Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-115

10 1Í5. országos ütés hi07 február-%2-én, pénteken. Magyarországon direkt nyugdij emelés az ő részükre eddig nem történt, de az 1904 :

1. t.-cz. alapján, a mely felhatalmazza a kormányt arra, hogy fizetésbe beszámítható pótlékokat adhasson az egyes állami alkalmazottaknak, a mit a kormány végre is hajtott, bizonyos indirekt javitás történt a katonai özvegyek és árvák részére is. Már 1904-ben körülbelül 16 millió koronával emelte a kormány az állami tisztviselők fizetéseit, legutóbb 1906-ban pedig a 4600. sz. miniszterelnöki rendelet alapján még 2 millió koronával emelte, ugy hogy összesen 18 és 19 millió korona között van az a fizetésemelés, a mely az állami tisztviselők javára történt. Ebben az emelésben indirekté particzipálnak a tisztviselők özvegyei és árvái is, mert az 1885 : XI. t.-ez., a mi nyugdijtörvényiink, eltérőleg az osztrák törvénytől, nem rangosztályok szerint állapítja meg az egyes tisztviselők özvegyeinek és árváinak a nyugdijait vagy ellátását, hanem nálunk a férjnek, az apának fizetése szerint automaticze emelkedik az ő jövedelmük és pedig 600 forint fizetés erejéig 50%-ban részesülnek, 600 forinton felül pedig — forintokban beszélek, mert az 1885: XI. t.-cz. megalkotásakor a koronaérték még nem volt behozva — 20% az emelkedés és a maximális összeg 2500 forintban van megállapítva. Maga ez a törvényjavaslat az államra ujabb terheket nem ró. A javaslathoz mellékelt, a hadmentességi dijalapról szóló kimutatás 45 esztendőre előre megállapított tervezetet mutat be, s ebből látható, hogy körülbelül hogyan fog fejlődni ezen ujabb terhek után is a had mentességi dijalap kamatozása. Az 1907. évre, a melyre a kiadások már az uj törvényjavaslat alapján vannak felvéve, 3,193.203 korona a felesleg, a mely összeg még így is a tőkéhez csatoltatik, ugy hogy emberi számítás szerint, a jelen bázis alapján 1907-ben körülbelül 14 millió korona lesz a hadmentességi dijalap jövedelme. Maga a törvényjavaslat nagyjában, az 1887. évi XX. törvénj^czikktől eltérőleg, a következő javításokat tartalmazza (Halljuk ! Halljuk !) : Először is magukban az egyes rangosztályokban a nyugdij alapja emelve van ; azután pedig a XI. és XII. rangosztályban levő és a rangosztályba nem sorozott havidijasok nyugdijára vonatkozólag, a kik eddig is mindig a legmostohább elbánásban részesültek, mintegy létminimumot áüapit meg, t. i. a XI. rangosztályra nézve 750, a XII. rangosztályra nézve 700 és a rangosztályba nem sorozottakra nézve 400 korona minimumot. Nagy segítség az is, hogy eddig az özvegyek gyermekeik részére nevelési pótlékot csak azon esetben kaptak, ha három gyermek volt: most pedig minden egyes gyermektől meg lett állapítva a nevelési pótlék, és pedig az anya nyugdijának egy ötödében, maximális összegben fejenként ötszáz koronában. A szülőtlen árvákra nézve megállapittatott egy együttes nevelési pótlék, a mely az anya nyugdijának felerészét teszi. Ez is nagy előny, mert eddig ezek csak az addig élvezett nevelési járulék másfélszeresében részesültek. Természetesen, ha a nem szülőtlen árváknak járó nevelési pótlék szerint számítva, több jutna az egyes árvákra, akkor addig, a míg ezek ellátandók, a szülőtlen árvák is a nem szülőtlen árváknak megállapított nevelési pótlék arányában kapják ezt a hozzájárulást, és ez mindaddig fennmarad, mig ez az összeg többet tesz ki, mint az özvegy nyugdijának a fele. A legénységre vonatkozólag a nyugdij ötven százalékkal emeltetett. v Ezekben ismertettem, t. ház, nagyjában azokat a javításokat, melyek az 1887 : XX. t.-czikkel szemben ebben a törvényjavaslatban foglaltatnak. Tekintettel arra, hogy a mint már előzőleg is bátor voltam említeni, ebből az államkincstárra semminemű uj teher nem háramlik, másrészt pedig ezek tényleg nagyon is rá vannak szorulva a segélyre, bátor vagyok ezt a javaslatot ugy általánosságban, mint részleteiben elfogadásra ajánlani. (Helyeslés.) Hammersberg László jegyző: Mérey Lajos! Mérey Lajos : T. ház ! A most tárgyalás alá kerülő törvényjavaslat a függetlenségi és 48-as pártra nézve, a melynek megbízásából és nevében emelek szót, ismét a politikai önmegtagadásnak egyik nehéz próbája. Sokan vannak közöttünk és ezerszerte többen odakint párthiveink között, a kik a katonai kérdéseknek az átmeneti korszak ideje alatti kikapcsolását ugy értelmezik, hogy mig egyfelől a nemzet és ennek képviselete a magyar nyelvnek a hadseregben mindenütt való jogos érvényesülését függőben tartja, szünetelteti, másfelől a hadügyi kormány szünetelteti minden követelését, kivéve az eddig állandósított ujonczlétszámot és az eddig követelt és szükségelt hadi költséget. Ennek az értelmezésnek megvan a maga jogosultsága. Ha a véradót, az ujonczlétszámot nem is emeljük, de a mellett a hadügyi kormány napról napra előjön a pénzadó emelésével, akkor ebből kétségtelen, hogy a katonai kérdéseknek kikapcsolása nem történik azzal az őszinte hűséggel, a melyet az egész nemzet a béke megkötése alkalmával joggal elvárt és a melyet a képviselőház komolyan el is vár. (Élénk helyeslés.) Nem is lehet tagadni, hogy ha a hadügyi kérdések ezerféle czimei közül kiválogatnak majd tetszetősebbeket, majd kevésbbé tetszetőseket és a nemzet adózási erejét ujabb nagyobb mértékben igénybe veszik, akkor ez olyan áldás, a melyet az átmeneti korszaktól nem vártunk, de nem is kérünk. (Élénk helyeslés.) Mi az átmeneti korszak békéjét ugy értelmeztük és ismétlem, ugy értelmezzük a paktum megkötése előtti tényekre emlékezve, hogy a mint mi szó nélkül tűrjük úgyszólván a magyar nyelvnek visszaszorítását, teszszük ezt azon ellenértékért, hogy tőlünk semmiféle többletet nem követelhetnek. (Helyeslés a baloldalon.) Mert hiszen, ha a hadügyi kormány az általa gyakran igen kedves formában előterjesztett czimeken a nemzet vagyoni erejét a kimerülésig veszi igénybe, akkor kérdem,