Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

122. országos ülés 1907 márczius 7-én, csütörtökön. 173 maguk is elismerik, liogy vannak sérelmek, de ezeket rendesen az adminisztráczió kontójára irják. Épen az az adminisztráczió, a melynek hibáit önök maguk elismerik, a melynek gyámoltalanságát önök maguk belátják, az akarja a vele szemben való bizalmatlanságot csupán a nemzetiségi izgatók munkájának tulajdonítani. Biztosi tjük önöket, hogy ha egy megyében ugy bánnak a néppel, hogy az jobb bánásmódot nem ki várthat, hogy ott mi. a kiket iparszerü izgatóknak kereszteltek, bár nem vagyunk azok, nem is próbálnánk izgatni. S a nép ilyen megyében nem is reagálna semmiféle izgatásra. Tessék tehát legelőször is az adminisztrácziót javitani, ha önök meg akarják erőtleniteni az agitácziót. Ilyen fontos kérdést tessék méltóan kezeim, mert ha igy intézik el, azzal csak ártanak az ügynek és a népben azt a hitet keltik fel, hogy ez az országgyűlés nem is akar, nem is tud, nem is képes a nemzetiségi kérdéssel méltóan foglalkozni. Azért indítványozom, méltóztassék e kérvények felett napirendre térni. (Helyeslés a nemzetiségieknél. Nagy zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Brediceanu Koriolán ! Brediceanu Koriolán : T. ház! Nagyon sokat töprengtünk a felett, hogy mi az oka annak, hogy az urak a többségen keresve keresik a nemzetiségi kérdés felfújását. Dr. Pop Csicsó István képviselőtársam igen objektíve rámutatott bizonyos tényekre, a melyek nem indokoltak, hogy a megyék ilyen propozioziókkal, ilyen kérelmekkel járuljanak a t. képviselőház elé. (Zaj a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Brediceanu Koriolán : Én kérem szeretném látni azt a magyar állampolgárt, a ki a megyék ilyen kérdésekben való megnyilatkozásának valami nagy fontosságot tulajdonit. Ezek a megyék manapság épen olyan átkos dualizmust képeznek, mint a milyen átkozott egyáltalában minden dualisztikus szerkezet. Ott van a virilizmus, a melynek nincsen egyéb gondja, mint hogy miképen hízzék jobban, és a közügyekre csak akkor gondol, a mikor valami befolyást kaparintani lehet. Ott vannak azután a választottak. Tessék megnézni, kikből állanak ezek. Hiszen most azok a községi birák, községi jegyzők, hivatalnokok és ezek volnának kötelesek felelősségre vonni az alispánt és a főszolgabírót, ezek képezik a megyei törvényhatósági bizottság választott elemeit; és ezektől ne kérjünk mi itten tanácsot. Igaza van Lázár Zoárd kéj)viselő urnak, hogy a nemzetiségi törvény kérdését jó lesz elodázni. Megértjük mi ezt a gondolatmenetet. A nemzetiségi egyenjogúságról szóló törvény alkalmazásában már annyira haladtunk, oda jutottunk, hogy nem kell több, csak öt esztendő és a hozandó uj törvényekkel egy paragrafus sem lesz ebből a nemzetiségi törvényből többé fentartva. így mutatják meg önök, hogyan szeretik az egyenjogúságot. (Zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Maradni fog csak a törvény czime »A nemzetiségek egyenjogúságáról*, hogy a művelt Európa előtt paradirozzanak. Endrey Gyula: Az egyenjogúságot megtarthatják, csak privilégiumot ne igényeljenek ! Brediceanu Koriolán : Ugy tűnik fel nékem a nemzetiségi kérdésnek tárgyalása, mint a mikor egy színházban készül egy nagy csata és már vár a publikum, hogy ki lesz a győztes nálunk : a magyarok-e, vagy Bécs, és akkor leeresztik a függönyt, s egyszerre megjelennek a függönyön a nemzetiségek veszélyességének jelenete és azokat támadják. Hogy hazafias eljárás-e, hogy ekként elterelik a figyelmét a népnek, a polgároknak fontos érdekeitől, jövőjétől ilyen kicsinyességekkel, félrevezetésekkel, azon tessék gondolkozni, tessék, ha tetszik benne gyönyörködni, mi kiálljuk az ütéseket az önök részérő] is. Azok, a kik a nemzetiségek érdekeit itt védik és képviselik, helyt állanak és az ütések alatt csak megerősödnek. (Nagy zaj a baloldalon. Elnök csenget.) Azt mondja Lázár Zoárd képviselő ur, a mikor egy vidéki eset kajaesán rámutat az aradiaknak állítólagos alkotmányellenes cselekményeire és vétkeire, hogy jól teszszük mi magyarok, ha az alkotmányvédelmetilyenektől megtagadjuk. Hát, t. képviselő ur, az alkotmányvédelmet nekünk a törvény adja. Nem kérjük azt mástól, nem kérjük a képviselő úrtól sem, sem a többségtől, mert ezt törvény biztosítja nekünk. (Felkiáltások a baloldalon : Aláirta a memorandumot ? Nagy zaj. Elnök csenget. Egy hang : »A császárnak!«) Elnök : Kérem a képviselő urakat, hogy folytonos közbeszólásokkal ne zavarják a szónokot, mert különben kénytelen leszek a közbeszóló képviselő urakat névszerint megszólítani. Brediceanu Koriolán : Én egy alkotmányos magyar királyt ismerek. Az van aláírva a törvények alatt, az esküdött meg, hogy a törvényeket megtartja és másokkal is megtartatja. (Helyeslés a nemzetiségiek padjain. Zaj.) Nekem alkotmányellenes szuggerálás senkitől sem kell, ilyet nem fogadok el. T. ház ! Az sem áll, hogy 1848-ban a magyarok jóindulatot, jóakaratot tanúsítottak a nem magyarokkal szemben, a jobbágyság-eltörlése által. Hiszen 1848-ban felszabadították a hazának minden polgárát és ez, európai színvonalról felfogva a dolgot, dicsősége a magyar nemzetnek. (Igaz! Ugy van I Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Brediceanu Koriolán : A koaliczíó is felvette a programmjába az általános választási jogot. Hát kinek fogják ezt megadni ? Csak a magyaroknak, vagy Magyarország minden polgárának '? Ugy, a mint 1848-ban Eurőfjának, különösen Francziaországnak a népjogokért vívott küzdelme kényszeritette a hazafiakat, hogy Magyarországon a jobbágyság eltörlését kimondják, ugy kényszerítette most is a demokratikus korszellem a koalicziót arra, hogy az általános választási jogot