Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

12 115. országos ülés 1907 február 22-én, pénteken. gyár honpolgár, f Ügy van! ügy van! balról.) hanem sokkal nagyobb részben fogják azon osztrák honpolgárok özvegyei és árvái élvezni, a mely gyermekek különösen hogy sokszor milyen szellemben neveltetnek és milyen jóakarattal vannak a nemzet iránt, arról nem jó lesz sokat beszélni. (ügy van! balról.) Hiszen feltűnő már maga a törvényjavaslat 8. §-ának az az igen óvatos intézkedése, a mely akkor, mikor a neveltetésről beszél, azt mondja, hogy a legénységnek azon árváinál, a kik magyar tanintézetben neveltetnek, bizonyos jótétemény gyakorolható, a tiszti létszámnál pedig bölcsen hallgat az a szakasz, mert jól tudja, hogy azok nem fognak magyar tanintézetben neveltetni és nem is fognak a magyar nemzet javára és jövőjének előmozdítása szellemében neveltetni, (ügy van! ügy van! balfelóí.) Mindezek, azt hiszem, oly hézagok, a melyek minden komoly gondolkodót feljogosítanak azon állitásom elfogadására, hogy a függetlenségi és 48-as pártra nézve ezen törvényjavaslat ismét a politikai önmegtagadásnak tanúbizonysága, (ügy van ! Ügy van! balfelől.) És mi nyíltan jelentjük ki, hogy igenis érezzük és tudjuk ezen törvényjavaslatnak reánk nézve súlyos következményeit és nem akarunk ugy állani az ország előtt, mint hogyha mi ezeket nem tudva szavaznék azt meg, hanem férfiasan megmondjuk, hogy annak daczára, hogy ezen súlyos politikai következményeket tudjuk, azon béke becsületes megtartása érdekében, a mely békét a mi pártvezéreink is elfogadtak és az irántuk való bizalomból fogadjuk el magát a javaslatot. Itt bejelentem, hogy az első szakasznál a rangosztályokra vonatkozólag, ugyancsak pártom megbízásából és nevében, egy határozati javaslatot leszek bátor beterjeszteni, a mely határozati javaslatnak az a tartalma és lényege, hogy mi a rangosztályokat megrögzítjük és csak ugy szavazzuk meg ezen törvényjavaslatot, a mint azok a rangosztályok ma fennállanak. (Helyeslés balról.) T. képviselőház ! Ezen aggodalmaim kifejezése után a kormány iránti bizalomból, a politikai kényszerhelyzettel számítva, fogadom el a törvényiavaslatot. (Élénk helyeslés a baloldalon. A szónokot lobben üdvözlik.) Elnök : A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk !) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk !) Csak nagyon röviden kivánok reflektálni arra, a mit igen t. barátom mondott, hogy t. i. ebben a törvényjavaslatban a honvédségre vonatkozó intézkedések bele vannak foglalva a közös hadseregre vonatkozó intézkedésekbe. Ha ez tényleg igy lenne, az nagy hiba volna. Nekem, mint a függetlenségi elvek hűséges harczosának, kötelességem konstatálni, hogy ez a törvényjavaslat (Halljuk! Halljuk!) nem esett ebbe a hibába. Látjuk tényleg, hogy az első fejezet a közös hadseregről és a haditengerészetről szól. Egészen különálló azután a második fejezet, a mely a honvédségről és a népfelkelésről intézkedik. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon !) Miért van ez igy ? Bár ebben a második fejezetben csak egy szakasz van, a mely mindössze csak ezt mondja (olvassa) : »Jelen törvény határozmányai a honvédség és népfölkelés kötelékébe tartozó özvegyekre és árvákra is alkalmazandók«. Azért van ez igy, mert a kormány egészen világosan külön akarta tartani a honvédségre vonatkozó intézkedéseket a közös hadseregre vonatkozóktól. (Helyeslés a baloldalon.) Ezt akartam konstatálni, mert igaz lévén az, hogy a függetlenségi párt nagy áldozatokat hoz az ország érdekében : vigyázzunk arra, hogy ne látszassák ugy, mintha ott is lenne áldozat hozandó, a hol tényleg nem hozatik áldozat. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Folytatjuk a tanácskozást. Ki következik ? Hammersberg László jegyző: Okolicsányi László ! Okolicsányi László : T. házi A törvényjavaslat, a mely ma a ház előtt fekszik, azon törvényjavaslatok közé tartozik, a melyek azokkal a társadalmi bajokkal akarnak megküzdeni, azokon a társadalmi bajokon akarnak segíteni, a melyek a megélhetés folytonos megdrágulásából, megnehezedéséből következnek. Mikor az utóbbi időben a tisztviselőknek, a tanítóknak és a többi alkalmazottaknak helyzetén már javított és legközelebbi jövőben javítani törekszik a törvényhozás, nem lehetett mellőzni a katonai tiszti és legénységi özvegyek és árvák jogos igényeit sem, a melyeknek j avitására pedig — a mint az előadó ur bevezető beszédében mondotta — 1887 óta csakugyan nem történt semmi. Ez indította a képviselőház véderő bizottságát arra, hogy kifejezést adjon annak a kívánságának, hogy a tiszti özvegyek és árvák nyugdijai az ujabb viszonyoknak, a megdrágult megélhetési feltételeknek megfelelőleg emeltessenek. (Zaj balfelől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Okolicsányi László : Ez a kívánság igen gyorsan visszhangra talált és én mondhatom, hogy a törvényjavaslat, a melyet a kormány elénk terjesztett, igen sok régi óhajt fog kielégíteni. Ha talán lehetne is vele szemben felállítani még nagyobb kívánságokat, azoknak kielégítését, akadályozta az, hogy a hadmentességi dijalapot a kormány megtámadni nem engedhette, mert tekintettel kell lenni arra, hogy ennek a hadmentességi dijalapnak a jövőben igen fontos rendeltetése van és nem lehet tudni, nem következnek-e olyan idők, a mikor annak a hadmentességi dijalapnak igénybevételére nagy szükség lesz és annak igénybe vétele ezrek és ezrek özvegyei és árvái részére csakugyan országos érdeket fog képezni. A mi az előttem szólott t. barátom, Mérey Lajos által felhozott aggályokat illeti, ezek közül csak kettőre kivánok reflektálni azért, hogy, ha