Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

370 iáá. országos ülés Í907 márczius 7-én, csülörtÖkon. alkalmával, melyet tényleg elfogadott Aradmegye közgyűlése, azt mondták, hogy az üdvözlés csak udvariassági tény és nem jelenti azt, hogy hasrafekszünk a Tisza-kormány előtt. Mi azt mondtuk erre, hogy udvariasságból sem üdvö­zöljük. Olvassa csak el a lapokat a képviselő ur és konstatálni fogja, hogy nagyon vétett az igaz­ság ellen. Igaz tehát, hogy Arad vármegye, a mint Pop Cs.^István t. képviselőtársam állította, üdvö­zölte a Tisza-kormányt. Endrey Gyula : Minta vármegye ! Suciu János: Azután jött a haladó-, a darabontkormány. Egy héttel előbb rendes köz­gvülés volt és ezen Goldis László, mint megye­bizottsági tag, előterjesztette interpelláczióját a Berzeviczy-féle iskolarendeletnek azon törvény­ellenes intézkedései ellen, a melyekkel a tanitók fegyelmi ügyében a tanitókat a törvényben stipulált fegyelmi hatóságok jogköréből kivette és más hatóságok körébe utalta. Olyan nyilvánvaló volt itt a törvénysértés, hogy azt letagadni nem lehetett, nem is próbálta meg azt senki. Hanem mit csináltak ? Az én t. megütköző képviselőtársam és társai is, a kik nem tudtak semmikép valami alapos indokolással czá­folni, szépen kimentek a teremből és a szolgabirák és jegyzők egyszerűen leszavaztak minket. Akkor az igen t. képviselő ur azt mondta, hogy véletle­nül künn volt, és a többi függetlenségiek is, a kik máskor minket együttküzdésre jöttek felszólítani, mind künn voltak. Később beismerték, hogy iga­zunk volt, de mentegetődztek a közhangulattal. Egy héttel rá jött Vásárhelyi darabont-fő­ispán beiktatása. Megjelentünk mi is. Nekünk semmi összeköttetésünk nem volt vele. De volt összeköttetésük vele és embereivel azoknak, a kik ma is élén állnak — a főispántól eltekintve — Arad megye közigazgatásának. Ezek intézkedtek, ezek beszélték meg minden módozatát a beiktatás­nak, berendelték az összes jegyzőket, szolgabirákat és mindenkit, a ki közülök tagja a közgyűlésnek, s ezek túlnyomó többségben is voltak. Miután rendesen ott ülünk a teremnek azon a részén, az ablakok mellett, amerre áthalad mindenki, a ki a pódiumra megy fel, erre ment a főispán is. Ebből most azután azok előtt, a kik nem ismerik köze­lebbről a körülményeket, a t. képviselőtársam jobb tudása ellenére tőkét akarna kovácsolni, azzal, hogy a mi soraink között haladt el a főispán. (Zaj.) Endrey Gyula; Minden lapban benne volt az aradi beiktatás. (Zaj.) Elnök : Kérem a képviselő urat, ne méltóz­tassék közbeszólásokkal zavarni a szónokot. Ezt tiltja a házszabály. Suciu János.' Végül, hogy kimutassam, hogy kik az igazi izgatók és hogy miként informálják önök az izgatókról azt a nagy magyar közönséget, a mely legkevésbbé van helyesen informálva, bátor leszek még egy esetre kitérni, a melyet előttem szólott Lázár Zoárd képviselőtársam sze­mélyemmel kapcsolatban felhozott, és kimutatni, hogy milyen vakmerően kalandozott el t. kép­viselőtársam a való tényállástól és az igazságtól. (Mozgás.) Ha nem hiszi, tessék engem itt a ház szine előtt megezáfolni okirattal a kezében. Ha kimutatja, hogy én bármikor a meg3 r eházában beszéltem ö felségéről mint császárról és nem mint királyról, tessék ezt rám olvasni. Lázár Zoárd : A »Tribuná-ban« igy van ! Suciu János: Ön jelen volt, mikor én beszél­tem, tehát tudhatja, hogy a »Tribuna« rosszul irta meg, ha igy irta volna meg (Zaj.) és mégis fel­használja ellenem a »Tribuna« téves közlését! (Fel­kiáltások a oalolíalon : A >>Trihuná<<-t czáfolja meg !) Nagy György: Hát a memorandum-perben hogy volt ? (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! Suciu János : Mikor a létszámemelés kérdése körül folyt a vita a megyeházán, szintén egy fel­irat feküdt előttünk. Nem igaz, hogy mi akkor azt mondtuk volna, hogy jogosnak találjuk a létszám­emelést. Egészen mást mondtunk. Mi olyant állí­tottunk, a mi való, a mit a következmények be­igazoltak és a minek önök most a savát iszszák, mert kénytelenek befogadni azon igazságokat, a melyek egyedül egyeznek teljesen a hazafisággal. Azt mondottuk, hogy vagy feltétlen szükség van a létszámemelésre, olyan szükség, a melylyel szem­ben minden állampolgárnak, a ki elismeri, hogy a haza védelméről, a haza biztonságáról gondoskodni elsőrendű hazafias kötelesség, bele kell nyugodni, vagy pedig a haza biztonsága szempontjából ez a létszámemelés még maradhat, hogy ez a létszám­emelés nem sürgős. Mi csakis ezen két szempontból tekintjük a dolgot, semmiféle más szempontot ebbe bele nem keverünk. Mert ha feltétlenül szük­séges a létszámemelés a haza biztonsága érdeké­ben és sürgősen szükséges, akkor mindenki, a ki azt mondja : »megadom, de csak bizonyos feltéte­lek mellett, bizonyos előnyök mellett«, akár­milyen jó szándékai is volnának, mégis vét a ha­zája ellen, mert a haza biztonsága mindenek előtt való ; ha pedig nem szükséges, nem adom semmi áron és nem is adjuk. Én, mint olyan »izgató«, »hazaáruló«, ezt igy értem és ott a megyeházán is ily értelemben viselkedtünk. Nem tudom, hogyan mérlegelik mostanság ezt az urak, de ugy látszik, közelednek ezen igazsághoz, mert ime, ugy látszik, bár nem kaptak semmiféle ellenértéket, mégis meg fogják szavazni az u. n. létszámemelést. (Nagy zaj és ellenmondások balfelől.) Elnök : Nagyon kérem a képviselő urat, mél­tóztassék a tárgyhoz közeledni. Most nincs a lét­számemelésről szó, hanem azon kérvényeket tár­gyaljuk, a melyeket a jegyző ur felolvasott és a melyekben a törvényhatóságok a nemzetiségi izga­tások ellen kivannak állást foglalni és a melyekben azok e szempontból törvényhozási intézkedéseket kérnek. (Ugy van I) Azt nem engedhetem meg, hogy a képviselő ur itt szerte kalandozzék, beszél már majd egy fél órája, de még a tárgyhoz nem szólt. (Ugy van !) Suciu János: Köszönettel fogadom az elnöki megintést és mert a házszabályok mindenkor í*

Next

/
Thumbnails
Contents