Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

14 115. országos ülés 1907 február 22-én, pénteken. szülőtlen árvák részére meghagyni ezt a 72 korona nevelési járulékot, a mint az a törvényjavaslatban foglaltatik, de a maximumot nem 360 koronában, hanem 540 koronában megállapítani. Ha összehasonlítom a mostani törvényjavaslatot az 1887 : XX. t.-czikkel, azt látom, hogy ez utóbbiban az a maximum, a melyet egy özvegy gyermekeivel együtt kaphat és az a maximum, a melyet szülőtlen gyermekek együtt kaphatnak, egyenlő összegben 180 írtban, A'agyis 360 kor.-ban van megállapítva. Mostan j)edig, az előttünk fekvő törvényjavaslat a szülőtlen gyermekek részére utalványozható maximumot 360 kor.-ban állapítja meg, míg az anya nyugdijával együtt a nevelési járulékot 540 kor.-ban, a mint azt a törvényjavaslathoz csatolt kimutatásokból is látom. A legénységi személyek özvegyeinek és árváinak fizetendő nyugdijak és ellátási járulékok, t. ház, nem tesznek ki oly nagy összeget, hogy e tekintetben ne lehetne egy kissé szabadelvűbben és bőkezűbben eljárni és meg vagyok győződve, hogy ez intézkedés megváltoztatása a hadmentességi alapot nem támadná meg. Ezt ajánlom a tisztelt államtitkár urnak figyelmébe és kérem, hogy legyen szíves erre vonatkozólag njűlatkozni, s ha nem is a törvényjavaslatban, — bár én legjobban szeretném a törvényben keresztülvinni ezt a módositást, — legalább a végrehajtásról szóló utasításban méltóztassék ez iránt intézkedni. A törvényjavaslat 7. §-ának azon rendelkezését sem tartom egészen kétségen kívül állónak, a melylyel az özvegyi nyugdijat állapítja meg, a mikor egyszerűen hivatkozással az 1887 : XX. t.-cz. 23. §-ára, azt mondja, hogy az ott megállapított özvegyi nyugdíj 50% hozzáadásával emeltetik fel. Ez igy magában a béke idejében elhaltak özvegyeire vonatkozólag tiszta és világos. De emlékeztetem a t. államtitkár urat és a t. házat arra, hogy az 1887: XX. t.-cz. külön állapítja meg az özvegyi nyugdijat a háborúban ellenség előtt, vagy pedig hajótörés alkalmával elhaltak özvegyei részére; és pedig az van mondva az 1887 : XX. t.-cz. 24. §-ában, hogy ezeknek nyugdija 50%-kal magasabb, mint a törvény 23. §-ában megállapított özvegyi nyugdíj. Igaz, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatnak 13. §-ában az van mondva, hogy a korábbi törvényeknek mindazon rendelkezései, a melyekkel ezen törvényjavaslat nincs ellentétben, fentartatnak, de mégis kétség merülhet fel az iránt, hogy miután most 50%-kal felemeltetik az 1887 : XX. t.-cz.-ben megállapított özvegyi nyugdíj, vájjon az a rendkívüli felemelés, a mely az ellenség előtt vagy hajótörés alkalmával elhunytak özvegyeinek nyugdíjára vonatkozólag az 1887 : XX. t.-ezikkben . megállapittatott, nincs-e érintve ezen törvényjavaslat által. Ha tehát nincs, a minthogy én is ugy gondolom, hogy nincs és nem is lehet, akkor ezt világosan ki kellene fejezni, s erre nézve is kérem az igen t. államtitkár urnak nyilatkozatát, és azt hiszem, hogy szükséges volna ezt is az utasításba egészen világosan felvenni. Ezen észrevételek után csak azt jelenthetem ki, hogy a törvényjavaslatban épen azt a jelenséget fogadom a legnagyobb örömmel, hogy itt számos özvegynek és árvának helyzetén tudunk segíteni a nélkül, hogy ez által az államkincstárt megterhelnék, kizárólag a hadmentességi dijalap eszközeivel. S épen az előttünk fekvő törvényjavaslatnak humanitárius czélja, valamint annak pénzügyüeg való helyes keresztülvitele indít engem arra, hogy a törvényjavaslatot elfogadjam. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Samassa János! Samassa János : T. ház ! Az elhangzott beszédek után csak röviden óhajtok az előttünk fekvő törvényjavaslattal foglalkozni, s inkább ezen törvényjavaslattal kapcsolatosan két kérdést óhajtanék felvetni. (Halljuk I Halljuk !) Hogy általában ezen törvényjavaslat valóban szintén a szeretet törvénye, azt eltagadni nem lehet, nem lehet akkor, hogy ha tudjuk azt, hogy a társadalom olyan rétegének, t. i. a katonák családjainak helyzetén kivan segíteni, a mely támogatásra és segélyre valóban szintén rászorul. Ezen törvényjavaslattal, annak gondoskodásával kapcsolatosan csak egész röviden egy kérdést vetek fel a t. honvédelmi kormány előtt, a mely kérdés ezen törvényjavaslattal végeredményében nagyon is szoros kapcsolatban van, és ez a házassági biztosíték kérdése. Hogy milyen összefüggésben van, és hogy az életben milyen szomorú eredményeket szül a házassági biztosíték mai állapota, azt felesleges részleteznem. A mostani rendszer igen sok telántetben hátrányos befolyással van az árvák és özvegyek sorsára, mert a betáblázások rendszere igen tág teret njűt a visszaéléseknek, a mely vissszaélések mindig a hátramaradottak rovására mennek és magukkal hozzák azt, hogy emelkedjék az elhagyatottak és anyagilag csekély gyámolitást élvezőknek száma. Kívánatosnak találom, hogy a honvédelmi kormány sürgős gondoskodás tárgyává tegye ennek a kérdésnek a megoldását. Hogy miképen oldassék meg, arra nézve nem tudnék határozott javaslatokkal szolgálni, hogy csak a tőke biztosittassék-e vagy a betáblázás is megmaradjon-e, de a betáblázásnál eddig tapasztalt visszaélések mindenesetre bizonyos korlátok közé szoríthatók. Mondom, a módot megállapítani ma nem tudom,annál kevésbbé mert a mint tudjuk, házassági kérdésekben a sziv érzelmeinek parancsoló szava is közbeszól és azt direkt az anyagi szempontok vasbilincsei közé verni nagyon prekárius volna. Hanem illetékes egyének tapasztalata és tanulmánya utján a kormány mindenesetre helyesen fogja ezt a kérdést megoldani; én csak annak sürgős voltát kötöm még egyszer a honvédelmi miniszter ur szivére. Egész röviden reflektálva a törvényjavaslatra, én megvallom, abban a helyzetben volnék, hogy épen megforditva, nem a közös hadsereg iránt bizonyos averzióból, mert jutalmazzuk azokat is adófilléreinkből, hanem megforditva épen abból az okból nem fogadhatnám el a javaslatot, mert