljesen távol állott a törvényjavaslattól, mégis hogy ily elvi kontroverziák ne nehezítsék az egyébként nagyon szükséges törvény megalkotását, hajlandóságot nyilvánított a t. igazságügyminiszter ur, hogy ezt a részét a harmadik szakasznak ezúttal elejtse. (Helyeslés.) Ha ebben az irányban kívánság nyilvánulna meg, magam részéről is szívesen fogok hozzájárulni a : rendelkezésnek ezúttal való mellőzéséhez. Abból a szempontból, nehogy a birói függet- ' lenség érintésének gondolata bármely tekintetben felmerülhessen és az ez iránt netalán megnyilatkozott aggodalmak teljesen eloszlathatok legyenek, az igazságügyi bizottság a törvényjavaslatnak eredetileg harmadik, az uj első szakasz beiktatása folytán most már negyedik szakaszát újból átdolgozta és azt az eljárást proponálja a

: KÉPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VII. KÖTET. t. háznak, hogy az elvi jelentőségű határozatoknak és a teljes-ülési határozatoknak összegyűjtését és illetve amazok kiválasztását egy bizottság eszközölje, a mely a kir. Curia büntető-szakosztálya vezetőjének elnöklete alatt az egyes tanácsok vezetőiből és a koronaügyészség képviselőjéből álljon. Magába a kiválasztásba az igazságügyi kormánynak abszolúte semmi ingerencziája ennélfogva nem lenne. Természetes, hogy a kiválasztásnál és a közzétételnél követendő eljárást nem lehet másra bizni, mint az igazságügyminiszterre. Ebből az eljárásból'azonban mindenféle birói természetű funkczió teljességgel hiányoznék. Ezek előrebocsátása után, minthogy a törvény imént ismertetett intézkedéseiből lényeges javulást remélünk, tisztelettel vagyok bátor ajánlani annak általánosságban való elfogadását. (Élénk helyeslés.) Raisz Aladár jegyző: Pop Cs. István. Pop Cs. István : T. ház ! Mikor a jogi pályára léptem, a biró lebegett szemem előtt, és vágyaim netovábbja az volt, bárcsak biró lehetnék, hogy betöltve egy diszes állást, egyúttal embertársaimnak hasznára lehessek. Nem akarom megmondani, hogy miért nem mentem erre a pályára, csak azt említem fel, hogy mikor az ügyvédi pályának fenséges hivatását magyarázták előttem, mindig az lebegett szemem előtt, hogy a társadalom nagy köre az ügyvédben nem a törvénymagyarázót, nem a törvényalkalmazót, hanem a törvénycsavarót látja. Ha mind ennek daczára, a közvélemény ezen ellenszenvével szemben, az ügyvédi pályára mentem, tettem azért, mert emlékezetemben voltak a rómaiak gyönyörű szavai: az a jogász, az az ügyvéd, a ki bajban tanácscsal kisegíti polgártársait, nagyobb szolgálatot tesz hazájának mint az, a ki fegyverrel, karddal küzd érte. Ezen fenséges szavakat akartam életemben követni és találtam hála Istennek igen sok teret, a hol az ember igazán embertársainak segítségére lehet, különösen a jogszolgáltatás terén. Csak azért emiitettem ezeket, mert ebből az elvből és ezen jelszóval indulva pályámra, én nemcsak a jogfejlődést, nemcsak annak történetét, minden egyes fázisát kisértem figyelemmel, de tanulmányoztam azt az elemet, azt a népet is, mely a jogszolgáltatásban oly sokszor igazán nagyon kellemetlen tapasztalatokra ébred. Kötelességemmé tettem azt, hogy tanulmányozzam a bajait, és hogy összehasonlítsam a hazai viszonyokat azokkal a gyönyörű szép törvényekkel, a melyeket rendszerint külföldi könyvekből és külföldi mintára csinálnak. Itt van a bűnvádi perrendtartás, a melyhez oly sok kiváló elme hozzászólt, a melyen oly sokan dolgoztak, olyan nagyon fenséges szempontokból kiindulva ; azonban vagy nem ismerték azok az urak a nép bajait, vagy azt hitték, hogy a szép paragrafusok orvosolni fogják a bajt. Ez a mi bűnvádi perrendtartásunk egészében rossz, idegen palánta ebben az országban. Ugy van 27