Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

Il5. országos ülés l'Ju'7 február 22-én, pénteken. 13 lehet, t, barátomnak e tekintetben táplált aggodalmait eloszlassam. Elsősorban kifogásolta t. barátom, Mérey Lajos azt, hogy a közös hadsereg — a mint nevezni szokták — és a honvédség és népfelkelés özvegyei és árvái itt ebben a törvényjavaslatban — hogy ugy mondjam — egy kalap alá vannak véve, mintha e két sereg valami egységes, összetartozó és egymástól el nem különített hadsereg volna. Én részemről másképen Ítélem meg a törvényjavaslatot épen annak struktúrája szempontjából és én épen a függetlenségi párt részéről tartanám helyénvalónak azt, hogy elismerésünket fejezzük ki azért, hogy a kormány egészen korrekté elkülönítette azokat, a melyek nem összevalók. A törvényjavaslatnak első fejezete — a mint már Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter ur is rámutatott — kizárólag a közös hadsereg és hadi tengerészeiről szól és a honvédséget és népfelkelést egészen külön fejezetben tárgyalja ez a törvényjavaslat. Igaz, hogy a második fejezet nem mond többet, mint hogy a törvény határozmányai a honvédség és népfelkelés kötelékébe tartozó özvegyek és árvákra is alkalmazandók, de épen, mert ezt egy külön fejezetben mondja ki, ezzel már külsőleg akarja kifejezni azt, hogy ez két egészen különböző dolog : az egyik közös hadsereg, a másik kizárólag magyar királyi honvédség és népfelkelés. Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: Ezért csináltuk így ! Okolicsányi László : Ezenkívül Mérey Lajos barátom aggodalmát fejezte ki még a felett is, hogy a rangosztályok megváltoztatása a törvényhozásnak ingerencziáj a nélkül esetleg egészen felboríthatná azt a számítást, a mely ennek a törvénynek az alapját képezi. Ezért, ugy tudom, t. barátom :^y határozati javaslatot nyújtott be, a melyben azt akarja oda szegezni, hogy amikor a törvényhozás ezen törvényjavaslatot elfogadja, csak a jelenleg fennálló rangosztályokra vonatkoztatja ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseit. Én a t. barátom határozati javaslatához nagyon szívesen és készséggel fogok hozzájárulni, de nem engedhetem meg, hogy csak feltevés alakjában is kétség férhessen ahhoz, mintha a rangosztályokat a törvényhozásnak minden hozzájárulása nélkül meg lehetne változtatni, mert a törvényhozás a rangosztályokat már is törvénybe iktatta. Itt van a beszálíásolásról szóló 1879 : XXXVI. t.-cz., a melyben a katonai rangosztályok egészen határozottan preczizirozva vannak. Egy olyan intézkedés, a mely ezen rangosztályokat megváltoztatná, az egész katonai beszállásolási ügyet olyan bonyodalmaknak tenné ki és oly zavarokat idézne elő, a melyeket bizonyára a hadvezetőségnek legkevésbbé állhat érdekében előidézni, de / ilyen intézkedések megtételére, épen az előbb említett törvénynél fogva, a törvényhozás hozzájárulása nélkül senkinek sincsen joga. A mi a pénzügyi egyéb aggodalmakat illeti, t. képviselőház, ezeket szintén nem tudom osztani abban a mértékben, a mint azokat Mérey Lajos t. barátom kifejezte, és pedig azért nem, mert az előttünk fekvő matematikai szabályzatok azt mutatják, hogy ez a törvényjavaslat, az ebben felemelt nyugdijak és nevelési járulékok a hadmentességi dijalapot nem támadják meg, sőt a hadmentességi dijalapnak további növekedése is biztosítva van ezen nyugdíj felemelések daczára. Nem egészen világosan értettem Mérey Lajos t. barátomnak nyilatkozatát a hadmentességi dijalapra vonatkozólag. De valami olyan árnyalata volt az ő beszédének, mint hogyha ezt ő közösügynek tekintené. Mérey Lajos: Külön van a mienk ! Ki van mutatva, hogy mi a mienk ! Okolicsányi László: Akkor félreértettem e tekintetben t. barátom beszédét és itt egészen határozottan akarom hangsúlyozni, hogy a hadmentességi dijalap egészen külön magyar alap, a melyhez Ausztriának semmi köze sincsen. (Helyeslés.) A hadmentességi alaphoz való kétféle hozzájárulás, mert t. barátom erről is beszélt, hogy az az ujonczlétszám arányában történik, legalább igy értettem szavait, mondom, a kormányoknak hozzájárulása, a 4 millió korona, az ujonczlétszám szerint oszlik meg Magyarország és Ausztria között. A közös pénzügyminiszternek 2,640.000 koronás hozzájárulása pedig a kvóta arányában. Epén az a szempont, hogy a hadmentességi dijalap meg ne támadtassék, hogy annak fejlődése, gyarapodása a jövőre is biztosittassék, tartotta vissza a kormányt attól, hogy ebben a javaslatban olyan nagyobb mérvű javításokat vegyen fel, a melyek bizonyára kívánatosak lettek volna. Különösen bátorkodom e tekintetben felhívni a ügyeimet arra, hogy a legénységi állománybeli személyek özvegyei és árvái helyzetét ezen törvényjavaslat nem javította. A törvényjavaslat 8. §-a ugyanis a legénységi özvegyek és árvák gyermekeinek nevelési járulékát 48 koronában állapítja meg ép ugy, mint az 1887 : XX. t.-cz. A 10. §. azonban némileg javít az állapoton, a mennyiben a szülőtlen árváknak nevelési járulékát már 72 koronában állapítja meg. Igy volt ez az 1887 : XX. t.-czikkben is. De én azt hiszem, hogy ezen lehetne némi változtatást tenni a nélkül, hogy a hadmentességi dijalapot megtámadnók és hogy arra valami nagyobb terhet rónánk. Én abból indulok ki, hogy azok az árvák, a kiknek anyjuk nincs, sokkal inkább szorulnak a segélyre, mint azok, a kiknek él az anyjuk. A törvényjavaslat értelmében addig, mig az anya él, kap özvegyi nyugdijat és kap a gyermekek után fejenkint 48 korona nevelési járulékot. Ellenben a szülőtlen árvák 72 korona nyugdijat kapnak a törvényjavaslat értelmében, de az egyes gyermekek 72 koronás neveltetési járuléka együttvéve 360 koronát meg nem haladhat, holott az anya életében az özvegyi nyugdíj és a gyermekek neveltetési járuléka 540 koronában van megszabva a törvényjavaslat 9. §-a szerint. En tehát azt a kérdést vagyok bátor felvetni, nem volna-e lehetséges a