Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.
Ülésnapok - 1906-121
iSÍ. országos üíés Í9u7 érdeke is vezérelte. Székesfehérvár elkerülésével ugyanis meg akarta takarítani a déli vasútnak fizetendő állomáshasználati dijat. (TJgy van! balfelől.) Ez szerintem helytelen okoskodás, mert ka Székesfehérvárt felveszszük az útvonal forgalmába, abban az esetben az ez által elért személy- és áruforgalom igen bőven kárpótolni fogja az államot a déli vasútnak fizetendő állomáshasználati dijért. Feltéve azonban, hogy ez nincs is igy, még akkor sem méltányos és helyes Székesfehérvár elkerülése. Székesfehérvár sz. kir. város közönsége és törvényhatósága, sem az eredetileg a balatoni viczinális vasút tervezője, sem a kereskedelemügyi kormány által nem hivatott fel, hogy a vasúthoz hozzájárulási összeggel járuljon. Habár Székesfehérvár anyagi erejét az alkotások, különösen az állami épületek épitése messze túlhaladták, mégsem fog elzárkózni attól, hogy ha e vasút Székesfehérváron vezettetik keresztül, hogy anyagi erejének megfelelően áldozatokkal járuljon hozzá. De a törvényj avaslat indokolásában felhozott az az érv, hogy azért is kellett elkerülni Székesfehérvárt, mert a déli vasút állomása szűk és a bevezetés nehézséggel jár, az sem áll meg, az sem lehet oka, hogy Székesfehérvárt a vasút elkerülje, mert hiszen a Székesfehérvárba torkoló két viczinális vasút, az állami kezelésben lévő két vasút maholnap elkerülhetetlenné teszi, hogy az állam a déli vasút állomásától eltérő külön állomást létesitsen. Midőn ezekben városom érdekeit, a melyek, azt hiszem, nagyrészt az ország érdekeivel azonosak, feltártam, bízom a t. képviselőház bölcsességében, hogy e vasútvonal irányának megállapitásánál az általam felhozott számbeli adatok és ténybeli igazságok mérlegelésével fogja meghozni határozatát. Hiszen maga a törvényjavaslat úgyis gyorsan került a ház elé, a bizottságok gyorsan készültek el vele, ha tehát a vasútvonal irányának helyesbítése szükséges, e helyesbítéseket a terepet már ismerő mérnökök rövid idő alatt eszközölhetnék, és igy erre nézve beadandó indítványom nem fogja akadályozni magának a törvénynek létesítését. De egyszersmind nem is lehet akadálya annak, hogy a vonalirány helyesebb, tökéletesebb és okszerűbb módon változtattassék meg. (Zaj.) T. képviselőház ! Gr. Andrássy Gyula belügyminiszter ur február 28-án az Országos Magyar Gazdasági Egyesület kérvényének tárgyalása alkalmával tartott felszólalásában a következőket mondta: (Halljuk ! Halljuk!) »Magyarországon nem fogadható el, hogy itt osztálypolitika űzetik, nem fogadható el, hogy e szentéfyben más érdek vezessen, mint a nagy nemzeti közérdek. Nem szabad elfogadni azt, hogy a legjogosabb érdek is egyoldalú követelésekkel lépjen fel. Az összességnek érdekeit kell szem előtt tartani.« A t. ház lelkes éljenzéssel vette tudomásul és ismerte el e kijelentés igazságát, és én is e kijelentés igazságábanbizva, teljes reménynyel terjesztem elő márczius 6-án, szerdán. 151 és ajánlom elfogadásra a következő indítványt: (Halljuk ! Halljuk !) »Inditványozom, hogy a tárgyalás alatt levő és a balatonvidéki vasút megépítéséről szóló törvényjavaslat ez idő szerint vétessék le a képviselőház napirendjéről (Nagy mozgás.) és a törvényjavaslat adassék vissza a kereskedelemügyi miniszter urnak azon utasítással, hogy a javaslatot akként módosítsa, hogy e vasút Székesfehérváron vezettessék keresztül; hogy e módosításnak megfelelően a törvényjavaslat 3. §-át az építés- és üzemberendezési költség összegére vonatkozólag szintén helyesbítse és az ekként módosított törvényjavaslatot a legrövidebb idő alatt terjeszsze a képviselőház elé.« Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Kossuth Ferencz kereskedelemügyi miniszter: T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Sajnálatomra nem fogadhatom el a t. barátom által benyújtott határozati javaslatot. Ha ebben az országban valaki Székesfehérvár érdekeit szivén viseli, az én is vagyok ; de a magánérdeknek, még ha egy érdemes város érdekei is, alá kell rendeltetnie minden körülmények közt akkor, mikor nagy közérdekről van szó. (Helyeslés.) Ugyanezt az elvet hangoztatta t. barátom is és ugyanezen elvnek hangoztatásával kívánok neki válaszolni. Elsősorban megállapítani kívánom, hogy azon önérdekszolgálás, melyet t. barátom megemlitett, tényleg nem létezik. Azok a nagyobb birtokok, a melyek a vasút által érintve lesznek, sokkal jobban lennének kiszolgálva a sárjientelei kiágazással. Többek közt egy nagybirtokosnak egy igen értékes kőbányája is, a melyik e kiágazással alig lenne 800 méter távolságra a vasúttól, holott a most tervezett vonal több kilométernyi távolságra lesz e kőbányától. Kérem a t. házat, legyen meggyőződve arról, hogy ezt a kormányt soha semmi körülmények közt semmi kérdésben senkinek önérdeke nem fogja vezetni. (Élénk helyeslés.) A jelen esetben is egy nagy közérdekről van szó ; oly nagy közérdekről, a melynek tekintetbe vétele indította a kormányt arra, hogy a balatoni vasutat államköltségen megépítse. Ez a nagy közérdek az, hogy az állam teljesen önálló tarifa-politikát folytathasson az ország ezen részén (Helyeslés.) egy oly tarifapolitikával szemben, a mely nem mindig felelt meg az ország érdekei követelményeinek. (Elénk helyeslés.) Ha ugy építjük ki ezt a vasutat, hogy a székesfehérvári állomás a déli vasúttal közösen lenne használható, akkor az emiitett nagy érdeket korlátlanul szolgálni többé nem lehetne. (Igaz! Ugy van !) Ez előtt a nagy közérdek előtt pedig minden más érdek a világon, a mi a balatoni vasúttal összeköttetésben lehet, eltörpül. (Igaz ! TJgy van!) Igy Székesfehérvár érdeke, bármennyire szivünkön viseljük azt, eltörpül. Megjegyzem, mint mellékes érvet, mert a mit mondtam, már teljesen elégséges az előttünk fekvő törvényjavaslat elfogadására, hogy Székesfehérvár
