Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

márczins 7-én, csütörtökön. 171 ÍT2. országos ülés 1907 , megadják a jogot a képviselőnek mentsége előadására, védelmemül azt hozom fel, hogy ugyanezen kérdésekre kitért az előttem szóló képviselő ur is és én személyesen aposztrofálva lévén, azt gondoltam, hogy kötelességem a ház iránt, hogy tisztázzam, mi a való és mi a nem való ebből í Elnök : Bocsánat, először is ne méltóztassék vitatkozni az elnökkel. Másodszor pedig, a mig védekezett, egy szót sem szólottam; de mikor támadta és gyanúsította a többséget azzal, hogy ha elő fognak állani a létszámemelés kérésével, az feltétlenül meg fogja szavazni, figyelmeztettem, hogy közeledjék a tárgyhoz, mert ez már nem védekezés, (Elénk helyeslés és taps.) Ha pedig igy folytatja a képviselő ur tovább, akkor megvonom a szót a képviselő úrtól, (Elénk helyeslés és taps.) Suciu János: Ezekben a kérvényekben, a melyeket a megyék előterjesztettek, kéretik a nemzetiségi törvénynek módosítása, kéretik a büntető törvényeknek bizonyos szigorítása, kéretik a választói jog reakcziós szigorítása és bizonyos eseteknek olyanokul való minősítése, a mikor a választó politikai vétség czimén választói jogát elveszti. Kéretik pedig mindez azon állítás mellett, hogy a perifériákon vérszemet kapott a nemzetiségi izgatás és pedig : az alkotmányosság, a magyar állameszme és a magyar hatóságok ellen. Bocsánatot kfrek, én azt tartom, hogy ezek a kérdések nagyon kényesek, nagyon fontosak, ezeknek a kérdéseknek igy kérvények támogatása, pártolása alakjában való megindítása épen olyan, mint mikor vigyázatlanságból, meggondolatlanságból egy kis kavicsot indítunk meg lefelé, a melyet azután nem tudunk többé megállítani, mert a rátapadó hó azt lavinává, hógörgeteggé növeszti, mely útjában mindent eltemet. Azt tartom, hogy nemzetiségi izgatásról panaszkodni nem lehet s hogy egyáltalán nem merült fel oly eset, a mely e tekintetben szigorú intézkedést követelne, hanem ellenkezőleg, a mód, a miképen velünk bánnak, mindig ugy állítván azt oda, hogy az ily gyűlölködő elbánást a magyar nemzet érdeke, a magyar állameszme követeli, szül aztán olyan állapotokat és eredményeket, a melyeket objektív elbírálás mellett, a történetirónak majdan valóban el kell Ítélnie, de a mely reakcziós és szomorú állapotokat az önök türelmetlensége táplálja és fejleszti, nem pedig a nemzetiségi izgatás. Azt mondják a kérvények, hogy mi az alkotmányosság ellen törünk, de kimutatni nem fogja nekünk azt senki, hogy mi akár Írásban, akár szóval támadást intéztünk az alkotmányosság ellen. Hiszen nekünk az alkotmányosság az éltető elemünk. Ez adja meg a módot a közéletben való érvényesülésünkre és őrültek volnánk, ha nem kivánnók a legszabadelvübb és a legteljesebb alkotmányosságot. (Folytonos zaj és közbeszólások.) Elnök : Csendet kérek, t. ház ! Ne méltóztassanak közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Suciu János.: Mi csak kritikát gyakorolunk a kormány eljárása és az alkotmány gyarlóságai felett, ugy, a mint azt önök is tették és a mint ezt az önök főemberei gyakorolták éveken át a kormányokkal szemben. Ha azonban mi ugyanezt cselekeszszük, akkor reánk fogják önök, hogy az alkotmányosság ellen izgatunk. Mi, t. ház, küzdünk az alkotmányosság hiányai ellen, mert mi egy teljes, egy igazi, egy szabadelvű és a nép minden rétegét egyformán védő alkotmányosságra törekszünk. Igen, de önök kisütötték reánk, hogy az alkotmányosság ellen izgattunk. Hol ? Tessék azt konstatálni ! S ha ez konstatálható, akkor tegye meg a képviselőház egész komolysággal a szükséges lépéseket. De oly eljárást, hogy a mikor egy kérvényt kiadunk a kormánynak, az mintegy utasíttassák, hogy tegye meg a megfelelő lépéseket a nemzetiségek ellen, a nélkül, hogy adatok alapján konstatálható volna és konstatáltatott volna a kórvényekben foglalt állításoknak és hamis ráfogásoknak valódisága, még sem helyes eljárás, még sem komoly dolog. Ott van aztán az a bizonyos magyar állameszme, t. ház ! Önök mindig ugy akarják feltüntetni a nemzetiségi pártot, hogy mi a »magyar<< állameszmétől és ebben a »magyar« névtől ugy félünk, mint az ördög a tömjéntől. Csakhogy ez nagyon helytelen felfogás. Mi a magyar állameszmét ugy értelmezzük és ugy kívánjuk értelmezni, a mint az Magyarország fennálló alaptörvényében a népjogok és szabadságok elismerésével le van fektetve és a miként azt értelmezni kell mindaddig, a mig ezek az alaptörvények megváltoztatva nincsenek. Azt mondta ugyan Lázár Zoárd képviselőtársam, hogv mi nem akarjuk elfogadni azt a tételt, a mi ennek a törvénynek a bevezető részében foglaltatik, értem a nemzetiségek egyenjogúsításáról szóló törvényt, a melynek bevezető sorai azt mondják, hogy Magyarország minden állampolgára az egységes, osztatlan magyar nemzetnek egyenjogú tagja. Mi ezt elfogadjuk, ebben az egységes nemzetben azonban benne vannak a nemzetiségek, mint egyenjogú egyedek, és ezek a nemzetiségek együtt kellene hogy képezzék a politikai értelemben vett magyar nemzetet, mely ezt az államot alkotni, fentartani köteles. Ámde épen önök azok, a kik szeretnek két fajta »nemzetet« emlegetni, és ezt a két fajta nemzetet, t. i. a fajszerinti magyar nemzetet és a politikai magyar nemzetet, ugy összekeverik, hogy okos ember legyen, a ki a fogalomzavarból kieviczkél. Múltkor is, azt hiszem, Zakariás t. képviselő ur az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kérvényének tárgyalása alkalmával nemcsak a magyar nemzetről, hanem egyéb, állameszmei szempontból »nem megbízható elemekéről beszélt. Tehát kiselejtezte a magyar nemzet fogalmából, az általános képletből a többi nemzetiséget. (Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon.) A törvény kötelező, t. képviselőház, s a hol törvény van, ott semmiféle szofisztikus okoskodásnak helye nincs. A mit a törvény rendel, azt el kell fogadni. A törvény szerint pedig ennek a háznak •J

:;

*