Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-122

122. országos ülés 1907 márczius 7-én, csütörtökön. 169 harangjaitokat ?« »Uram — felelte ő — meghúzatom, mert kötelességem, mert tudom, hogy mit nyertünk vele és mit vesztettünk halálával.* Háromszor kondult meg a román templomban a harang Kossuth Lajos emlékére és akkor mi történt ? Időközben haza érkezett a görög-keleti hitközségnek ügyvédje és elnöke, a ki mikor meghallotta, hogy szól a harang, még annyi időt sem engedett magának, hogy felvegye kabátját, hanem kifutott az utczára, ott vette fel felöltőjét és az uteza szájából intette le a harangozást, pedig mint hitközségi elnök és ügyvéd, vagyonát és mindenét a negyvennyolczadiki vívmányoknak köszönhette. (Igaz ! TJgy van !) így dolgoznak ezek az urak, a kik felejtik, hogy a mint Magyarországon soha sem volt osztálypolitika, ugy nem volt fajuralom sem. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, t. képviselő urak ! Lázár Zoárd : Fajuralmat mi nem ismertünk és nem ismerünk. Mindig megadtuk mindenkinek az egyenjogúságot, megadtuk a jogokban való részesedést és sohasem csorbítottuk senkinek jogát sem. (Igaz! TJgy van!) Ezen feliratok által még nem tartom kimeritettnek a nemzetiségi kérdés helyes megoldását, miután azonban ez idő szerint többet nem tehetünk, a kérvényi bizottság javaslatát elfogadom. (Elénk helyeslés a baloldalon. Szónokot többen üdvözlik.) Gr. Thorotzkai Miklós jegyző : Suciu János ! Pop Cs. István: T. ház ! (Zaj.) Elnök : Milyen czimen kivan a képviselő ur szólni ? Pop Cs. István : Személyes megtámadtatás czimén. (Halljak ! Halljuk !) A képviselő urnak tisztán csak azon megjegyzéseire szorítkozom, a melyeket állításaimra nézve tett, melyeknek jóhiszeműségét kétségbe vonta. Azt állítottam, hogy mi egy népgyűlésen sem izgattunk a magyar nemzet ellen, (Zaj.) t. barátom pedig azt mondotta, hogy már két esetben bírói Ítéletet is hoztak ellenünk ezen a czimen. Lázár Zoárd : Három esetben ! Pop Cs. István : A bírói Ítéletek — mint köztudomású — csak akkor bírnak bizonyító erővel, ha jogerősek. Én bizom abban, hogy lesz alkalmam itt a képviselőházban bejelenteni, hogy ezek az Ítéletek még nem jogerősek, (Mozgás. Zaj.) hogy az izgatásnak még nagyon sok foka vau és még nagyon sok utat kell megjárnia az ügynek, a inig lesz esetleg egy olyan ítélet, a mely minket sújtani fog. (Folytonos zaj.) Azon vádra vonatkozólag, a melylyel a képviselő ur Arad vármegyének a Tisza-kormánynyal szemben való viselkedése kapcsán l>ennünket illetett, csak azt jegyzem meg, hogy én határozottan emlékezem, hogy a megye törvényhatósága üdvözölte a Tisza-kormányt. Azt mondja továbbá t. képviselőtársam, hogy a darabont-megyefőnököt nem installálták. (Zaj.) De még milyen fénynyel és pompával installálták ! Ebédet adtak neki, a melyen egyetlenegy román KKPVH. NAPLÓ. 1906 1911. VII. KÖTET. sem vett részt, de ott voltak teljes díszben a mostam alispán, a főügyész és a többi urak. (Nagy zaj.) Mi ott döntő sulylyal nem bírunk és nem mi mentünk a főispánnal kezet szorítani. (Mozgás.) Azért bátorkodom ezeket megjegyezni, mert nagy fontosságot tulajdonitok annak, hogy kizárólag csak a legkomolyabb dolgok tárgy altassanak itt e házban ; hogy kimutassam, hogy én mindig megfontoltan állítok valamit és nem szoktam légből kapott mondásokkal a közvéleményt* és képviselőtársaimat félrevezetni. A mit én mondok, az mindig igaz, (Zaj.) mert előbb mindig meggyőződést szerzek magamnak a dolgok állásáról. Tényleg üdvözölték tehát a Tisza-kormányt; ön nem, t. képviselő ur, ezt megengedem, — mert ellene beszélt — de az óriási többség, a mely súlyt ad a megyének, a nagybirtokos osztály, ezt megtette. Épen ezért kérem a t. képviselő urat, hogy mindig objektive és az igazságnak hódolva tessék előadni a tényeket. Gr. Thorotzkai Miklós jegyző: Suciu János! (Felkiáltások: Szőcs!) Suciu János: Minden körülmények közt azt tartom, hogy képviselői állásom reám rójja azt a kötelezettséget, hogy még akkor is, a mikor személyemet a legalajrtalanabbul támadják meg, megóvjam hidegvéremet, nehogy a haza polgárai közt a békés egyetértés kifejlődését — a melyet még saját megbántásom árán is elő kell segítenem — megakadályozzam. (Ellenmonäúsok.) Kérem, én a sértést visszaadhatnám, de nem teszem, mert nem engedi tisztességérzetem. A mai napon előállott Lázár Zoárd t. képviselő ur, a ki most már nagyon szeretne bennünket épugy. mint a néppárt, üldözni és megvádolni. Pedig maga tehetne tanúságot arról, hogy sok jó harezban voltunk együtt az aradi megyeházán, és nem egyszer jött el hozzánk és kért, hogy küzdjünk vele a jogtalanság ellen, a törvény kijátszása ellen.(Nagy zaj.) Akkor persze nem voltunk izgatók, akkor nem derogáltunk neki, akkor elhitte nekünk, hogy képesek vagyunk tisztességesen vállvetve harczolni a törvénytelenség és jogtiprás ellen. És ha a t. képviselő ur a történelmi igazságokra hivatkozik, akkor ne kalandozzék el mindenfelé a sötétbe, hanem ha rossz az emlékesőtehetsége, vegye elő az akkori lapokat, hiszen könnyen megszerezheti azokat és tartsa magát az igazsághoz. Hogy sorra vegyem a dolgokat, azt mondja pl., hogy Arad vármegye közönsége a Tisza-kormányt nem üdvözölte. Bocsánatot kérek, de rossz az emlékezete és én itt a ház előtt állítom és kijelentem, hogy bocsánatot fogok kérni a ház színe előtt, ha nem nekem volna igazam, hanem ő neki. De kívánom, hogy ne tegyen ugy, mint Hock János t. képviselő ur, a ki — a mikor hamis tagadáson fogták — kiforgatta a dolgot. Nem voltam ugyan elkészülve erre a dologra, de jobb az emlékezőtehetségein, mint a Lázár Zoárdé. mert jól emlékszem rá, hogy a Tiszakormány üdvözlését czélzó javaslat tárgyalása