Képviselőházi napló, 1906. VII. kötet • 1907. február 22–márczius 19.

Ülésnapok - 1906-121

150 121. országos ülés 1907 márczius 6-án, szerdán. midőn ezen balatonparti vasút az ő határába két kilométernyire bejön, és öt kilométer bosszúságban 21 katasztrális holdnyi határán keresztül halad, akkor ezen 32.000 lakossal biró város egyáltalán el ne kerültessék. Székesfehérvár sz. kir. város a bicskei viczinális vasútnak 100.000 korona, a Székesfehérvár-sárbogárdi vasútnak 100.000 korona és a most államkezelésben lévő fehér- és tolnamegyei h. é. vasutaknak 150.000 korona hozzájárulási összeget adott abban az időben, daczára annak, hogy ezek a vasutak Székesfehérvár városának iparára és kereskedelmére nézve előnyösek nem voltak. Székesfehérvár sz. kir. város magának az államnak is másfél millió építkezéseket eszközölt, a mi anyagi erejét kimentette. Általában, t. ház, e város minden állami épitkezésnél erejét túlhaladó áldozatot hozott. Ezzel szemben az állam Székesfehérváron csak egyetlenegy főreáliskolát létesített. De még ezen főreáliskoíának épületét is Székesfehérvár város építtette és az állam ezen épületért nemcsak hogy bért nem fizet, hanem ellenkezőleg, még Székesfehérvár városa ad az államnak ezen főreáliskola fen tartásának czéljaira évenként 9000 K hozzájárulási összeget. Mikor a város az állami feladatok teljesítése körül, az ezzel járó anyagi kiadások terhe alatt, erejét kimerítette, akkor az államnak feladata az, hogy városunknak segítségére siessen és a hol módja és alkalma van rá, a város előnyét előmozdítsa. Midőn a balatonparti vasút építése tervbe vétetett, Székesfehérvár remélte, hogy ezen vasút Székesfehérváron keresztül fog haladni, s ez által Székesfehérvár iparára és kereskedelmére lenditőleg fog hatni és habár ez irányban kérelmekkel is fordult a kormányhoz, azokat a kormány nem teljesítette, mert, a mint maga a törvényjavaslat is mutatja, az újonnan építendő balatonvidéki vasút Székesfehérvár városát elkerüli. Egyáltalában nem tudom magamnak megmagyarázni azt, hogy tulaj donképen minő nagy közérdeket szolgál az, ha ezen balatonvidéki vasútnak kiágazása Börgönd pusztánál történik ? Hiszen a Börgönd pusztától kezdve egész Polgárdüg 21 kilométernyi hosszúságú útvonalon csupa nagyobb uradalmakon, gazdaságokon és cselédségek által lakott pusztai területen halad ez a vasút keresztül. Megengedem, hogy az iránynak ezen megállapítása, vagyis ha a kiágazás Börgöndtől történik és Polgárdival van összeköttetésben, kiválóan kedvező az ezen vonalba eső uradalmakra nézve. Különösen áll ez a szabad-battyáni uradalomra nézve, a hol a Lajos-telepen fogják az állomást felépíteni és a polgárdi-i uradalmakra nézve is, a hol a kastély diszkertje mellett tervezik az állomás építését ; de Szabad-Battyán és Polgárdi községekre nézve egyáltalában nem kedvező, mert ezeknek lakosai ép oly távol lesznek a megállapított utvonal állomásától, mint a milyen távol vannak jelenleg a déli vasút állomásától. Kétségtelen az, hogy a vasútvonal irányának ezen megállapítása, vagyis ha Börgöndtől történik a kiágazás és Polgárdival létesíttetik az összeköttetés, az ebbe az útvonalba eső uradalmak értékét és jövedelmezőségét hatalmasan fogják emelni. Ez azonban egyedül magánérdeket szolgál, a mivel Székesfehérvár sz. kir. városnak nagyobb és erősebb érdekét, mint általános közérdeket is, egyáltalában nem lehet és nem szabad szembe helyezni. Ha már feltétlenül kívánatos mint ezt a javaslat indokolásképen fel is hozza — hogy a pálya megrövidíttessék, akkor egyáltalában érthetetlen, hogy miért kerülik el épen a 32.000 lakossal biró Székesfehérvár városát. Ejtessenek el inkább a kisebb magánérdekek. (ügy van!) Sümegi Vilmos: Kinek van ott magánérdeke? Tessék ezt megmondani! (Zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak ! (Felkiáltások a baloldalon : Senkinek sincs ott magánérdeke !) Saára Gyula : Teljesen megmagyarázhatatlan előttem, hogy mi akadályozza azt, hogy a mikor Székesfehérvárra a fehér- és tolnamegyei helyi érdekű vasút befut, akkor ezen balatonvidéki vasat is be ne vezettessék Székesfehérvárra és hogy akkor az ugyancsak állami kezelésben levő székesfehérvár-bicskei vonalon át, esetleg Sárpentelénél kiágazva, Szentmihály érintésével TJrhida mellett elvezetve, be ne kapcsoltatnék ezen uj vonal a polgárdii vasúti állomásba, a honnan azután folytathatná irányát a törvényjavaslatban meghatározott módon egészen Tapoíczáig. Ha a pálya vonalának és útirányának Székesfehérváron való ekkénti keresztülvitele elfogadtatnék, akkor kilencz kilométernyi hosszúságú pálya építését takarítaná meg az állam, a mennyiben a törvényjavaslat szerint is Börgöndtől Polgárdüg 21 kilométer hosszúságú az utvonal. Ha Sárpentelénél kiágaznék a székesfehérvár-bicskei vonal, akkor Sárpentelétől Polgárdüg terjedőleg csak 12 kilométer hosszúságú vasutvonalat kellene építeni. Ez a vonal népes városokon, községeken és szőlőhegyeken futna keresztül, nem pedig — mint a hogyan most tervezve van — nagy pusztaságokon és uradalmakon. (Mozgás.) így egyfelől sokkal jobban szolgálná az általános közérdeket, másfelől nem akadályozná, hogy a jogos magánérdekek is kielégülést, nyerjenek és végül — a mi fő fontosságú ezen vonalnál — habár 5 kilométerrel hosszabbodnék is ezáltal a főpálya, a mi időben csak öt perczet] jelent, mégis minden érdeket jobban szolgálna és jobban elégítene ki. Nem tudom, vájjon az igen t. kereskedelemügyi kormány a balatonvidéki vasút létesítésével akar-e konkurrencziát csinálni a déli vasútnak ? Ha ez a czéfja, akkor Székesfehérvár elkerülése egyáltalán indokolatlan, a mennyiben a vasútvonalnak ilyetén kiépítése egyedül és kizárólag csak a déli vasútnak lehet előnyös és hasznos. Az igen t. kereskedelemügyi miniszter urat e vasút útirányának megállapításánál — a mint az indokolásból látom — részben az állam anyagi