Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

172 122. országos ülés 1907 márczius 7-én, csütörtökön. kötelessége nemcsak a magyar nemzetiség, hanem az összes nemzetiségek, az állam egész lakosságának érdekeit előmozdítani. (Zaj. Egy hang balfelöl : Az a czélunk !) Ha ez a czél, akkor legyen meggyőződve t. képviselőtársam, hogy vállvetve fogunk dolgozhatni, de akkor tessék azzal az őszinteséggel dolgozni, a melylyel mi akarunk működni. (Ellenmondások. Zaj balfel öl.) Nem mi vagyunk ugyanis azok, a kik a művelt világ előtt dicsekszünk a nemzetiségi törvénynyel, hogy »tessék, milyen liberális, van-e olyan ország, a melynek ilyen törvénye van ?«, idebent pedig azt lábbal tapossuk és panaszkodunk, hogy nem helyes ez a törvény, nem volt okos ember Deák, mikor ezt megszavaztatta, mi vagyunk az okosok, mi tudnók az igazi Magyarország talpkövét letenni ! (Zaj a szélsőbáloldalon.) A mi népünk, t. képviselőház, ép ugy tudja, mint a magyar, hogy az állam hatóságok s a hatóságok iránti tisztelet nélkül fenn nem állhat. De az a nép és mi, annak a népnek, ha ugy tetszik, értelmisége, azt is merjük hangoztatni, hogy a törvény erejénél fogva ennek a népnek joga van ahhoz, hogy hatóságával saját nyelvén érintkezzék. Az igen t. miniszter ur igért ugyan ez irányban javításokat, de ezek foganatosításának eddig semmiféle nyomát nem láttuk. Pedig nagy szükség volna arra, hogy az a jegyző, a bíró és egyéb hatóság igenis tudjon románul, tótul vagy szerbül és hogy a kandidálásoknál az a szolgabíró megfelelő egyént ajánljon. Ámde, mert a megye szereti az ő klikkjeit és rátukmál a községekre magyar embert, azért arra, a ki kifogásolni merné az ily eljárást, rásütni azt, hogy a >>magyar« hatóság ellen izgat, nagyon merész dolog. (Zaj. Ellenmondások.) Hogy hogy bánnak azután a hatóságok a néppel és hogy hogyan támadnak az u. n. agitátorok, arra nézve csak egy-két példát mondok igen t. közbeszóló tamáskodó képviselőtársaimnak. Nagyszentmiklóson május 1-én Oprean Nestor ügyvédnek távollétében a cselédei, két német szolgáló és egy szolga, a mint a községben szokás, májusfát állítottak fel, hogy mikor május 2-ára a gazda hazaérkezik, az ő házának kapuja előtt is egy felpántlikázott májusfa álljon. Erre a fára azután tettek piros és kék szalagot, kis pántlikát. Jött a főszolgabíró, lefoglaltatta a fát és 200—200 korona birságot, illetőleg megfelelő szabadságvesztésbüntetést szabott ki a két német szolgálóra azon a czimen, hogy tudhatták, hogy ha az a fa meg fog sárgulni, a piros és kék szalag a megsárgult levél színével együtt a román nemzeti szint fogja adni. (Derültség a nemzetiségiek padjain.) Felemiitek egy más esetet. Kerületemben, (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Déznán, az úrbéres birtokosság' elnöke szerződést kötött a törvényes formák mellőzésével, a törvényes szabályok megkerülésével, egy erdő-, legelővételre nézve. Az elnök kiadta az úrbéresek betétkönyvecskéjét a nélkül, hogy a szerződés jóváhagyatott volna a földbirtokosok egyeteme által. Ekkor a lelkész, a ki szintén tagja a birtokközösségnek, 10—15 emberrel összejött és azt mondta : Emberek, mit tegyünk? Nézzétek, az elnök mit csinált, nem tartja be a törvényt; ez irányban kellene tennünk valamit. Elhatározták, hogy megteszik a törvényes lépéseket, hogy betétpénzüknek kifizetése a bank részéről megtagadtassák azon a czimen, hogy nem jogosan adta ki a kezéből az úrbéres birtokosság elnöke a könyvecskét, mert a vétel nem volt szabályszerűen megkötve. Elmegy erre az elnök a szolgabíróhoz, az rögtön vizsgálatot rendel és ámbár beigazolták,hogy tisztán úrbéres dolgaikat beszélték meg zárt helyen, magán helyen, mégis tiltott gyűlés megtartása czimen mindegyiket tiz-tiz napi elzárásra és 50—50 korona pénzbüntetésre ítéli, felavatván őket ez által elkeseredett agitátorokká. (Mozgás halj elöl.) Ezekből kerül ki igen sok agitátor, vagyis a mi agitátoraink mesterségesen gyártatnak, igazi agitátorok nincsenek is. HÓdy Gyula : Hát Brediceanu mi? Nem agitátor? (Zaj.) Sucill János: Nem. Most visszatérek arra, a mit beszédein bevezetésében említettem, hogy t. i. bármennyire nem veszik is komolyan a mi szereplésünket, ez nem a mi bajunk, az az önök baja, ha nem tudnak oly kérdéseket, a melyek elsőrangú fontosságúak, komolyan venni. Bármennyire elfogultak legyenek is önök velünk szemben, minket mindez attól az eleve megkezdett úttól, hogy itt a házban népünk sérelmeinek előadása mellett egyúttal folyton a békének hirdetői, az egyetértésnek hirdetői és egyengetői legyünk, még annak az árán is, hogy minduntalan személyes élü sérelmekkel illetnek bennünket, el nem fog téríteni. Kérem a házat, hogy ezt a fontos kérdést ne alacsonyítsa le oda, hogy egy kérvémr tárgyalásánál egy »pártoló« szóval akarja elintézni. Ez olyan kérdés, a mely Magyarország jövőjét hivatott alapozni, ennek a kérdésnek elintézése valóságos becsmérlés, ha az ilyen módon történik. Nekünk nem az az érdekünk, hogy népünkben, fajunkban azt a hitet, azt a meggyőződést tápláljuk, hogy megegyezés nem lehetséges, bár itt folyton a hatalmi kérdést vetik fel. Nem, és százszor nem, bár nem egy mondta önök közül, sőt a sajtójuk is napról-napra hirdeti, hogy itt semmiféle megegyezésre nincs szükség, mert önök erősek. Nem ugy áll a dolog. Akadhatnak pillanatok, a mikor a haza szerencsétlenségében és boldogtalanságában a legerősebb sem elég erős ahhoz, hogy azt maga védje meg. Hisz nem is a hazáról magáról van szó, hanem az alkotmányról volt szó és . . . kiderült, hogy minden izgatás mellett is, a melyet önök folytattak, — s melyet mi nem hibáztattunk — önök egyedül nem voltak elég erősek. Tehát oda kell dolgoznunk, hogy megértsük egymást. De az ilyen megbélyegzéssel lehetetlen ezt előmozdítani. Arra törekedjünk, hogy megértsük egymást, még pedig minél előbb és minél sürgősebben. (Zaj.) Az önök érdekében is ez a legkevesebb, a mit tenniök kellene, mert hiszen